Bírósági struktúra

A polgári bírósági eljárás vagy a járásbíróság előtt (Bezirksgericht) vagy regionális bíróság (Landesgericht), a vita tárgyától és/vagy a követelés összegétől függően. Az elsőfokú bíróság illetékességét a követelés pénzbeli értéke határozza meg. A kerületi bíróságok rendelkeznek elsőfokú joghatósággal, ha a vitatott összeg legfeljebb 15 000 EUR, míg a 15 000 EUR-t meghaladó összegű jogvitákat a regionális bíróságok tárgyalják. A tárgyat tekintve a kerületi bíróságok jellemzően a bérleti joggal és a családjoggal kapcsolatos jogvitákat tárgyalnak, míg a regionális bíróságok a munka- és szociális jogvitákkal, a közfelelősséggel kapcsolatos ügyekkel, valamint különböző speciális jogszabályokkal (pl. közfelelősségi törvény, adatvédelmi törvény, osztrák nukleáris felelősségről szóló törvény) kapcsolatos ügyeket tárgyalnak.

A bírósági rendszer harmadik szervezeti szintjét a négy felsőbb regionális bíróság alkotja. (Oberlandesgerichte, OLG), amelyek Bécsben, Grazban, Linzben és Innsbruckban találhatók, míg a legfelsőbb bíróság az osztrák Legfelsőbb Bíróság (Oberster Gerichtshof, OGH).

Az osztrák polgári igazságszolgáltatásban a rendes bíróságokon kívül a következő szakosított bíróságok működnek:

• Munkaügyi és Szociális Bíróság (Arbeits- und Sozialgericht), amely kizárólag Bécsben foglalkozik munkaügyi jogvitákkal;
• Bécsi Felsőbb Regionális Bíróság, amely egyidejűleg egyetlen szakosított kartellbíróságként jár el (Kartellbíróság) versenyjogi ügyekkel foglalkozik;
• Két kereskedelmi ügyekre szakosodott bíróság:

1. a Kereskedelmi Ügyek Kerületi Bírósága (Bezirksgericht für Handelssachen);
2. a bécsi kereskedelmi bíróság (Handelsgericht Wien).

Speciális kereskedelmi bíróságok

Mint már említettük, két speciális kereskedelmi bíróság kizárólag Bécsben működik. Ezek a Kereskedelmi Ügyek Kerületi Bírósága (Bezirksgericht für Handelssachen) és a Bécsi Kereskedelmi Bíróság (Handelsgericht Wien). Bécs területén kívül a fent említett kerületi és regionális bíróságok kereskedelmi bíróságként döntenek a rendes polgári eljárás alá tartozó ügyekben (a kivételektől eltekintve).

Kereskedelmi ügyekben eljáró kerületi bíróság

A Bécsi Kereskedelmi Kerületi Bíróság első fokon illetékes Bécs tartományban a 15 000 eurót meg nem haladó kereskedelmi jogviták esetében, amennyiben a kereset a cégjegyzékben bejegyzett vállalkozó/jogi személy ellen irányul, és a jogvita az alperes számára üzleti vonatkozású.

A bíróság a vitatott összegtől függetlenül szövetségi hatáskörrel rendelkezik a belvízi utakról szóló törvény (Binnenschifffahrtsgesetz) és az európai fizetési megbízások kibocsátásához (Europäische Mahnklage) az uniós fizetési meghagyásos rendelet alapján.

