Még hét év! A főtanú szabály Ausztriában - kibővítve és átdolgozva

Az osztrák jog két - vitathatóan három - változatát ismeri a fő tanú szabályának: Egyrészt az osztrák büntető törvénykönyv (Strafgesetzbuch, StGB) 41a. §-ában, illetve az osztrák büntetőeljárási törvénykönyv (Strafprozessordnung, StPO) 209a. §-ában található "kis" és "nagy" főtanú szabályai bizonyos bűncselekményekre vonatkoznak. A trösztellenes jogban a tanúvallomás fő szabálya ezzel szemben az osztrák versenytörvény (WettbG) 11b. szakaszában és az StPO 209b. szakaszában található, és a kartellbűncselekmények felderítése, kivizsgálása és üldözése során használatos.

Az osztrák jogalkotó 2022. január 1-jei hatállyal további hét évvel meghosszabbította az StPO 209a. és 209b. §-ának eredetileg korlátozott alkalmazási idejét, és módosításokat vezetett be mind a nagy főtanú szabályához, mind annak kartelljogi megfelelőjéhez. E cikk középpontjában ezek a módosítások állnak. Az első részben a nagy összegű főtanú szabályát tárgyaljuk. A második rész a trösztellenes jogban a főtanú szabályára összpontosít.

A főtanú szabálya az osztrák büntetőjogban

Mikor vezették be az osztrák büntetőjogba a főtanú szabályát?

Ausztriát a nemzetközi jog kötelezi a főtanú szabályának bevezetésére. A külföldi hivatalos személyek nemzetközi üzleti ügyletek során történő megvesztegetése elleni küzdelemről szóló OECD-egyezmény ratifikálásával Ausztria közös felelősséget vállalt "a külföldi hivatalos személyek nemzetközi üzleti ügyletek során történő megvesztegetése elleni küzdelemre."^[1] A peren kívüli határozatok vagy egyezségek egyre fontosabb pillérévé váltak a súlyos gazdasági bűncselekmények, köztük a külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemnek^[2].

1998. január 1-jén Ausztriában hatályba lépett az úgynevezett "kis" koronatanú szabály. Ez enyhítő körülményeket helyezett kilátásba a tanújelölt számára, de a jogalkotó akkoriban nem kívánt teljes mentességet biztosítani a büntetőeljárás alól.

2011. január 1-jén ezen felül hatályba lépett a "nagy" koronatanú szabály. Alkalmazhatósága eredetileg 2016. december 31-én járt volna le. A gyakorlati értékelés azonban azt mutatta, hogy bár a szabály fontosságát felismerték, bevezetése óta csak néhány esetben alkalmazták. A szabály végleges értékelésére ezért nem volt lehetőség. A jogalkotó 2017. január 1-jén hatályba léptette a szabály felülvizsgált változatát, amely 2022. január 1-jén járt volna le^[3].

2020-ban egy újabb értékelés azt mutatta, hogy a koronatanú szabály pozitívnak tekinthető, és nem nélkülözhető, ugyanakkor ismét azonosítottak javításra szoruló területeket. Ennek, valamint Ausztria nemzetközi kötelezettségeinek fényében a szabályt ismét felülvizsgálták és további hét évvel meghosszabbították, hogy további értékelésre legyen lehetőség^[4].

A nagyfő tanúkra vonatkozó szabály legutóbbi módosításait az alábbi 1.3. kérdés tárgyalja.

Mikor alkalmazandó a főtanú szabály?

Csak bizonyos, a jogszabályban részletesebben meghatározott súlyos cselekmények eredményezhetik a főtanú szabály alkalmazhatóságát.

Röviden, ahhoz, hogy a koronatanú szabály alkalmazható legyen, a koronatanúknak:

1. önként felfedik ismereteiket, amelyeknek jelentősen hozzá kell járulniuk a bűncselekmények tisztázásához az ő közreműködésükön túl - mindig legalább egy harmadik személynek kell részt vennie;
2. önként forduljon az ügyészséghez vagy a bűnügyi rendőrséghez;
3. bűnbánó beismerő vallomást tenni;
4. még nem hallgatták ki gyanúsítottként, és nem alkalmazhattak kényszerítést.

