Választottbírósági eljárás és fizetésképtelenség

A COVID-19 világgazdaságra gyakorolt hatásai jól dokumentáltak, és itt nem szükséges részletesen tárgyalni őket. Ausztria gazdaságát biztosan nem kímélte, és aligha kétséges, hogy a vállalati fizetésképtelenségek száma a legtöbb ágazatban növekedni fog. A Skadden Arps Slate Meagher & Flom LLP munkatársainak nemrégiben megjelent, a németországi választottbíráskodással és fizetésképtelenséggel kapcsolatos számos kérdést megválaszoló kiadványának fényében ez a cikk néhány ilyen kérdésre kíván válaszolni osztrák kontextusban.

Kötelezi-e a felszámolót a fizetésképtelen fél által kötött választottbírósági megállapodás?

Ausztriában a felszámolót kötik azok a választottbírósági megállapodások, amelyeket a fizetésképtelen fél a fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt kötött harmadik felekkel. Az osztrák legfelsőbb bíróság (Oberste Gerichtshof, OGH) által a fizetésképtelenséggel és a választottbíráskodással kapcsolatban a közelmúltban hozott, mérföldkőnek számító határozatokban a bíróság ezt nem kérdőjelezte meg, hanem obiterében természetesnek vette^[1].

Kivételt képez, ha a felszámoló olyan jogait érinti, amelyek 1) nem közvetlenül az adós és a hitelező között létrejött szerződésből, hanem az osztrák fizetésképtelenségi törvényből erednek, vagy 2) a felszámoló személyéből erednek^[2], továbbá a felszámolót nem kötik a fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt tett jogcselekmények megtámadására (Anfechtung) vonatkozó választottbírósági megállapodások, mivel a felszámoló jogcselekmények megtámadására vonatkozó joga nem az adósból ered^[3].

Felfüggesztik-e a választottbírósági eljárást, ha egy fél fizetésképtelenséget jelent be?

Az osztrák fizetésképtelenségi törvény (Österreichische Insolvenzordnung, IO) 6. szakaszának (1) bekezdése szerint a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően a fizetésképtelenségi vagyonhoz tartozó vagyontárgyakkal szembeni követelések érvényesítésére vagy biztosítására irányuló eljárás nem indítható és nem folytatható. Az IO 7. szakaszának (1) bekezdése előírja, hogy a fizetésképtelenségi eljárás megindításával minden olyan folyamatban lévő peres eljárást, amelyben az adós a felperes vagy az alperes, a törvény automatikusan felfüggeszti. Ez vonatkozik a választottbírósági ítéletek hatályon kívül helyezésére irányuló keresetekre is.^[4] E szabály alól kivételt képeznek azok a követelések, amelyek nem a fizetésképtelenségi vagyonhoz tartozó vagyontárgyakat érintenek, különösen az adós személyes teljesítésével kapcsolatos követelések (IO 6. szakasz (3) bekezdés).

Bár az osztrák törvényi szabályozás nem tartalmaz megfelelő szabályt a választottbírósági eljárásra vonatkozóan, az OGH úgy ítélte meg, hogy az IO 6. § (1) bekezdése és 7. §-a a választottbírósági eljárásra is alkalmazandó. A Bíróság 2015. március 17-én hozott három határozatában^[5] felfüggesztette az IO 7. § (1) bekezdése szerinti eljárást az alperes ellen indított fizetésképtelenségi eljárás megindítása miatt. E felfüggesztéseket a választottbírák kijelölésére irányuló eljárásra is kiterjesztették.