A bécsi kereskedelmi bíróság

A bécsi kereskedelmi bíróság Bécs szövetségi fővárosának regionális bírósága. Hatáskörét, valamint a többi, kereskedelmi bíróságként eljáró regionális bíróság hatáskörét az osztrák joghatósági törvény 51. szakasza (Jurisdiktionsnorm), amely különbséget tesz az érték szerinti joghatóság és a tárgyi joghatóság között. Az 51. szakasz (1) bekezdésének 1-8b. pontja felsorolja azokat a jogvitatípusokat, amelyek a regionális bíróságként eljáró Bécsi Kereskedelmi Bíróság elé tartoznak, ha a vitatott érték meghaladja a 15 000 eurót. Ezek közé tartoznak a következők, többek között, az üzleti tevékenységgel kapcsolatos ügyletekből eredő jogviták, ha a kereset a cégjegyzékbe bejegyzett vállalkozó/jogi személy ellen irányul, és a jogvita az alperes számára üzleti tevékenységgel kapcsolatos, a szerződő felek közötti üzleti tevékenység eladásából eredő jogviták, a részvénytársaságokról szóló törvény szerinti jogviták (Aktiengesetz) és a korlátolt felelősségű társaságokról szóló törvény (GmbH-Gesetz), valamint a termékfelelősségről szóló törvény szerinti jogviták (Produkthaftungsgesetz).

Az 51. § (2) bekezdésének 9-11. pontja az osztrák joghatósági törvényben felsorolja azokat a kérdéseket, amelyek a bécsi kereskedelmi bíróság vagy a kereskedelmi bíróságként eljáró regionális bíróságok hatáskörébe tartoznak, függetlenül az érintett összeg nagyságától, mint például a tisztességtelen versenyből eredő jogviták, a szerzői jogról szóló törvény alapján (Urheberrechtsgesetz), valamint a fogyasztóvédelmi törvény egyes rendelkezéseitől (Konsumentenschutzgesetzes).

A Bécsi Kereskedelmi Bíróság szövetségi hatáskörrel rendelkezik a szellemi tulajdonjogokkal (szabadalmak, formatervezési minták, védjegyek stb.) kapcsolatos ügyekben, valamint az Osztrák Nemzeti Bankkal szembeni nem munkaügyi perekben.

A bíróság foglalkozik továbbá a vállalati fizetésképtelenséggel, vezeti a cégjegyzéket, és fellebbviteli bíróságként jár el a fent említett kereskedelmi kerületi bíróság által tárgyalt ügyekben.

A fellebbezés szakaszai

A kerületi bíróságok ítéletei ténybeli és jogi kérdésekben fellebbezhetők a regionális bíróságokhoz. Végleges fellebbezéssel az osztrák Legfelsőbb Bírósághoz lehet fordulni. A regionális bíróságok ítéletei ellen benyújtott fellebbezések a felsőbb regionális bíróságokhoz irányulnak, míg a végleges fellebbezéseket a Legfelsőbb Bíróság tárgyalja.

A Legfelsőbb Bíróság általában olyan fellebbezéseket tárgyal, amelyek alapvető fontosságú jogi kérdéseket vetnek fel - például ha a jogi kérdés a jogi következetesség, kiszámíthatóság vagy fejlődés érdekében tisztázásra szorul, vagy ha nincs koherens vagy korábbi legfelsőbb bírósági döntés.

Polgári eljárási szabályok

A polgári eljárásjogi szabályok a következőkben találhatók: (1) az ACCP, (2) a joghatósági törvény és (3) az osztrák végrehajtási törvény (Exekutionsordnung). Ezen túlmenően a szabályok különböző olyan szerződésekből is levezethetők, amelyeknek Ausztria aláírója vagy részes állama, mint például a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló egyezmény ("brüsszeli rendszer").

Az eljárás megindítása

Az eljárás keresetlevél benyújtásával indul (Klage) az elsőfokú bíróságnál. Bizonyos alaki követelmények mellett a keresetlevélnek tartalmaznia kell a kereset alapjául szolgáló tényeket, nyilatkoznia kell az alátámasztó bizonyítékokról, és meg kell határoznia a kereseti kérelmet. A keresetlevél a bírósághoz való beérkezést követően tekinthető hivatalosan benyújtottnak.

