APAG webinárium a 2020-as IBA-szabályokról: A legfontosabb tudnivalók (1. rész)

On 17 február 2021, A Nemzetközi Ügyvédi Kamara (IBA) kiadta a felülvizsgált 2020 IBA szabályok a bizonyításfelvétel a nemzetközi választottbírósági (2020 IBA szabályok), felváltva a 2010-es változat a szabályok. A felülvizsgálatot az váltotta ki, hogy tükrözni kellett a választottbírósági gyakorlatban bekövetkezett fejleményeket, és foglalkozni kellett a technológia nemzetközi választottbíráskodásban gyorsan növekvő szerepével. Az új, 2020-as IBA-szabályzat részletes áttekintését egyik korábbi hírlevelünkben közöltük.

A felülvizsgált 2020-as IBA-szabályok alkalmazásával kapcsolatos legfontosabb kérdések megvilágítása érdekében az Asia Pacific Arbitration Group (APAG) az IBA Választottbírósági Bizottságának és az IBA Ázsiai-csendes-óceáni Regionális Fórumának támogatásával kétrészes webinárium-sorozatot tartott "Gyakorlati útmutató a nemzetközi választottbíráskodásban történő bizonyításfelvételre vonatkozó IBA-szabályok 2020-as felülvizsgálatához" címmel. A nemzetközi választottbíráskodás területén vezető szakértőket kértek fel arra, hogy elemezzék és vitassák meg az IBA 2020-as szabályzatának több felülvizsgálatát, valamint tegyenek előrejelzéseket arra vonatkozóan, hogy ezek hogyan fogják alakítani a választottbírósági gyakorlatot a jövőben. Az alábbiakban a 2021. november 19-én tartott webinárium-sorozat első részéről számolunk be, amely a jogellenesen megszerzett bizonyítékok elfogadhatóságának, a hamisított dokumentumok tipológiájának, a választottbíróságok általi kezelésüknek, valamint a dokumentumok előállításának időzítésével és formátumával kapcsolatos kérdésekre összpontosított.

A jogellenesen megszerzett bizonyítékok elfogadhatósága

Az újonnan elfogadott 2020-as IBA-szabályok a 9.3. cikk alapján bevezetik a jogellenesen megszerzett bizonyíték fogalmát, és széles mérlegelési jogkört biztosítanak a bíróság számára az ilyen bizonyítékok kizárására. Azzal érveltek azonban, hogy a rendelkezés nem határozza meg, hogy mit jelent a jogellenesen megszerzett bizonyíték, és annak elfogadhatóságát a bíróság kizárólagos mérlegelési jogkörébe utalja.

Annak meghatározására, hogy milyen mércét kell alkalmazni annak megállapítására, hogy egy bizonyítékot jogellenesen szereztek-e meg, a résztvevők megvitattak számos korábbi ICSID-ügyet, amelyekben a bíróságok foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Megállapították, hogy a befektetőnek a bizonyíték jogellenes megszerzésében játszott szerepe megkülönböztető tényező volt a bíróság azon döntésében, hogy kizárja-e az állítólagosan jogellenesen megszerzett bizonyítékot(Madenex kontra USA, EDF kontra Románia) vagy elfogadja(Caratube kontra Kazahsztán, Yukos kontra Oroszország, ConocoPhillips kontra Venezuela). Más szóval, a törvényszékek mintája volt, hogy a jogellenesen megszerzett bizonyítékok elfogadhatóságáról a tiszta kezek doktrínája alapján döntsenek.

Továbbá, a 2020-as IBA-szabályok 9.3. cikkének kommentárja a következő tényezőket javasolja a jogellenesen megszerzett bizonyítékok elfogadhatóságának mérlegelése során:

• Jogellenesség;
• arányossági megfontolások;
• A bizonyíték lényeges és az eredmény szempontjából meghatározó-e;
• A bizonyíték nyilvánosságra került-e a nyilvánosság számára kiszivárgott információk révén;
• A jogellenesség egyértelműsége és súlyossága.

A felszólalók azt is megjegyezték, hogy a 9. cikk (3) bekezdése fokozott terhet ró a bíróságokra, mivel lehetőség van olyan eljárásokon alapuló ítéletek megtámadására, amelyekben a jogellenesen megszerzett bizonyítékokat a következő körülmények között kizárták:

• Ha annak az országnak a nemzeti joga, ahol a megtámadást kérik, a jogellenesen megszerzett bizonyítékot elfogadhatónak ismeri el - a megtámadást a közrendbe való ütközés alapján lehet kérni;
• Ha a választottbíróság kizárta a bizonyítékot, amelyről később kiderült, hogy jogszerű volt - a kifogás megtámadása a tisztességes eljárás megsértése alapján kérhető.

