A Legfelsőbb Bíróság nemrégiben döntött a választottbírák kártérítési felelősségéről.(1)

Szerződés

A választottbírói szerződés kimondta, hogy a választottbírók elleni kártérítési per indításához a következő követelményeknek kellett teljesülniük:

• A választottbírósági ítéletet meg kellett semmisíteni alapján 611. szakasz a polgári perrendtartás.
• A választottbíráknak a Legfelsőbb Bíróság meghatározása szerint "súlyos gondatlansággal" kellett eljárniuk.

A választottbírósági eljárásban részt vevő felek, valamint az első, a második és a negyedik alperes aláírták a szerződést.

Az eset áttekintése

A Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta a szerződés feltételeit, megállapítva, hogy a polgári jogi kártérítési igények csak a választottbírák ellen érvényesíthetők, miután a választottbírósági ítéletet a 611. szakasz szerint megsemmisítették, és hogy a választottbírákat súlyos gondatlanságban kell bűnösnek találni.

A felperes azzal érvelt, hogy a szándékos károkozásért való felelősségre vonás korlátozása jogellenes, a Legfelsőbb Bíróság joggyakorlata szerint, amely tiltja a szándékos károkozásért való felelősség kizárását. A megállapodás szerint a választottbírák akkor minősülnének felelősnek, ha a súlyos vétkesség (rosszhiszeműség vagy súlyos gondatlanság szerinti 1304. szakasz a Polgári Törvénykönyv), de nem a könnyű gondatlanság esetén. Ezt a felelősséget azonban csak a választottbírósági ítélet sikeres megtámadása után lehetett bíróság előtt érvényesíteni.

Az Ausztriában uralkodó jogi álláspont szerint - amelyet a Fellebbviteli Bíróság állapított meg - a választottbíró csak a választottbírósági ítélet sikeres megtámadása után perelhető kártérítésért a választottbírói tevékenységével összefüggésben, kivéve, ha a felelősség a választottbírósági ítélet meghozatalának megtagadásán vagy késedelmén alapul.

A választottbírói szerződésben szereplő választottbírósági ítélet megsemmisítéséhez kötődő felelősségi per összhangban van a Legfelsőbb Bíróságnak a választottbírák védelmére vonatkozó ítélkezési gyakorlatával, amelyet a jogtudósok nagyrészt üdvözöltek. Ezért a szóban forgó ügyben a bíróság megállapította, hogy a szerződés érvényes volt a 879. szakasz a Polgári Törvénykönyv.

A felperes azt kérte, hogy ezt a szerződésben vállalt felelősségvédelmet hagyják figyelmen kívül, és a választottbírák kártérítési felelősségére vonatkozó állításait a választottbírósági ítélet megtámadására irányuló keresetében felvetett állításokra alapozta (azaz arra, hogy a választottbírósági eljárást szándékosan elfogult módon folytatták le, és a polgári perrendtartás 611. szakasza (2) bekezdésének 5. pontja értelmében ellentétes volt a közrenddel).

A bíróság megállapította, hogy a felelősségi záradék nem csak magában a választottbírósági ítéletben megnyilvánuló veszteségre terjedt ki (vagyis arra, hogy az egyik fél nem teljes mértékben érvényesült a választottbírósági eljárásban), hanem kiterjedt a választottbírák összes intézkedésére is - beleértve a negyedik alperest is, akit prejudikáltnak nyilvánítottak -, amely a felperes érvelése szerint befolyásolta a választottbírósági ítéletet. A felperes az eltávolított választottbíróval szemben csak azokért a veszteségekért nyújtott be keresetet, amelyek az ő intézkedései következtében következtek be. A felperes külön sikertelen keresetet nyújtott be az állítólagosan az ő cselekményeiből vagy mulasztásaiból eredő károk miatt, amíg a választottbírót el nem távolították.

A harmadik alperes, akit a választottbírói testület elnökévé neveztek ki, miután a negyedik alperesről megállapították, hogy hátrányos helyzetű, nem írta alá a választottbírói szerződést. Emiatt a felperes azt állította, hogy a szerződéses felelősségkorlátozás nem vonatkozik az új elnökre. Az osztrák jog szerint azonban csak a választottbírósági szerződéseket kell írásban megkötni, és azokat a választottbírósági eljárásban részt vevő feleknek alá kell írniuk. Ez a formai követelmény nem vonatkozik a választottbírói szerződésekre, amelyeket formai követelmények nélkül, sőt hallgatólagosan is meg lehet kötni.

A bíróság kiemelte, hogy a választottbíróval kötött szerződés akkor tekinthető megkötöttnek, amikor az illetékes személy kijelöli őt, és vállalja választottbírói szerepét. Így a bíróság úgy találta, hogy az új elnök - akit csak azért neveztek ki, mert elődje elfogult volt - előnyben részesítése elődjével és a többi választottbíróval szemben ésszerűtlen volt. A szerződést tehát úgy kellett értelmezni, hogy a felelősségre vonatkozó szerződéses szabályokat a harmadik alperesre is kiterjesztette.

Comment

Ez az eset azt mutatja, hogy a választottbírói szerződéseket úgy kell értelmezni, hogy a választottbírák kártérítési felelősségét a választottbírósági ítélet megsemmisítéséhez kössék, különösen olyan esetekben, amikor az állítólagos szándékos kötelezettségszegés a polgári perrendtartás 611. szakaszának (2) bekezdésében meghatározott lehetséges kihívások egyike alá esik. Ezáltal elkerülhető, hogy két eljárás - egy kártérítésre irányuló és egy a választottbírósági ítéletet megtámadó, lényegében azonos alapon nyugvó eljárás - eltérő eredménnyel záruljon.

Végjegyzetek