Ha a bíróság a keresetet elfogadhatónak tartja, azt kézbesíti az alperesnek, akinek négy hét áll rendelkezésére, hogy védekezési nyilatkozatot nyújtson be, amelyben be kell mutatnia a tényeket, ki kell jelentenie a bizonyítékokat, és tartalmaznia kell egy meghatározott kérelmet. Az alperes vagy viszontkeresetet emelhet (Widerklage), amely egy független követelés vagy beszámítási igény (Aufrechnungseinrede). Ha az alperes nem nyújtja be időben a védekezési nyilatkozatot, a felperes kérheti a mulasztási ítélet meghozatalát. A körzeti bíróság előtti elsőfokú eljárásban nem szükséges írásbeli védekezési nyilatkozatot benyújtani.

A jogalapok visszavonása/módosítása

A beadványok bármikor visszavonhatók, feltéve, hogy a követeléshez fűződő lényeges jogról lemondtak. Ha ez nem történik meg, az alperesnek bele kell egyeznie a visszavonásba. A védekezési nyilatkozat benyújtása előtt azonban a követelés a követelésekről való lemondás nélkül is visszavonható.

A beadványok módosításai általában elfogadhatóak. Maga a keresetlevél csak a másik fél hozzájárulásával módosítható, miután azt kézbesítették, bár a bíróság ennek ellenére engedélyezheti a módosítást, ha annak hatásköre fennáll, és nem áll fenn a jelentős késedelem veszélye.

Bizonyítékok

A bizonyítás az elsődleges eszköz, amellyel a felek a jogi ügy vitatott tényeivel kapcsolatos állításaikat alátámasztják. Az állítás alátámasztásának szükségességét gyakran nevezik bizonyítási tehernek. A teher az állítás jellegétől függően változhat.

Igaz, nincs előre meghatározott sorrend, amely szerint a (szóbeli és írásbeli) bizonyítékokat a tárgyaláson be kell nyújtani vagy fel kell venni. A bizonyításfelvételre a tárgyalás során kerül sor, és a felek a jogvita tárgyával kapcsolatos új bizonyítékokat az elsőfokú bíróság szóbeli tárgyalásának lezárásáig nyújthatnak be.

Nevezetesen, a tárgyaláson benyújtott valamennyi bizonyítékot a bíró szabadon értékel, ami azt jelenti, hogy a bizonyításfelvételt követően a bíróság azt független meggyőződése szerint vizsgálja.

Bizonyítékok típusai

Az ACCP-ben felsorolt bizonyítékok főbb típusai a dokumentumok (Urkunden), tanúvallomások (Zeugen), a felek vizsgálata (Vernehmung der Parteien), szakértői vélemények (Sachverständige), és az igazságügyi ellenőrzés (Augenschein). Ez a lista azonban nem teljes körű, és a források széles köre elfogadható bizonyítékként egy állítás alátámasztására.

Dokumentumok

Általában az iratok bizonyítékként nyújthatók be a bírósághoz, amelyekre a felek szóbeli és írásbeli beadványaikban hivatkoznak. Az osztrák polgári perrendtartás szerint az iratok a következő kategóriákba sorolhatók közokiratok (Öffentliche Urkunden) és magánokiratok (Private Urkunden).

Nyilvános dokumentumok

A hivatalos dokumentumok a hatóságok vagy hivatalosan kijelölt személyek (közjegyzők, építészek, tanácsadó mérnökök stb.) által kiállított dokumentumokat, a hivatalosnak nyilvánított dokumentumokat és a külföldi hitelesített (hivatalos) dokumentumokat jelentik (ACCP 292. szakasz). Az ACCP 310. szakasza szerint a hivatalos iratokat hitelesnek kell tekinteni.

Magánokmányok

A magánokiratok közé tartozik minden olyan dokumentum, amely nem tartozik a hivatalos dokumentumok kategóriájába, mint például a magánszakértői jelentések, szakértői vélemények stb. A magánokiratok bizonyító erejére vonatkozóan nincsenek jogi szabályok. Inkább a bíróság szabad bizonyításértékelésének tárgyát képezik.