Ha egy potenciális koronatanú fordul az ügyészséghez, annak előzetes vizsgálatot kell lefolytatnia annak megállapítására, hogy alkalmazható-e a koronatanú szabály. A büntetőeljárást ideiglenesen meg kell szüntetni, ha nincs nyilvánvaló oka annak, hogy ez ne történjen meg. Ha utólag kiderül, hogy a feltételek fennállnak, az ügyészségnek úgy kell eljárnia, mint az elterelés esetében. Ez azt jelenti, hogy a koronatanúval szemben bizonyos feltételt támaszt, például pénzösszeg megfizetését, közérdekű munka teljesítését vagy próbaidő kikötését, valamint azt a kötelezettséget, hogy a bűncselekmény felderítésében továbbra is együttműködik az ügyészséggel. Ha a koronatanú az elrendelt szolgáltatásokat teljesítette, az ügyészség az előzetes eljárást megszünteti, fenntartva a későbbi vádemelés feltételes jogát.

Ha a harmadik személy vagy személyek elleni büntetőeljárást jogerősen megszüntették, vagy ha a harmadik személy elleni intézkedéseket a harmadik személy letartóztatása miatt megszüntették, az ügyészség a koronatanú elleni eljárást véglegesen megszünteti, feltéve, hogy a koronatanú az elrendelt szolgáltatásokat teljesítette, vagy a meghatározott próbaidő lejárt. Ha a további vizsgálat azt mutatja, hogy a követelmények nem teljesülnek, az ügyészség folytatja az eljárást a koronatanúval szemben, és erről értesíti őt. Ebben az esetben a kislétszámú koronatanúra vonatkozó szabály követelményei teljesíthetők.

Melyek a legújabb változások?

Az StPO 209a. §-ának legutóbbi módosítása előtt bizonytalanság volt abban a tekintetben, hogy a koronatanúi minőséget az ügyészség helyett a bűnügyi rendőrséghez fordulva is el lehet-e érni. Ha ugyanis egy potenciális koronatanú a bűnügyi rendőrséghez fordult volna, és az nem egyeztetett volna azonnal az ügyészséggel, akkor nem lehetett volna koronatanúi státuszt szerezni^[5].

Az StPO 209a. szakaszának módosított szövege most megszünteti ezt a bizonytalanságot, mivel egyértelművé teszi, hogy a koronatanú az ügyészség mellett a bűnügyi rendőrséghez is fordulhat. A további eljárás azonban továbbra is az ügyészség hatáskörében marad.

A főtanú szabálya az osztrák trösztellenes jogban

Mikor vezették be az osztrák trösztellenes jogba a főtanú szabályát?

Ausztria a trösztellenes jog területén is köteles biztosítani a főtanú szabály alkalmazhatóságát a (EU) 2019/1 irányelv (az EKT+ irányelv) 23. cikke alapján.

A főtanú szabály 2006. január 1-je óta része az osztrák trösztellenes jognak. A vonatkozó rendelkezések az osztrák versenytörvény (Wettbewerbsgesetz - WettbG) 11b. szakaszában találhatók, 2011. január 1-jén pedig az StPO 209b. szakaszában lépett hatályba a megfelelő rendelkezés.

Mikor alkalmazandó a fő tanú szabálya?

A trösztellenes jogban a főtanú szabálya lehetővé teszi a Szövetségi Versenyhivatal (Bundeswettbewerbsbehörde) számára, hogy bizonyos trösztellenes jogsértések esetén eltekintsen a bírság kiszabásától egy együttműködő vállalkozással szemben.

Az ilyen vállalatok alkalmazottainak is lehetőséget kell adni arra, hogy főtanúként megússzák a büntetést. Ehhez a következő feltételeknek kell teljesülniük:

1. A Szövetségi Versenyhivatal tartózkodik attól, hogy bírságot szabjon ki a vállalatra, vagy az Európai Bizottság vagy más tagállamok versenyhatóságai alkalmazzák a koronatanú-szabályt;
2. A szövetségi kartellügyész (Bundeskartellanwalt) úgy ítéli meg, hogy a vállalat jogsértésében részt vevő alkalmazottak nem büntethetők kapcsolódó bűncselekmény miatt, és ezt jelenti az ügyészségnek;
3. A vállalat alkalmazottai kötelesek az ügyészségnek és a bíróságnak minden olyan ismeretet közölni, amely a cselekményeikről és a bűncselekmények tisztázása szempontjából fontos tényekről rendelkezésükre áll.

