Mi az alternatív vitarendezés?

Az alternatív vitarendezés (ADR) egy általános kifejezés, amely magában foglalja a jogvita megoldásának különböző módszereit, mielőtt peres eljáráshoz folyamodnának. Az alternatív vitarendezést sok kereskedelmi fél azért részesíti előnyben, mert lehetővé teszi számukra, hogy vitáikat gyorsan és bizalmasan rendezzék. Emellett a pereskedéssel járó jelentős költségeket is megtakaríthatják. Az AVR nagyobb hangsúlyt fektet a felek autonómiájára, és a hagyományos peres eljárásnál békésebbnek tekinthető,  így potenciálisan lehetővé teszi a felek számára kedvezőbb feltételek mellett, hogy megőrizzék és folytassák kapcsolataikat a vita rendezése után.

Melyek az alternatív vitarendezés módszerei?

Az alternatív vitarendezési módszerek közé tartozik a választottbíráskodás, a tárgyalás, az egyeztetés, a békéltetés, a közvetítés és a bíráskodás.

Választottbíróság

A választottbíráskodás az alternatív vitarendezés legfejlettebb formája. A peres eljárás alternatívájaként szolgál, amely a felek autonómiájának elvét helyezi előtérbe. Választottbírósági intézményen keresztül vagy ad hoc alapon is lehet eljárni. Az ausztriai választottbíráskodással kapcsolatos néhány alapvető szempontot a következő fejezetben ismertetünk. A választottbíráskodásról szóló részletes útmutatóért kérjük, tekintse meg az erre a célra létrehozott Választottbírósági kompendium.[1] A választottbírósági eljárás mellett több további vitarendezési módszer is létezik, amint azt az alábbiakban tárgyaljuk.

Tárgyalás

A tárgyalás két vagy több fél közötti döntéshozatali folyamat, amelynek célja a megállapodás elérése. A tárgyalás során nem vesz részt harmadik fél, aki elősegíti a megbeszélést, vagy elbírálja a vitát. A tárgyalás önkéntes és nem kötelező erejű. Egyszerűen fogalmazva, a tárgyalás során a felek megoldják és egyeztetik eltérő álláspontjaikat, hogy konszenzusra jussanak és megállapodásra jussanak. A tárgyalás az alternatív vitarendezés egyik fő jellemzője, mivel lehetővé teszi a felek számára, hogy a formálisabb vitarendezési mechanizmusok elkerülése érdekében közvetlenül, bizalmasan és informálisan osszák meg egymással az információkat. A tárgyalás azonban jóhiszeműséget igényel, és nehezebb lehet, ha a felek között méretük és befolyásuk tekintetében egyenlőtlenségek vannak.

Békéltetés

Az egyeztetés olyan peren kívüli vitarendezési mechanizmus, amely önkéntes, bizalmas és rugalmas. Gyakran fordul elő munkaügyi és fogyasztói vitákban. Egy semleges harmadik felet vesz igénybe, akit a vita rendezésére jelölnek ki. A békéltetésben részt vevő semleges harmadik felet békéltetőnek nevezik. A békéltető annyiban különbözik a közvetítőtől, hogy ítélőképességével és ajánlásaival arra ösztönzi a kijelölő feleket, hogy megoldást találjanak.

Az egyeztetésen részt vevő felek békés megegyezésre juthatnak, amely - mint szerződéses megállapodás - a felek által elfogadott feltételek szerint kötelező érvényű. A békéltető nem úgy hozza létre ezt a megállapodást, mint ahogyan egy választottbíró hozná meg a választottbírósági ítéletet; inkább csak segít a feleknek a megállapodás elérésében. A választott jogi formától függően (pl. ha az illetékes bíróság előtt kötik meg, vagy közjegyzői okiratba foglalják) az egyezség közvetlenül végrehajtható.