Tanúvallomások

A bizonyítás általában csak a per során történik, ezért a tanúknak és a feleknek is szóban kell tanúskodniuk a bíróság előtt. Tanúként történő idézés esetén a tanúk kötelesek megjelenni, vallomást tenni és esküt tenni a bíróság előtt. Amennyiben a tanú nem jelenik meg a bíróság előtt, a bíróság a tanút a bíróság megsértésének minősítheti, és büntetést szabhat ki (Ordnungsstrafe); Az ismételt jogsértés kötelező jelenléti díj kiszabását vonhatja maga után (zwangsweise Vorführung). Ha a tanú megtagadja a vallomástételt, a vallomást végrehajtási eljárás útján lehet kikényszeríteni, például pénzbírság vagy szabadságvesztés kiszabásával (az osztrák végrehajtási törvény 354. szakasza).

Az ACCP 320. szakasza szerint az a személy, aki vagy nem volt képes érzékelni a bizonyítandó tényt, vagy nem képes kifejezni az érzékelését, képtelen a tanúskodásra. Ugyanez vonatkozik a papokra, az állami tisztviselőkre és a bejegyzett közvetítőkre is a vonatkozó hivatali titoktartás tekintetében.

A felek vizsgálata

A felek meghallgatása általában segíti a bíróságot az ügy vitatott tényállásában, és akkor végezhető el, ha valamelyik fél kéri a bizonyításfelvételt, vagy ha egy hivatalból a bíróság döntése (ACCP 371. szakasza). A tanúk tanúvallomásra való alkalmasságára (ACCP 320. szakasz) és a tanúvallomás megtagadásának indokaira (ACCP 321. szakasz) vonatkozó jogi rendelkezések a felek vizsgálatára is vonatkoznak.

Szakértői vélemények

A szakértői vélemények különösen fontosak a peres eljárásokban, mivel a szakértők olyan ismeretekkel segítik a bíróságot, amelyekkel a bírák nem feltétlenül rendelkeznek az ügy bonyolult tényállásával kapcsolatban. A szakértői véleményt elvileg a tárgyaló bíróság elé kell vinni, és azt írásbeli jelentés formájában kell benyújtani. Az írásbeli jelentéseket a szakértőnek a szóbeli tárgyaláson ki kell fejtenie, ha a felek ezt kérik (a BKK 357. szakasza).

Igazságügyi ellenőrzés

A bíróság saját kezdeményezésére elrendelheti a jogvita rendezése szempontjából releváns állítólagos tény tisztázása érdekében bírósági vizsgálat (pl. egy eszköz vizsgálata) lefolytatását. A vizsgálati intézkedéseket jellemzően egy erre a célra kijelölt szakértő végzi, aki a vizsgálat eredményéről írásbeli szakvéleményt készít. Az ilyen vizsgálat elvégzéséhez szükséges költségeket a tényt állító fél viseli (ACCP 368. szakasz).

Dokumentumok előállítása

Amint azt az általános áttekintés is említette, az ACCP tartalmaz egy olyan eljárást, amelynek keretében a pereskedő felek kérhetik bizonyos dokumentumok hivatalos bizonyítékként való elfogadását. Bizonyos dokumentumok befogadása megerősítheti a tárgyalást megelőzően előterjesztett állításokat, és indokolhatja a tárgyalás folytatását. A fél a bírósághoz fordulhat az ACCP 303. szakasza alapján, ha úgy véli, hogy az ellenérdekű fél olyan dokumentummal rendelkezik, amely érdemben befolyásolja a követelését. Az ACCP 303. szakaszának (2) bekezdése szerint, ha a megkeresett fél nem tudja rendelkezésre bocsátani az iratot, akkor az irat tartalmát "a lehető legpontosabban és legteljesebb mértékben" kell leírnia. A bíróság a kérelmet a megkeresett féllel folytatott konzultációt követően bírálja el.