A követelmények teljesülése esetén az ügyészség megszünteti az érintett alkalmazottakkal szembeni eljárást, fenntartva a későbbi vádemelés feltételes jogát.

Melyek a legújabb változások?

Az StPO 209b. § (1) bekezdésének korábbi megfogalmazása a vállalatnak a kartellek felderítéséhez való hozzájárulására összpontosított. A felülvizsgált szabály célja, hogy ezen felül az egyes munkavállalók hozzájárulására is összpontosítson. Ennek eredményeképpen a szövetségi kartellügyész különbséget tud majd tenni az egyes alkalmazottak hozzájárulása között, és csak az aktívan együttműködő alkalmazottak számára teszi lehetővé a főtanúi státuszt, azok számára azonban nem, akik megtagadják az együttműködést az osztrák szövetségi versenyhatósággal.

Ez a változás azt szolgálja, hogy a munkavállalókat arra ösztönözze, hogy a vizsgálat korai szakaszában fedjék fel minden tudásukat. A szövetségi kartellügyész elkerülhetetlenül csak az eljárás meglehetősen késői szakaszában készíthet jelentést az ügyészségnek, nevezetesen azt követően, hogy a Szövetségi Versenyhivatal befejezte a vállalkozással szembeni vizsgálatát. Ennek következtében az ügyészség által folytatott párhuzamos büntetőjogi nyomozás csak az összes tény feltárása után zárulhat le. Minél korábban tárják fel a munkavállalók az összes ismeretüket, annál hamarabb lezárható a büntetőeljárás^[6].

Az egyes munkavállalók aktív együttműködését aszerint kell értékelni, hogy az egyes munkavállalók ismereteinek szintje és az eljárás szakasza alapján milyen mértékű együttműködés lehetséges. Ha egy munkavállaló csak részleges ismeretekkel rendelkezik, amelyek csupán a jogellenes magatartás egy részének feltárására szolgálnak, de a munkavállaló ennek ellenére aktívan együttműködik, és teljes ismereteit időben feltárja, a munkavállalónak mindazonáltal élnie kell a főtanúvédelemmel, amennyiben minden egyéb feltétel teljesül^[7].

Azt is tisztázták, hogy a szövetségi kartellügyésznek az ügyészséghez intézett értesítésében figyelembe kell venni magának a vállalatnak az együttműködés mértékét.

Az StPO 209b. § (2) bekezdését felülvizsgálták, hogy az ügyészség csak akkor állítsa le az egyes alkalmazottakkal szembeni nyomozást, ha azok már felfedték ismereteiket. Korábban a nyomozást feltételesen lehetett megszüntetni, amennyiben a munkavállalók kötelezettséget vállaltak arra, hogy felfedik ismereteiket. Ez a módosítás ismét azt szolgálja, hogy a munkavállalókat arra ösztönözze, hogy a lehető legkorábbi szakaszban fedjék fel, amit tudnak.

Megjegyzések

Általánosságban pozitívnak tekinthető, hogy az osztrák jogalkotó a jogbiztonság növelésére tett kísérletet annak egyértelművé tételével, hogy a koronatanúi státusz a bűnügyi rendőrséghez fordulva is megszerezhető, valamint az StPO 209b. § szerinti eljárások felgyorsítására tett lépésekkel. Meg kell várni, hogy ezek a módosítások növelik-e a koronatanúkra vonatkozó szabályok gyakorlati jelentőségét, amely - az általános büntetőjog területén - eddig meglehetősen korlátozott volt.

Kérdéses, hogy a szabályok alkalmazhatóságának ismételt (harmadik alkalommal történő) korlátozásáról szóló döntés bölcs döntés-e, hogy lehetővé tegye a további értékelési és reformidőszakot, vagy csupán növeli a bizonytalanságot a potenciális koronatanúk számára. Amint arra máshol már rámutattak,^[8] az osztrák jogalkotó a legutóbbi módosítások hatályba léptetése előtt az őszi szünetben mindössze két hétre korlátozta az értékelési időszakot. Meglehetősen kontraproduktívnak tűnik a szabályok alkalmazási időszakának folyamatos korlátozása a további értékelés és reform nevében, miközben egyidejűleg megrövidítik az érdekelt felek véleményének megismerését lehetővé tevő értékelési időszakot.