Fontos, hogy az IO 7. szakasza csak azokra az eljárásokra vonatkozik, amelyek a fizetésképtelenségi eljárás megindításakor folyamatban vannak. Arra a kérdésre vonatkozóan, hogy egy választottbírósági eljárás mikor tekinthető folyamatban lévőnek, a Bíróság megállapította, hogy a peres eljárásokban, akárcsak a választottbírósági eljárásban, az első eljárási lépés, amelyet a felperes követelésének érvényesítése érdekében tesz, a döntő. A választottbírósági eljárásban ezt az első lépést a választottbírósági megállapodás tartalma határozza meg, szükség esetén kiegészítve az alkalmazandó választottbírósági szabályokkal és a polgári perrendtartás szabályaival. Ez az első lépés lehet például a keresetlevél benyújtása a választottbírósági intézményhez vagy a választottbíróhoz. Mivel a szóban forgó esetekben a választottbírósági megállapodások ad hoc választottbírósági eljárásról rendelkeztek, az első szükséges lépés a bíróság megalakítása volt. A felek közötti további megállapodás hiányában az osztrák polgári perrendtartás (Zivilprozessordnung, ZPO) 587. szakaszának (2)4 bekezdése előírja, hogy a felperesnek fel kell kérnie az alperest, hogy jelöljön ki választottbírót. Ezt a kérelmet tekintették a felperes által a követelésének érvényesítésére tett első eljárási lépésnek.

Végezheti-e az igényérvényesítési eljárást választottbíróság?

Egy 2018. novemberi, úttörő jelentőségű határozatban (18 ONc 2/18s) az OGH úgy ítélte meg, hogy amennyiben a vitatott követelésre vonatkozóan választottbírósági megállapodás van, a követelésellenőrzési eljárást (Prüfungsverfahren) a választottbíróság "minden esetben" lefolytathatja, ha a követelést csak a felszámoló vitatja.

Általában a fizetésképtelenségi bíróság kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a követelésellenőrzési eljárásra (IO 111. § (1) bekezdés). Ez alól kivételt képez, ha a követelés a fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt egy másik bíróság előtt folyamatban volt, és azt követően az IO 7. szakaszának (1) bekezdése alapján felfüggesztették. Ezekben az esetekben az eljárás az adott bíróságon ellenőrzési eljárásként folytatódik.

A 18 ONc 2/18s ügyben a felszámoló vitatta egy választottbírósági követelés nyilvántartásba vételét, miután az OGH a választottbíró kijelölését a fizetésképtelenségi eljárás megindítása miatt felfüggesztette. A Bíróság a felperesnek adott igazat, kimondva, hogy azokban az esetekben, amikor csak a felszámoló vitatja a követelést, a követelés ellenőrzési eljárását a választottbíróságnak kell folytatnia. Érvelése nagyrészt a fórumválasztási kikötések és a választottbírósági megállapodások egyenértékűségén alapult. Mivel a fórumválasztási kikötések kivételt képeztek a fizetésképtelenségi bíróság kizárólagos joghatósága alól, nem volt ok arra, hogy ezt a kivételt ne terjesszék ki a választottbírósági megállapodásokra.

Ez az ítélet egy olyan kontextusra összpontosított, amelyben a felszámoló vitatott egy követelést. Az OGH azonban foglalkozott a más fizetésképtelenségi hitelezőkkel szemben felmerülő kihívásokkal. Obiterében megállapította, hogy az ügy kimenetele ugyanaz lett volna, ha egy fizetésképtelenségi hitelező is vitatta volna a követelést, mivel ők a választottbírósági megállapodás szubjektív hatálya alá tartoznak, és jogosultak lettek volna részt venni a választottbíróság előtti ellenőrzési eljárásban.

Milyen lépéseket kell tenni, ha a másik féllel szemben fizetésképtelenségi eljárást indítanak?

Az adós vagyona feletti fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően a felpereseknek, beleértve a folyamatban lévő választottbírósági eljárás felpereseit is, be kell jelenteniük követeléseiket a fizetésképtelenségi bíróságnál (IO 102. § ff. szakasz). A fizetésképtelenségi bíróság értesíti a fizetésképtelenségi gondnokot a követelések létezéséről, aki a követeléseket rangsor szerint nyilvántartásba veszi.

Ha a követelést egy másik fizetésképtelenségi hitelező vagy a felszámoló vitatja - ami a folyamatban lévő választottbírósági követelések esetében valószínű -, akkor a követelést egy követelés-ellenőrzési eljárásnak (Prüfungsverfahren) vetik alá. Amint azt a fenti kérdésben tárgyaltuk, ezt az eljárást bizonyos körülmények között a választottbíróság is lefolytathatja. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a jogorvoslati kérelmet fizetési igényről megállapítási kérelemre kell módosítani. A követelésigazolási eljárás során hozott választottbírósági ítélet esetén az ítélet jogilag kötelező erejűvé válna a fizetésképtelenségi hitelezőkkel szemben az IO 112. szakasz értelmében, feltéve, hogy részt tudtak venni az eljárásban^[6].

