Végrehajtható-e az ítélet bírósági kézbesítés nélkül is?

2013. június 19-én a Legfelsőbb Bíróság úgy határozott^[1], hogy a Brüsszel I. rendelet 34. cikkének (2) bekezdése, amely megakadályozza a határozat elismerését, ha az alperesnek nem biztosítottak elegendő lehetőséget arra, hogy a keresettel szemben védekezzen, csak akkor alkalmazható, ha az eljárást megindító iratot úgy kézbesítették az alperesnek, hogy az védekezhetett a perrel szemben.

Az eredeti eljárás helye szerinti állam jogszabályainak megfelelő kézbesítés már nem releváns (bár korábban az 1968. évi Brüsszeli Egyezmény 27. cikkének (2) bekezdése szabályozta). Az egyetlen lényeges kérdés az, hogy az alperesnek a perrel szembeni védekezéshez való jogát valóban tiszteletben tartották-e.

A szóban forgó ügyben a bíróság megállapította, hogy a bírósági végzés végrehajtásához vezető keresetet német nyelvű fordítással és egy olyan értesítéssel kézbesítették az alperesnek, amely részletezte a következményeket, ha az alperes nem válaszol. Ezért az alperes jogai az eredeti eljárásban nem voltak korlátozva. Ezen nem változtat az a tény, hogy magát a bírósági végzést nem kézbesítették az alperesnek, mivel az alperes nem jelölt ki olyan személyt, aki jogosult lett volna a bírósági végzés kézbesítésére.

Az eredeti eljárás helye szerinti állam jogszabályainak megfelelő kézbesítés nem releváns. Az egyetlen releváns kérdés az, hogy az alperesnek a perrel szembeni védekezéshez való jogát tiszteletben tartják.