Közvetítés

A közvetítés olyan vitarendezési eljárás, amelyben a közvetítő feladata, hogy a vitás feleket elősegítse és segítse vitájuk rendezésében. A közvetítés olyan strukturált környezetet biztosít, amely lehetővé teszi a felek számára, hogy közöljék aggályaikat és információt cseréljenek a vita rendezése érdekében lehetséges lépések meghatározása érdekében.

A közvetítés nem kötelező érvényű eljárás, ami azt jelenti, hogy a felek maguk döntenek arról, hogy az első találkozó után folytatják-e a közvetítést. A közvetítés eredménye szintén nem kötelező erejű, kivéve, ha a felek önkéntesen megállapodnak egyezség megkötésében, ami gyakran előfordul.

A szingapúri közvetítési egyezmény

A közvetítésből eredő nemzetközi egyezségkötésekről szóló ENSZ-egyezmény, más néven Szingapúri Közvetítési Egyezmény, egy olyan nemzetközi megállapodás, amely nemzetközi rendszert hoz létre a vitarendezési megállapodások végrehajtására. A szingapúri közvetítési egyezmény a nemzetközi felek közötti kereskedelmi viták közvetítését követően létrejött egyezségekre vonatkozik. A szingapúri közvetítői egyezményt 2021 novemberéig 55 állam írta alá.

A szingapúri közvetítői egyezmény széles körű elfogadása azt ígéri, hogy a közvetítés egyre inkább elterjed a nemzetközi kereskedelmi viták rendezésére, mivel a felek képesek lesznek az egyezményt ratifikáló államokban érvényre juttatni a megállapodásukat. A szingapúri közvetítési egyezmény szerinti egyszerűsített végrehajtási rendszert a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló egyezmény (New York-i egyezmény) végrehajtási rendszeréhez hasonlították.

Mi a különbség a közvetítés és a békéltetés között?

A közvetítés és a békéltetés közötti legfontosabb különbség a felek vitájának rendezésében segítő semleges harmadik fél megbízatása. A békéltetőnek nemcsak arra van felhatalmazása, hogy elősegítse a vitarendezést, hanem arra is, hogy különböző megoldásokat javasoljon a feleknek. Ezzel szemben a közvetítő csak a vitarendezést segíti elő, és általában nem tesz javaslatokat a feleknek.

Egyeztetés

A békéltetés az alternatív vitarendezés helyreállító formája, amely a vitás felek közötti kapcsolatok fenntartása és/vagy helyreállítása mellett a viták rendezésére összpontosít. Az alternatív vitarendezésben alkalmazott békéltetés nem tévesztendő össze az üzleti és pénzügyi szabályozásban alkalmazott békéltetéssel. A kereskedelmi kontextusban a békéltetésnek több fajtája létezik. A bankszektorban és a számvitelben az egyeztetést annak biztosítására használják, hogy egy adott vállalkozás pénzügyi helyzete pontosan tükröződjön a banki egyenlegben és a banki tranzakciókban. A pénzügyi szabályozásban az egyeztetés biztosíthatja, hogy a vállalatok el tudjanak számolni az ügyfelek befektetéseinek nevében tartott pénzekkel. Az alternatív vitarendezésben az egyeztetés különbözik a közvetítéstől, ahol a békéltető proaktívabb szerepet vállal a megoldási javaslatok kidolgozásában és a felek megállapodásra való ösztönzésében.

Bírálat

Az elbírálás olyan szerződéses vagy jogszabályban meghatározott vitarendezési eljárás, amelynek során a vitát egy független és pártatlan harmadik fél dönti el. Számos országban, például az Egyesült Királyságban, Ausztráliában, Hongkongban, Malajziában és más országokban az adjudikáció az építőipari viták rendezésére korlátozódik.

Ki a bíró?

A bíró olyan személy, aki fel van ruházva azzal a hatáskörrel, hogy hivatalos határozatot hoz egy elbírálási eljárásban. A bíró általában a vita tárgyi szakértője, akit a vita eldöntésére neveznek ki.