Ha a bíróság elfogadja az iratbetekintés iránti kérelmet, a 304. szakasz felsorolja azokat az okokat, amelyek alapján a megkeresett félnek szigorúan meg kell felelnie, nevezetesen:

• ha a fél maga is a kért dokumentumokra támaszkodott az ügye részeként;
• ha a kért dokumentumok rendelkezésre bocsátására jogszabályi kötelezettség áll fenn; vagy
• ha a dokumentumnak lényeges szerepe van a felek közötti jogviszony létrehozásában (pl. választottbírósági megállapodás).

A bíró azonban nem rendelheti el az irat benyújtását, ha mindkét fél kifogást emelt ellene (a perrendtartás 183. szakaszának (2) bekezdése).

A fél továbbra is megtagadhatja a kért dokumentumok benyújtását a 305. szakaszban felsorolt számos okból. Ezek közé tartozik, ha:

• a dokumentumok a magán- és családi életre vonatkoznak;
• a nyilvánosságra hozatal a megkeresett fél jó hírnevének sérelmét okozná;
• a közzététel kárt okozna vagy terhelné a közlő felet vagy egy harmadik felet;[1]
• a közzététel elismert kötelesség vagy üzleti titok megsértésével járna; vagy
• ha a közzététel megtagadását más, ugyanilyen fontos okok is indokolják.

A peres felek közötti megkereséseken túlmenően a harmadik felek birtokában lévő iratokra vonatkozó megkeresés a 308. szakaszban előírtak szerint is előterjeszthető. Jelenleg nincsenek olyan formális indokok, amelyek alapján harmadik felek megtagadhatnák a kért dokumentumok rendelkezésre bocsátását. A bíróság azonban a harmadik felekkel ugyanúgy konzultál, mint bármely peres féllel.

Bizonyítási kötelezettség

Az ACCP 178. szakasza kötelezi a feleket a tények valósághű és teljes körű közlésére, valamint az állításaik alátámasztásához szükséges bizonyítékok feltüntetésére. Eközben a bíróság mérlegelési jogköréből következően a bírónak jogában áll a feleket a fent említett körülmények között dokumentumok benyújtására kötelezni (lásd "Dokumentumok benyújtása"). A bíró továbbá felkérheti a feleket, hogy személyesen jelenjenek meg (az ACCP 183. szakaszának (1) bekezdése). Az ACCP azonban nem tartalmaz szabályokat a bizonyítékok benyújtására vonatkozó végzés, a kért megjelenés vagy a tanúvallomás végrehajthatóságára vonatkozóan. Ha valamelyik fél megtagadja a bíróságnak a bizonyítékok benyújtására vonatkozó utasításának teljesítését, a bíróságnak a magatartását figyelembe kell vennie a bizonyítékok szabad értékelése során (ACCP 307. szakasz (2) bekezdés). Ugyanez a szabály vonatkozik arra az esetre is, ha a fél megtagadja a megjelenést vagy a tanúvallomást (ACCP 381. szakasz).

Privilege

Az osztrák polgári jog bizonyos körülmények között fenntartja a bizonyítási jogot a peres eljárásban résztvevők számára. Az ACCP 321. szakaszának (1) bekezdése szerint a tanú megtagadhatja a vallomástételt:

• ha a válaszok a tanút vagy más közeli személyeket megszégyenítenék, vagy büntetőjogi felelősségre vonással fenyegetnék;
• ha a válaszok azonnali anyagi hátrányt okoznának a tanúnak vagy más közeli személyeknek;
• az államilag jóváhagyott titoktartási kötelezettség alá tartozó ügyekben;
• az üzleti és művészeti titok tárgyát képező ügyekben; és
• a szavazási ügyekben, amennyiben azokat jogilag titkosnak nyilvánítják.

