A jogerő határai
Szerző: Klaus Oblin
A Legfelsőbb Bíróság egyik közelmúltbeli határozatában(1) foglalkozott a kizárás korlátaival vagy jogerős ítélet.
A jogerős ítélet hatalma a kötelező erejéből ered, amely kizárja a további eljárást, a bizonyítékok összegyűjtését/felvételét vagy a végleges követelések - jelen esetben a jogviszonyok - újbóli vizsgálatát.
Lényegében, jogerős ítélet akkor alkalmazandó, ha mind a peres felek, mind a követelés jogalapját megteremtő tényállás megfelel a szükséges jogi képzettségnek.
A kizárás szubjektív korlátai szerint a kizárás hatásai jogerős ítélet a peres felekre, azok jogutódaira és bizonyos más személyekre terjed ki, akikre az adott bíróság határozatának joghatásai a törvénynek megfelelően kiterjednek. Ezért, jogerős ítélet - a kiterjesztett és abszolút joghatás eseteitől eltekintve - csak ugyanazon felek között lép hatályba (inter partes).
A kötelező ereje a korábban eldöntött ügyben tárgyalt fő kérdésekre korlátozódik; nem terjed ki azonban a korábbi eljárásban értékelt és vizsgált előzetes kérdésekre.
A kötelező hatály kiterjed a határozat indokaira is - beleértve a ténymegállapításokat -, amennyiben azok a konkrét ítélethez szükségesek. Ezért kiterjed azokra a tényállításokra is, amelyek megerősítik vagy megcáfolják a korábbi eljárásban képviselt követelés jogalapját képező tényállási elemeket.
A korábbi eljárásokban a puszta fizetési kérelemre vonatkozó határozatnak elvileg nincs kötelező ereje az alapul szolgáló jogon, illetve jogviszonyon túl. Ezekben az esetekben a jogi érvelés nem érvényesül az egyedi kötőerő megállapításához szükséges mértéken túl.
Végjegyzetek