Végrehajtandó szerződésben szereplő választottbírósági kikötés érvényesíthető-e az adóssal szemben?

Az IO 21. § (1) bekezdése szerint, ha egy kétoldalú szerződést a fizetésképtelenségi eljárás megindításakor még nem teljesítettek (teljes egészében) mindkét fél, a fizetésképtelenségi gondnokok választhatnak, hogy az adós nevében teljesítik-e a szerződést, és követelik-e a teljesítést a szerződő féltől, vagy elállnak a szerződéstől. Ha a szerződéstől elállnak, a szerződő fél csak kártérítést követelhet, és úgy kezelik, mint egy nem biztosított hitelezőt. Ha a felszámoló a teljesítés mellett dönt, mindkét félnek teljes mértékben teljesítenie kell, kivéve, ha a szerződés szétválasztható egységekre osztható.^[7] Az IO 21. szakasza csak azokra a szerződésekre vonatkozik, amelyeket a fizetésképtelenségi eljárás megindításakor már megkötöttek.

Ha a szerződést a felszámoló felmondja, és a felmondás jogi érvényességét vitatják, akkor a szerződésben szereplő választottbírósági megállapodás továbbra is fennáll^[8].[9] Továbbá, ha a felszámoló úgy dönt, hogy teljesíti a teljesítendő szerződést, akkor a választottbírósági kikötés köti őt^[10].

Mi történik, ha egy osztrák székhelyű választottbírósági eljárásban részt vevő külföldi fél egy másik uniós országban fizetésképtelenségi eljárás alá kerül?

Az uniós fizetésképtelenségi rendelet 18. cikke kimondja, hogy "[a] fizetésképtelenségi eljárásnak az adós fizetésképtelenségi vagyonának részét képező vagyontárgyra vagy jogra vonatkozó folyamatban lévő perre vagy folyamatban lévő választottbírósági eljárásra gyakorolt hatásaira kizárólag annak a tagállamnak a joga irányadó, amelyben a per folyamatban van, vagy amelyben a választottbíróság székhelye van."^[10].

Ezért ha egy választottbírósági eljárás Ausztriában van folyamatban, a joghatásokra az osztrák jog irányadó, még akkor is, ha a fizetésképtelenségi eljárást egy másik tagállam bírósága előtt indították meg. Az OGH 2015. március 17-i döntésének megfelelően a folyamatban lévő választottbírósági eljárások az IO 7. szakasza alapján felfüggesztésre kerülnek, és a követeléseket a fizetésképtelenségi bírósághoz kell benyújtani. A fentiek szerint azonban, ha a fizetésképtelenségi gondnok megtámadja, a választottbírósági eljárás követelésellenőrzési eljárásként folytatódik.

Mi történik, ha egy osztrák székhelyű választottbírósági eljárásban részt vevő külföldi fél egy nem uniós országban fizetésképtelenségi eljárás tárgyává válik?

A harmadik országokra az IO 240. § (1) bekezdése vonatkozik, amely szerint a más államban lefolytatott fizetésképtelenségi eljárást és a más államban hozott határozatot Ausztriában elismerik, ha:

1. az adós fő érdekeltségi központja ebben a másik államban van; és
2. a fizetésképtelenségi eljárás hasonló az Ausztriában folyó eljáráshoz.

Az elismerés ipso jure történik, ami azt jelenti, hogy külön elismerési eljárásra csak az adós kifogása esetén kerül sor.^[11] Az osztrák bíróságok eddig nem foglalkoztak külön azzal a kérdéssel, hogy egy osztrák székhelyű választottbírósági eljárásban részt vevő külföldi fél egy nem uniós országban fizetésképtelenségi eljárás tárgyává válik. A fentiek alapján nagyon valószínűnek tűnik, hogy a választottbírósági eljárás felfüggesztésre kerül.