A fentieken kívül az osztrák polgári perrendtartás más olyan kiváltságokat is ismer, amelyek lehetővé teszik a tanú számára például a vallomástétel megtagadását:

• • A vallomás titkossága (320. szakasz (2) bekezdés);
  • Hivatali titoktartás (320. szakasz (3) bekezdés);
  • Banki titoktartás (a banktörvény 38. szakaszának (1) bekezdése) (Bankwesengesetz)).
  • Adatvédelem és adattitok (a 2000. évi adatvédelmi törvény 1. szakasza) (Datenschutzgesetz)).
  • Távközlési titoktartás (a 2003. évi távközlési törvény 93. szakaszának (1) bekezdése) (Telekommunikationsgesetz)).
  • Postatitkok (a postai piacról szóló törvény 5. szakasza) (Postmarktgesetz)).
  • Az újságírói források védelme (a médiatörvény 31. szakaszának (1) bekezdése). (MedienGesetzt)).

• Orvosi titoktartás (az orvosi hivatásról szóló törvény 54. szakaszának (1) bekezdése). (Ärztegesetz)).
• Az ügyvédi titoktartás (az ACCP 321. cikkének (1) bekezdése, az ügyvédi törvénykönyv 9. cikkének (2) bekezdése). (Rechtsanwaltsordnung)).

A polgári eljárás főbb szakaszai

Az időben benyújtott védekezési nyilatkozat benyújtását követően az előzetes meghallgatás (Vorbereitende Tagsatzung) általában 6-10 héten belül megtörténik. Itt a felek megvitatják a főbb jogi és ténybeli kérdéseket a további eljárás megkönnyítése érdekében. Ezen túlmenően a megegyezés lehetőségei is megvitatásra kerülhetnek. Már az előzetes meghallgatás után a bíróság ítéletet hozhat, és lezárhatja az eljárást.

Ha az eljárás folytatódik, akkor sor kerül a beadványok cseréjére. Ezt követően egy vagy több bizonyítási tárgyalás(ok) következik(nek). E meghallgatások időpontjáról általában az előzetes meghallgatáson állapodnak meg.

Az elsőfokú eljárások időtartama jelentősen eltér. Az átlagos időtartam egy év, de összetett peres ügyekben ez jelentősen hosszabb is lehet. A fellebbviteli szakaszban a határozatokat körülbelül hat hónap elteltével hozzák meg.

Finanszírozás

A perköltségek Ausztriában főként bírósági költségekből, ügyvédi díjakból és bizonyítási költségekből állnak. Az ügyvédi díjakra - eltérő megállapodás hiányában - az osztrák ügyvédi díjakról szóló törvény (Rechtsanwaltstarifgesetz). Ausztriában gyakori és megengedett, hogy az ügyvédek megállapodás szerinti óradíj alapján dolgoznak. Az átalánydíj nem tilos, de peres ügyekben ritkábban alkalmazzák.

Költségáthelyezés

Az osztrák polgári peres eljárásokban az az alapszabály, hogy a vesztes fizeti a perköltségeket (az úgynevezett vesztes fizet elv). Ez általában azt jelenti, hogy mindhárom költséget - a bírósági költségeket, az ügyvédi díjakat és a bizonyítási költségeket - kevés kivételtől eltekintve a per vesztese fizeti. Ha valamelyik fél csak részben nyer, a költségek arányosan oszlanak meg a felek között. Az osztrák ügyvédi díjakról szóló törvény (Rechtsanwaltstarifgesetz) és a bírósági illetékekről szóló törvény (Gerichtsgebührengesetz) kiszámíthatóságot biztosítanak a leendő igénylő által várhatóan viselt költségek tekintetében.

Harmadik fél általi finanszírozás

Ausztriában nincsenek külön törvényi szabályok a harmadik fél általi finanszírozásra vonatkozóan. A harmadik fél általi finanszírozás viszonylag új keletű Ausztriában, de a gyakorlatban elfogadott, és az osztrák legfelsőbb bíróság 2013-ban jóváhagyta (6 Ob 224/12b). A harmadik fél általi finanszírozás mind a felperesek, mind az alperesek számára elérhető, és nincs korlátozás a harmadik fél által finanszírozható peres ügyek típusaira vonatkozóan. Ezt mind peres, mind választottbírósági eljárásokban alkalmazzák a legkülönfélébb polgári/kereskedelmi jogvitákban. Vannak azonban korlátozások abban az esetben, ha egy ügyvéd harmadik fél finanszírozóként jár el, mivel az ügyvédek számára tilos kizárólag függő díjazás alapján dolgozni.