Választottbíróság

A választottbíráskodás a vitarendezés olyan módszere, amely a hagyományos peres eljárás legközelebbi alternatívájaként szolgál. A választottbíráskodás két vagy több fél önkéntes konszenzusával jön létre, és jellemzően választottbírósági megállapodással segítik elő, akár egy már meglévő szerződés záradékaként, akár önálló megállapodásként. A választottbíráskodás során egy független és pártatlan személyt, az úgynevezett választottbírót választják ki, aki megbízást kap arra, hogy kifejezetten a jogvitát elbírálja. A bíróság állhat egyetlen választottbíróból, vagy egy nagyobb, jellemzően három független választottbíróból álló választottbíróság részeként is kinevezhető. A választottbírák páratlan száma biztosítja a többségi döntést egy adott fél javára. Az adott jogvitában megfelelő joghatósággal rendelkező választottbíróság meghallgatja több fél beadványát, és jogerős és kötelező érvényű ítéletet hoz, amelyet odaítélésnek neveznek. A díjat ezután a hazai bíróságok előtt lehet végrehajtani.

Mi a kötelező választottbíráskodás?

A kötelező érvényű választottbírósági eljárás olyan választottbírósági eljárás, amely kötelező és végrehajtható ítéletet eredményez. Általában minden választottbírósági eljárás kötelezőnek minősül. Mivel azonban a választottbírósági eljárás nagyobb hangsúlyt fektet a felek autonómiájára, a felek dönthetnek úgy, hogy a választottbírósági eljárást kifejezetten kötelezővé vagy nem kötelezővé teszik. A kötelező választottbíráskodás nem tévesztendő össze a kötelező választottbíráskodással, amelynek során a választottbíráskodás a peres eljárást megelőzően jogilag kikényszeríthető követelmény.

Mi a nem kötelező érvényű választottbíráskodás?

A nem kötelező erejű választottbírósági eljárás olyan választottbírósági eljárás, amely nem kötelező erejű, tehát nem végrehajtható tanácsadói díjat eredményez. A gyakorlatban a nem kötelező erejű választottbírósági eljárások felhasználhatók a folyamatban lévő vitarendezési tárgyalások kereteinek meghatározására.

Mi a különbség a választottbíráskodás és a közvetítés között?

A döntő különbség a választottbíráskodás és a közvetítés között a semleges harmadik fél megbízatása. A választottbíráskodás során egy választottbíró dönt a vitában, és végleges, kötelező érvényű és végrehajtható ítéletet hoz.

A közvetítés során a közvetítő a legmegfelelőbb megoldás megtalálásában való közreműködéssel elősegíti a vita rendezését. A közvetítéssel elért megoldás nem kötelező érvényű.

Mi a különbség a választottbíráskodás és a bíráskodás között?

A döntő különbség a választottbíráskodás és a bíráskodás között az időkeret. A bíráskodás sokkal gyorsabb, mint a választottbíráskodás. Továbbá, leggyakrabban ítélkezés ered ki egy jogszabály, míg választottbírósági ered felek beleegyezésével. Ezen túlmenően a bíró nem hozhat költségtérítést. Más szóval, a bíró nem rendelhet el a saját díját meghaladó költségeket. Másrészt a választottbíró sokkal rugalmasabban rendelhet el költségeket.

Díjak

A díj a választottbíróság "ítélete". Ahol a bíróságról azt mondják, hogy "ítéletet hoz", ott a választottbíróság "díjat ítél". Többféle díjtípus létezik. Bár a választottbírósági díjakat általában nem lehet érdemben megváltoztatni, ha egyszer már megítélték őket, elismerésük és végrehajtásuk nemzeti peres eljárások tárgyát képezi. A legtöbb joghatóságban a New York-i egyezmény hatálya alá tartozik a díjak elismerése és végrehajtása. Ez az egyezmény szolgál a választottbírósági határozatok elismerésének és végrehajtásának nemzetközi keretéül. Jelenleg 168 ország részese az egyezménynek.

