A Legfelsőbb Bíróság véleményt ad ki a megállapító határozatokról

A Legfelsőbb Bíróságnak a közelmúltban a megállapító határozatokkal kapcsolatos kérdésekkel kellett foglalkoznia. Például, a bíróság az elévülésről való döntés során egyszerűen abból indulhat-e ki, hogy a követelés ténybeli alapja fennáll? Továbbá, hozhat-e a bíróság megállapító ítéletet egy jog fennállásáról akkor is, ha ez a jog egy feltétel teljesülésétől függ?

Az elévülésről szóló ideiglenes ítélet

A polgári perrendtartásról szóló törvény 393a. szakasza úgy rendelkezik, hogy ha a fél elévülésre hivatkozik, a bíróság - hivatalból vagy kérelemre - ítéletben dönthet az ilyen kifogásról, kivéve, ha a keresetet emiatt el kell utasítani. Ez a rendelkezés 2011 májusában lépett hatályba.

A Legfelsőbb Bíróság 2012. április 24-én hozott határozatot^[1], amelyben kimondta, hogy a 393a. szakasz lehetővé teszi a bíróság számára, hogy ideiglenes ítéletet hozzon az (elhárított) elévülésről. Az ilyen határozat csak a lehetséges, nem pedig a fennálló elévülést értékeli, és az esetlegesen kiterjedt bizonyítási eljárás tényállással kapcsolatos megindítása előtt megfellebbezhető.

Az ilyen ideiglenes ítélet nem zárja ki, hogy a követelést később bizonyítottság hiányában elutasítsák. Az elévülésről szóló ideiglenes ítélet természetéből adódik, hogy az igény esetleges elévülésének külön vizsgálata, amelynek ténybeli alapja még nem biztos, megköveteli annak előzetes feltételezését, hogy az igénynek van érvényes alapja.

Feltételes követelésekre vonatkozó megállapító ítéletek

A törvény 228. szakasza előírja, hogy a jogosult olyan ítéletet kérhet, amely megállapítja, hogy egy bizonyos jog vagy jogviszony fennáll vagy nem áll fenn, vagy amely elismeri egy okirat hitelességét vagy annak hiányát, feltéve, hogy a jogosultnak jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy az ilyen jogviszony vagy jog, illetve az okirat hitelessége rövidesen bírósági határozattal megállapításra kerüljön.

Egy második határozatban^[2] a Legfelsőbb Bíróság a feltételes jogokkal összefüggésben vizsgálta a megállapító ítélethez fűződő jogi érdek követelményeit. A jogi érdek követelménye akkor teljesül, ha objektív bizonytalanság áll fenn valamely követelés fennállását vagy terjedelmét illetően, amely a megállapító ítélet kötelező erejével feloldható. A jogi érdek akkor is feltételezhető, ha a vitatott jog fennállása vitatott, ami tényleges bizonytalanságot eredményez. Ez különösen akkor érvényes, ha a bizonytalanságot az alperes magatartása okozza.

Továbbá, a megállapító ítélethez fűződő önálló jogi érdek megállapításához elegendő, ha a felperes bizonyítja a jogi vagy kereskedelmi tevékenységében való korlátozottságot. Ha az egyezségi megállapodás hatálya nem egyértelmű és értelmezési teret hagy, akkor az ilyen korlátozottság feltételezhető.

A feltételes jogok csak akkor állapíthatók meg megállapító ítélet útján, ha az ügy összes jogteremtő tényállása biztos, és csak a megfelelően és pontosan meghatározott feltétel nem teljesült még. A jelen ügyben a bíróság úgy ítélte meg, hogy egy előírt hatósági engedély (amely egy ajtó áthelyezésére és az ajtó mögötti területnek az objektumba való integrálására vonatkozik) nem minősíthető nem megfelelően megfelelő és pontos meghatározásnak.