Kockázati díjak

A függő díjmegállapodások csak akkor megengedettek, ha azokat nem a bíróság által megítélt összeg százalékában számítják ki (pactum de quota litis). Tilos az olyan függő díjmegállapodások, amelyek az ügyvédet a felperes által elért összeg bizonyos százalékának behajtására jogosítják fel.

Jogi segítségnyújtás

Jogsegély (Verfahrenshilfe) Ausztriában rendelkezésre áll, és olyan felek számára biztosítják, akik nem tudják megfizetni a perköltségeket és a perköltségeket, és ha az ügynek nincs semmi esélye a sikerre. A költségmentesség megítélése esetén a bírósági illetékeket elengedik, sőt, akár el is tekinthetnek tőlük, és ingyenesen biztosítanak ügyvédet.

A polgári és kereskedelmi ügyekkel összefüggésben az ACCP 63. szakasza kimondja, hogy a költségmentesség elvileg nemcsak természetes személyek, hanem jogi személyek, például társaságok számára is igénybe vehető. A vállalati költségmentesség elsődleges feltétele, hogy mind a kérelmező vállalatnak, mind pedig az egyes "gazdasági résztvevőknek" ne legyenek a per lefolytatásához szükséges pénzeszközei. Ezenfelül a szóban forgó per nem lehet reménytelen, azaz kell, hogy legyen némi kilátás a sikerre.

Ausztriában a költségmentesség terjedelme lehet részleges vagy széles körű, de azt egy konkrét jogesetre vonatkozóan kell megállapítani. A költségmentesség biztosíthat mentességet a bírósági illeték megfizetése alól, valamint fedezheti a tanúk díját, a szakértők, tolmácsok, fordítók és értékelők díját, továbbá a készpénzkiadásokat és a további peren kívüli tevékenységeket. Az osztrák költségmentesség jogi tanácsadást biztosít, ha a törvény által előírt bírósági eljárásokban ügyvéd jelenlétére van szükség (pl. 5 000 eurót meghaladó értékű jogvita esetén).

Jogi költségbiztosítás és esemény utáni biztosítás (ATE)

A jogvédelmi biztosítás Ausztriában széles körben elérhető és használatos, és - az egyedi biztosítási kötvénytől függően - a bírósági eljárásokból eredő költségek széles körét fedezheti, beleértve a fél költségeit és a másik fél költségeiért való esetleges felelősséget. A maximális fedezet és a jogviták bizonyos típusaira való alkalmazhatósága azonban korlátozott lehet, és a biztosítás továbbá a kárt okozó esemény bekövetkezése előtt kell intézkedni.

Az esemény utáni biztosítás Ausztriában még gyerekcipőben jár. Eddig csak néhány jogvita esetében ismert, hogy külföldi biztosítók kínálták.

A bíróságok hatásköre és feladatai

Amint fentebb említettük, Ausztriában inkvizítoriális jogrendszert alkalmaznak, amely a bíró által vezetett tárgyalásokra támaszkodik. Alkotmányos szinten a bírák függetlenek. (unabhängig) (A szövetségi alkotmánytörvény 87. cikke (Bundes-Verfassungsgesetz, B-VG)) és nem lehet eltávolítani vagy áthelyezni a hivatalból (unabsetzbar und unversetzbar) (BV-G 88. cikk).