Időközi díjak

Más néven ideiglenes vagy előzetes díjat, ideiglenes díjat gyakran teszi a bíróság a korai szakaszában a választottbírósági eljárás nélkül, hogy a folyamat véget érjen. Az ideiglenes díjak hasznosak a bíróság számára, hogy tisztázza mind az eljárási kérdéseket, mind a követelés, beszámítás vagy viszontkereset érdemi részét. Az eljárási kérdésekben az ideiglenes ítéletek a követelés elfogadhatóságával foglalkoznak, valamint megállapítják, hogy a választottbíróság rendelkezik-e joghatósággal az ügy tárgyalására. Ami egy adott követelés érdemi részét illeti, a részleges ítéletek hasznosak az alkalmazandó joggal, a szerződés érvényességével, a felelősség kérdéseivel kapcsolatos kérdések megállapításában, valamint abban, hogy egy adott követelés elévül-e valamely hazai jogszabály, például a polgári jogi igény érvényesítésére vonatkozó elévülési idő alapján.

Részleges díjak

Részleges díjat jellemzően magában foglalja a bíróság döntést szempontjait az eljárás, amelyek járulékos a lényegi érdemi egy adott követelés. A részleges ítéletek vonatkozhatnak például a költségekről szóló határozatra vagy egy adott ténybeli állítással kapcsolatos nyilatkozatra.

Végső díjak

Ahogy a neve is sugallja, a végleges díjat a bíróság a felek által benyújtott valamennyi követelésre és kérelemre, beleértve a költségekkel kapcsolatos kérdéseket is, meghozza. A jogerős ítéletnek eljárási szempontból az a hatása is megvan, hogy a felek közötti választottbírósági eljárást lezárja.

Költségekre vonatkozó díjak

A költségek kérdése minden választottbírósági eljárásban fontos, különösen akkor, ha az egyik fél gyengébb vagy fizetésképtelen. Ezért, bár a költségekről más határozatokban is lehet tárgyalni, a felek pénzügyi kötelezettségeivel kapcsolatos kérdések megoldására külön költségtérítés alkalmazható. Ez különösen akkor igaz, ha a választottbírósági eljárás korai szakaszában az egyik fél költségeit a másik fél fizette ki a választottbírósági eljárás lefolytatásának biztosítása érdekében.

Díjak módosítása / további díjak

Ritkán esetekben, a bíróság gyakorolhatja joghatóságát, hogy kiad egy további díjat együtt a végleges díjat, hogy már tette, hogy foglalkozzon a felmerült kérdéseket, ügyek, amelyek felmerültek, de maradt nem foglalkozott, vagy annak biztosítása érdekében, hogy a díjat pontosan tükrözi következtetéseket, amelyeket a bíróság már elért. A módosítások nem jelentenek új díjat, hanem a meghallgatott, de nem teljes körűen kezelt ügyek orvoslására szolgálnak, vagy az eredeti ítéletben elégtelenül kezeltek. A választottbírósági ítélet, miután meghozták, végleges. A bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy "meggondolja magát" a már meghozott döntésével kapcsolatban.

A díjak végrehajtása

A végrehajtás arra az eljárásra utal, amellyel a választottbírósági ítéletet a hazai bíróságon el lehet ismerni. Mint már említettük, a kötelező érvényű választottbírósági eljárás választottbírósági ítéletként ismert ítélet meghozatalához vezet. Bizonyos esetekben a felek készségesen elfogadják és bonyodalmak nélkül hatályba léptetik a választottbírósági ítélet követelményeit. Ellenkező esetben a fél biztosíthatja a választottbírósági ítélet betartását azáltal, hogy peres úton kéri annak hazai bíróság általi elismerését, hogy további, belföldön elismert jogi kötelezettséget hozzon létre.

