2019-ben a Legfelsőbb Bíróság korábban úgy ítélte meg, hogy egy kétoldalú szerződés fényében az osztrák bíróságoknak iráni állampolgárokat érintő öröklési ügyekben az iráni jogot kell alkalmazniuk (OGH | 2 Ob 170/18s). Az iráni jog azon rendelkezéseit azonban, amelyek nemi alapon tesznek különbséget az örökösök között, az osztrák jog alapvető értékeinek megsértéseként kell kezelni, és ezért mentesülniük kell az alkalmazás alól.

Tények

Az ügy középpontjában egy özvegy javára tett érvénytelen végrendelet állt. Az iráni jog szerint az ilyen érvénytelenséget elismervénnyel lehet orvosolni. Ez volt a vitatott fellebbezési eljárás alapvető kérdése.

A 10. cikk (3) bekezdése értelmében a Barátsági és települési megállapodás az Osztrák Köztársaság és az Iráni Birodalom között (BGBl 1966/45) értelmében a hagyatéki ügyeket az iráni jog szerint kell kezelni. Az iráni jog azonban nemi alapú megkülönböztetést tesz özvegyek és özvegyek, valamint fiúk és leányok között. Míg az özvegyek az elhunyt házastársuk örökségének egynegyedére, az özvegyek csak egynyolcadára jogosultak. Továbbá az elhunytak fiai kétszer annyit örökölhetnek, mint a leányok.

A fellebbezés középpontjában tehát az az alapvető kérdés állt, hogy a kvótákat az iráni jog alapján kell-e meghatározni, illetve hogy a különböző nemű családtagok megkülönböztető kezelése sérti-e az osztrák közrendet.

Döntések

Míg az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a fenti megkülönböztetés szöges ellentétben áll az osztrák közrenddel, a fellebbviteli bíróság ezzel ellentétes álláspontot képviselt. A fellebbviteli bíróság úgy ítélte meg, hogy nem történt közrendbe ütközés, mivel az egyenlőtlen öröklési arányokat orvosolja az a tény, hogy az iráni szokás szerint a fiúknak mindkét szülőjük és szükség esetén testvéreik számára biztosítaniuk kell a szükséges támogatást és tartást.

A fellebbező szerint a fellebbviteli bíróság tévedett, amikor az osztrák jog alapértékeinek megsértésével a férfiak és nők közötti egyenlőtlen bánásmódra alapozta döntését. Azzal érvelt, hogy az iráni jog szerinti tartási igények nem eléggé indokoltak, tekintettel arra, hogy a fórum régóta fennálló közjogi keretei alapján érvénytelenek.

A Legfelsőbb Bíróság megerősítette az elsőfokú bíróság ítéletét. Annak megállapításával, hogy a külföldi jog nem alkalmazható, ha az ellentétes azokkal az értékekkel, amelyekre az osztrák jog épül, a Legfelsőbb Bíróság kettős vizsgálatot írt elő:

• Először is, a külföldi jog alkalmazása a tényállás fényében eltérő bánásmódot eredményez-e?
• Másodszor, az alapul szolgáló vita milyen mértékben mutat kellő mértékű belföldi kapcsolatot (azaz szoros kapcsolatot Ausztriával)?

Comment

A Legfelsőbb Bíróságnak a tartalmi megfontolásoktól való eltérése kulcsfontosságú volt abban a döntésében, hogy a tartási igények nem ellensúlyozhatják azt a drákói hatást, amely az ilyen egyenlőtlen bánásmóddal járna. A nemzetközi magánjogi törvény 6. szakasza értelmében a közrendbe ütköző külföldi jogi rendelkezések így hatályukat vesztik. Ezek a körülmények azonban eltérhetnek, ha a külföldi jog alkalmazása megfelel az örökhagyó kinyilvánított akaratának.