A bíró a bíróság elé terjesztett jogvitákat a benyújtott bizonyítékok és érvek alapján bírálja el és dönti el, és nem foglalkozik olyan kérdéssel, amelyre a felek nem hivatkoztak. A bírák irányítják az ügyvezetést, és a tárgyalás megfelelő lefolyásának biztosítása érdekében utasítják a feleket, hogy a bíróság ütemtervének megfelelően nyújtsanak be be beadványokat és terjesszenek elő bizonyítékokat. Ezen túlmenően a bíróság valamelyik fél kérelmére végzéseket hozhat, kikényszerítheti bármely személy jelenlétét a tárgyaláson, és büntetéseket szabhat ki az ítéletei és végzései betartásának kikényszerítése érdekében. A bíró a bíróságot kérdéseket intézhet az ügyvédhez vagy a tanúkhoz (a Büntetőeljárásról szóló törvény 182. szakaszának (1) bekezdése), és dönthet minden olyan bizonyíték felvételéről, amely várhatóan hozzájárul a tények valósághű megállapításához. Az eljárás lefolytatásának dokumentálása érdekében a bírónak bírósági jegyzőkönyvet kell készítenie (a polgári perrendtartás 207-217. szakasza)..

Ítéletek és jogorvoslatok

Az osztrák jogban a magánjogi ügyekben eljáró bíróság ítélet vagy végzés néven ismert bírósági határozatot hoz.

A bíróság a következő jogorvoslatok közül egyet vagy többet ítélhet meg a peres félnek:

• Különleges teljesítmény olyan jogorvoslati lehetőség, amelynek keretében a bíróság végzést bocsát ki, amelyben kötelezi a felet a felek közötti szerződésben foglaltak teljesítésére. A konkrét teljesítés csak akkor rendelhető el, ha a teljesítés nem lehetetlen. Ez nagyban függ az ügylet jellegétől és céljától. Figyelemre méltó, hogy még ha az adós megtagadja a teljesítést, a hitelezőt a bíróság felhatalmazhatja arra, hogy a teljesítést az adós költségére harmadik féllel végeztesse el.
• A állandó végzés a bíróság jogerős végzése, amelynek értelmében egy személy vagy szervezet köteles bizonyos tevékenységektől tartósan tartózkodni, vagy bizonyos intézkedéseket a végrehajtás befejezéséig megtenni. A bíróság többnyire szellemi tulajdonjogi, versenyjogi és médiajogi jogvitákban rendel el állandó végzést, hogy rákényszerítse a felet a jogsérelem megszüntetésére.
• A jogállás létrehozása/módosítása olyan ítélet, amely egy jogalany jogállását létrehozza vagy megváltoztatja. A jelenlegi kontextusban a leglényegesebb az osztrák kereskedelmi törvénykönyv 133. szakasza (Unternehmensgesetzbuch, UGB) előírja, hogy a társaság feloszlatása a részvényes által benyújtott kereset alapján bírósági határozattal mondható ki.
• Megállapító végzés a bíróság ítélete, amely a felek jogait állapítja meg anélkül, hogy konkrét intézkedést rendelne el vagy pénzbeli kártérítést ítélne meg. Az ACCP 228. szakasza szerint a bíróság csak akkor ad megállapító határozatot valamely jog, jogviszony fennállása/hiánya, illetve valamely okirat hitelességének elismerése/el nem ismerése tekintetében, ha ahhoz valamely félnek jogi érdeke fűződik.
• Károk olyan jogorvoslat, amelyet a másik fél által okozott kár megtérítésére ítélnek meg, amelyet a másik fél felelőssége miatt szenvedett el. A kártérítési kötelezettség keletkezhet többek között a felek között fennálló szerződésből, szerződés előtti tárgyalásokból, illetve deliktuális vagy szigorú felelősségből. A bíróságok ezenfelül a felelős felet az osztrák polgári törvénykönyv 1000. szakaszának (1) bekezdésében meghatározott törvényes mértékű kamat megfizetésére is kötelezhetik (Allgemeines bürgerliches Gesetzbuch, ABGB) vagy az UGB 456. szakaszában.

[1] C.f. az 5^th Az Egyesült Államok alkotmányának módosítása.