A választottbírósági ítélet egy vagy több hazai bíróság általi elismerése a New York-i Egyezményen keresztül egyszerűsödik. E nemzetközi szerződés értelmében az egyik államban elismert díjat az egyezményben részes minden más állam bíróságai is elismerik. Ez azt jelenti, hogy ha egy választottbírósági eljárásban részt vevő fél az ellenérdekű fél államában kívánja végrehajtani a választottbírósági ítéletet, akkor ezt saját hazai államában indított eljárással teheti meg. 2021 októberében 168 ország írta alá az egyezményt, a legutóbbi új aláírók Belize és Malawi voltak (mindkettő 2021 márciusában).

Díjak félretétele

Amellett, hogy érvényesítésére díjat, lehet ok, hogy a fél, hogy kérjen egy díjat kell félretenni. Egy ilyen helyzetben, a fél megtámadja a díjat egy igényt félreállítása az államban, amelyben a díjat tették, vagy hogy úgy véli, hogy a díjat, hogy a hazai. Az UNCITRAL nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásról szóló mintatörvényének 34. cikke (2) bekezdése szemlélteti azokat az általános indokokat, amelyek alapján a választottbírósági ítéletet hatályon kívül lehet helyezni:

• • a választottbírósági megállapodás hiánya vagy a választottbírósági képesség hiánya ratione personae;
  • a fél meghallgatáshoz való jogának megsértése;
  • a díj ultra petita;
  • a bíróság összetételének hiányossága;
  • a jogvita tárgya a jog szerint nem rendezhető választottbírósági eljárás útján az állam; vagy
  • a közrend megsértése.

Az utóbbi két okra a következők vonatkoznak hivatalból a bíróság felülvizsgálata.

Közvetítés-választottbíráskodás

A közvetítés-választottbíráskodás (Med-Arb) olyan közvetítési eljárás, amelyben a közvetítő jogosult végleges és kötelező érvényű döntést hozni, ha a felek nem tudtak megegyezni. A Med-Arb egyre népszerűbb a kereskedelmi felek körében, mivel lehetővé teszi számukra, hogy először rendezzék vitáikat anélkül, hogy külső harmadik fél kötelező érvényű ítéletet hozna. Ha nem járnak sikerrel, mindig van esélyük arra, hogy választottbírósághoz forduljanak.

Online vitarendezés (ODR)

Az online vitarendezés olyan alternatív vitarendezésre utal, amely a digitális távközlést és az internetet használja a viták tárgyalásának médiumaként. Az internet alternatív vitarendezés elősegítésére való felhasználásának lehetőségéről már évek óta folyik vita. Elfogadásának néhány előnye közé tartozik a távmeghallgatással elérhető jelentős megtakarítás, valamint az utazás szükségtelenné válásával megtakarított többletidő és a meghallgatás időpontjának rugalmasabbá válása. Ugyanakkor az ezzel járó hátrányok, mint például a hackerekkel kapcsolatos biztonsági aggályok, a titoktartás, az eltérő időzónák közötti eljárási méltányosság és a rejtett költségek. Mindezek a megfontolások a közelmúltig akadályozták az OVR bevezetését.

A COVID-19 világjárványt követően a közegészségüggyel kapcsolatos aggodalmak és az utazási tilalmak elterjedtsége újragondolásra késztetett. Ennek egyik lehetséges oka lehet, hogy a folyamatban lévő jogviták száma jelentősen megnőtt a világjárvány idején, mivel a COVID-19 szabályozás miatt megnőtt a meghiúsult szerződések száma. Több választottbírósági intézmény az intézményi szabályzatában olyan külön rendelkezéseket fogadott el, amelyek kifejezetten rendelkeznek a távmeghallgatásról. Bár ezek az elfogadások nemrégiben történtek, valószínűsíthető, hogy a jövőben is itt maradnak.

[1] https://oblin.at/knowledge/compendium/arbitration/commercial-arbitration/