A bíróságok kizárólagos hatáskörrel rendelkeznek bérleti és haszonbérleti ügyekben

2013. szeptember 19-én a Legfelsőbb Bíróság egy nemzetközi joghatósággal kapcsolatos ügyben úgy határozott, hogy a Brüsszel I. rendelet 22. cikkének^{(1) bekezdése} értelmében az ingatlanok bérletére vagy haszonbérletére vonatkozó dologi jogokkal kapcsolatos ügyekben - a felek lakóhelyére való tekintet nélkül - az ingatlanok fekvése szerinti tagállam bíróságai rendelkeznek kizárólagos joghatósággal.

Ez a nemzetközi kizárólagos joghatósági kérdés az alperes lakóhelye szerinti állam bíróságainak általános joghatóságát (a rendelet 2. cikke), valamint a különleges joghatóságokat (a rendelet 5. és azt követő cikkei) hatályon kívül helyezi.

Az Európai Bíróság a Luganói Egyezmény 16. cikkének előző szabályával kapcsolatban kimondta, hogy az ingatlanokkal kapcsolatos jogviták gyakran igényelnek vizsgálatot és szakértő tanúk munkáját, amelyet szükségszerűen a helyszínen kell elvégezni. A kizárólagos joghatóság tehát a megfelelő jogvédelem érdekében áll. Az ingatlanok bérletét és haszonbérletét általában külön törvények szabályozzák, és e törvények alkalmazását, tekintettel azok összetettségére, a legjobb, ha az alkalmazásuk szerinti ország bíróságaira bízzák.

Ez az érvelés azonban nem alkalmazható, ha a szerződés fő tárgya más természetű, különösen ha egy kiskereskedelmi üzlet bérletére vonatkozik. Ezért az "ingatlanok bérlete és haszonbérlete" kifejezést nem kell úgy értelmezni, hogy az magában foglalja a kiskereskedelmi üzlet bérletére vonatkozó szerződést, amennyiben az ilyen üzletet olyan ingatlanon működtetik, amelyet maga a bérbeadó bérel harmadik féltől.

A szálloda vagy kiskereskedelmi üzlet bérbeadásából eredő per nem tartozik a Brüsszel I. rendelet 22. cikke szerinti kizárólagos joghatóság alá, ezért a joghatósági megállapodás megengedett.