A csalárd dokumentumok tipológiája és kezelése választottbírósági eljárásban

A résztvevők a csalárd módon készített dokumentumokat, beleértve a hamisított és hamisított dokumentumokat is, a 9. cikk (3) bekezdésének hatálya alá tartozónak minősítették azon az alapon, hogy a hamisítás cselekménye jogellenesnek minősül.

A választottbírósági eljárásokban gyakran előforduló helyzetek, amikor a hamisított dokumentumok kérdése felmerül, a következők:

• Egy bizonyos dokumentumra hivatkozó fél nem tudja bemutatni az eredetit;
• Az aláírás hitelességét megkérdőjelezik az egyik fél által bemutatott szerződésben;
• A megállapodás állítólag visszadátumozott.

A résztvevők felsorolták a bíróságok következő hatáskörét a hamisított vagy hamisított dokumentumokkal kapcsolatban:

• A bíróság kérheti a benyújtott dokumentumok másolatainak eredetijének benyújtását (a 2020. évi IBA szabályzat 3.12. cikkének a) pontja);
• Amennyiben a fél nem nyújtja be a kért dokumentumok eredeti példányait, a bíróság arra következtethet, hogy az ilyen bizonyíték hátrányosan érintené a fél érdekeit (a 2020. évi IBA szabályzat 9.6. cikke);
• A bíróság kizárhatja a bizonyítékot (Cikk 9.1. és 9.3. a 2020 IBA szabályzat).

Ezen túlmenően az előadók megjegyezték, hogy a bíróságok milyen akadályokkal szembesülhetnek az állítólagosan csalárdnak minősülő elektronikus dokumentumok értékelése során. Az elektronikus dokumentumok, például a pdf-ek és az excel-adatok hamisítása nem okoz nehézséget, és az ilyen dokumentumok eredetijének hiánya nagy kihívást jelent a törvényszékek számára a hitelességük megítélésében. Az előadók azonban megemlítették, hogy a bíróságok az elektronikus dokumentumok elfogadhatóságának megítélésében az e-mailekre, a papírnyomokra, valamint a tény- és szakértői tanúkra támaszkodhatnak.

A dokumentumok benyújtásának időzítése és formátuma

A 2020. évi IBA-szabályok 3.2. cikke biztosítja a felek számára a jogot, hogy a másik felet bizonyos dokumentumok bemutatására kérjék fel. A 2020. évi IBA-szabályok 3.3. cikke a) pontjának ii. alpontja előírja, hogy az ilyen kéréseknek kellően részletesnek kell lenniük. A 2020-as IBA-szabályok azonban nem rendelkeznek a dokumentumok közzétételének időzítéséről és formátumáról. Emiatt a webinárium előadói kifejtették álláspontjukat a kérdéssel kapcsolatban.

Az iratbetekintési kérelmek ésszerű időzítése a felek számára azóta az írásbeli beadványok első és második fordulója között kell, hogy legyen:

• A felek követelései és ellenkövetelései, valamint a jogi és ténybeli alapkérdések a felek előzetes beadványainak első fordulójában kerültek meghatározásra. Így a nyilvánosságra hozatal a felek ügyeinek ésszerűen kidolgozott bemutatásán alapulhat;
• A felek a nyilvánosságra hozott vagy a nyilvánosságra nem hozott dokumentumokat felhasználhatják a beadványaik második fordulójának kidolgozásához és az ügystratégiájuk további tájékoztatásához, beleértve a ténybeli tanúik személyét és a technikai szakértők tanúvallomásának szükségességét;
• Az ilyen időzítés segít elkerülni a késleltetési taktikákat.

Megjegyezték azonban, hogy a dokumentumok benyújtásának ésszerű időzítése az ügy konkrét körülményeitől függően változhat.

Az iratbetekintés formátumát illetően az előadók a felek számára legkedvezőbb megoldásnak a Redfern-féle ütemtervet javasolták, amelynek keretében a 2020. évi IBA-szabályok 3.5. cikkében újonnan bevezetésre került a fél kifogásokra való válaszadás joga.

Az iratok visszakeresésének és benyújtásának formátumát illetően az előadók azon a véleményen voltak, hogy az iratoknak meg kell felelniük a 2020. évi IBA-szabályok 3.12. cikke szerinti alábbi követelményeknek:

• A másolatoknak meg kell felelniük az eredetinek;
• A lehető legkényelmesebb, leggazdaságosabb és ésszerűen használható;
• Azonos dokumentumokról nem készíthető többszörös másolat;
• Az előállított dokumentumok fordítása nem szükséges, amely követelményt újonnan vezették be, és az a dokumentumgyártás egyik alapelvével - azaz a legkényelmesebb és leggazdaságosabb formában történő előállítással - való nagyobb összhang irányába tett lépésnek tekintendő.