Egy nemrégiben a Legfelsőbb Bíróság előtt tárgyalt ügyben a fellebbező azzal érvelt, hogy a fellebbviteli bíróság tévedett, amikor jogi érvelését a következőkre alapozta 1. eset Ob 209/16s, amelyet az online jogi információs rendszerben a tárgyalási szakasz utolsó tárgyalási napjáig nem tettek közzé. A fellebbviteli bíróság szerint, mivel ez a határozat a javítás "aránytalan" jellegének új értelmezéséhez vezetett a A Polgári Törvénykönyv 932. szakaszának (4) bekezdése, a fellebbviteli bíróságnak ezt a meglepő jogi véleményt az alábbi összefüggésekben kellett volna megvitatnia A polgári perrendtartás 182a. szakasza a fellebbezővel. Ha így lett volna, a fellebbező - másodlagosan - azzal érvelhetett volna, hogy hajlandó a tárgyat (az aránytalan költségek ellenére) kicserélni. A fellebbező azzal is érvelhetett volna, hogy az alperes - ha erről kérdezték volna - valószínűleg kizárta volna az elszállítás és beszerelés költségeihez való hozzájárulást.

A Legfelsőbb Bíróság szerint még az állandó ítélkezési gyakorlat is változhat. A törvény csak a jogszabályokat akadályozza meg a visszamenőleges hatályú alkalmazásban, a bírósági döntéseket nem. Ezért az esetjogban bekövetkezett változások visszamenőlegesen is alkalmazandók, mivel a bíróságok számára nincs tilalom a jogi ismeretek visszamenőleges alkalmazására. A "helyes" esetjog fenntartásához fűződő érdek felülírja a jogalkalmazóknak nyújtott korábbi védelmet; ezért kiemelkedően fontos, hogy felkészüljünk az esetjog változásaira.

1. eset Ob 209/16s az Európai Bíróságnak a C-65/09. és C-87/09. sz. kapcsolódó ügyekben hozott határozatain alapult (Weber és Putz), ami végül a "aránytalan" fogalmak kritériumainak új értelmezéséhez vezetett a A Polgári Törvénykönyv 932. szakaszának (4) bekezdése. Mint ilyen, a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy az említett ügy alkalmazása e tekintetben nem tekinthető lényeges jogi hibának. Továbbá, 1. eset Ob 209/16s a fellebbezés benyújtásakor már közzétették az online jogi információs rendszerben. A Legfelsőbb Bíróság tehát kimondta, hogy a bíróságok kötelezettségei a A polgári perrendtartás 182. szakasza nem terjednek ki arra, hogy a bíráknak az ügyvéd által képviselt felet tájékoztatniuk kelljen a fél érveinek jogi következményeiről, nem is beszélve arról, hogy tanácsot kell adniuk a félnek.