A Legfelsőbb Bíróság dönt a választottbírák kártérítési felelősségéről

A Legfelsőbb Bíróság nemrég döntött a választottbírák kártérítési felelősségéről^[1].

Szerződés

A választottbírói szerződés kimondta, hogy a választottbírókkal szembeni kártérítési per indításához a következő feltételeknek kellett teljesülniük:

• A választottbírósági ítéletet a polgári perrendtartás 611. szakasza alapján meg kellett semmisíteni.
• A választottbíráknak a Legfelsőbb Bíróság meghatározása szerint "súlyos gondatlansággal" kellett eljárniuk.

A választottbírósági eljárásban részt vevő felek, valamint az első, a második és a negyedik alperes aláírták a szerződést.

Az ügy áttekintése

A Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta a szerződés feltételeit, és megállapította, hogy a választottbírókkal szemben csak a választottbírósági ítéletnek a 611. szakasz szerinti megsemmisítése után lehet polgári jogi kártérítési igényt érvényesíteni, és hogy a választottbíróknak súlyos gondatlanságot kell tanúsítaniuk.

A felperes azzal érvelt, hogy a szándékos károkozásért való felelősségre vonatkozó igény korlátozása jogellenes volt, a Legfelsőbb Bíróság joggyakorlata szerint, amely tiltja a szándékos károkozásért való felelősség kizárását. A megállapodás szerint a választottbírák akkor minősülnének felelősnek, ha súlyos vétkesség (rosszhiszeműség vagy a Polgári Törvénykönyv 1304. szakasza szerinti súlyos gondatlanság) történt, de könnyű gondatlanság esetén nem. Ezt a felelősséget azonban csak a választottbírósági ítélet sikeres megtámadása után lehetett bírósági úton érvényesíteni.

Az Ausztriában uralkodó - a fellebbviteli bíróság által kifejtett - jogi álláspont szerint a választottbíró csak a választottbírósági ítélet sikeres megtámadása után perelhető kártérítésért a választottbírói tevékenységével összefüggésben, kivéve, ha a felelősség a választottbírósági ítélet meghozatalának megtagadásán vagy késedelmén alapul.

A felelősségre vonás a választottbírói szerződésben szereplő választottbírósági ítélet megsemmisítéséhez kötése összhangban van a Legfelsőbb Bíróságnak a választottbírák védelmére vonatkozó ítélkezési gyakorlatával, amelyet a jogtudósok nagyrészt üdvözöltek. Ezért a szóban forgó ügyben a bíróság megállapította, hogy a szerződés a Polgári Törvénykönyv 879. szakasza értelmében érvényes volt.

A felperes e szerződésben foglalt felelősségvédelem figyelmen kívül hagyását kérte, a választottbírák kártérítési felelősségével kapcsolatos állításait a választottbírósági ítélet megtámadása iránti keresetében felhozott állításokra alapozva (azaz arra, hogy a választottbírósági eljárást szándékosan elfogultan folytatták le, és a polgári perrendtartás 611. szakasza (2) bekezdésének 5. pontja értelmében a közrendbe ütközött).

A bíróság megállapította, hogy a felelősségi záradék nem csak magában a választottbírósági ítéletben megnyilvánuló veszteségre terjedt ki (azaz arra, hogy az egyik fél nem teljes mértékben érvényesült a választottbírósági eljárásban), hanem kiterjedt a választottbírák minden olyan tevékenységére - beleértve a negyedik alperest is, akit elfogultnak nyilvánítottak -, amely a felperes érvelése szerint befolyásolta a választottbírósági ítéletet. A felperes az eltávolított választottbíróval szemben csak azokért a veszteségekért nyújtott be keresetet, amelyek az ő intézkedései következtében keletkeztek. A felperes külön sikertelen keresetet nyújtott be az állítólagosan az ő cselekményeiből vagy mulasztásaiból eredő károk miatt, amíg a választottbírót el nem távolították.

A harmadik alperes, akit a választottbírói testület elnökévé neveztek ki, miután a negyedik alperest hátrányosnak találták, nem írta alá a választottbírói szerződést. Emiatt a felperes azt állította, hogy a szerződéses felelősségkorlátozás nem vonatkozik az új elnökre. Az osztrák jog szerint azonban csak a választottbírósági szerződéseket kell írásban megkötni, és azokat a választottbírósági eljárásban részt vevő feleknek alá kell írniuk. Ez a formai követelmény nem vonatkozik a választottbírói szerződésekre, amelyeket formai követelmények nélkül, sőt hallgatólagosan is meg lehet kötni.

A bíróság kiemelte, hogy a választottbíróval kötött szerződés akkor tekinthető megkötöttnek, amikor a választottbírót az illetékes személy kijelöli, és vállalja választottbírói szerepét. Így a bíróság megállapította, hogy az új elnök - akit csak azért neveztek ki, mert elődje elfogult volt - előnyben részesítése elődjével és a többi választottbíróval szemben ésszerűtlen volt. A szerződést tehát úgy kellett értelmezni, hogy a felelősségre vonatkozó szerződéses szabályokat a harmadik alperesre is kiterjesztette.

Kommentár

Ez az ügy azt mutatja, hogy a választottbírói szerződéseket úgy kell értelmezni, hogy a választottbírák kártérítési felelősségét a választottbírósági ítélet megsemmisítéséhez kössék, különösen olyan esetekben, amikor az állítólagos szándékos kötelezettségszegés a polgári perrendtartás 611. szakaszának (2) bekezdésében meghatározott lehetséges kifogások valamelyike alá tartozik. Ezáltal elkerülhető, hogy két eljárás - egy kártérítésre irányuló és egy a választottbírósági ítéletet megtámadó, lényegében azonos alapon nyugvó eljárás - eltérő eredménnyel záruljon.