Kinek van joghatósága? Az osztrák bíróság az uniós jog szerinti szolgáltatásnyújtást vizsgálja
Szerző: Klaus Oblin
2013. július 30-án a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött(1) hogy a nemzetközi joghatósággal rendelkező határozatokban a "szolgáltatás" fogalmát az uniós jog egészének alkalmazásával kell értelmezni, oly módon, hogy az magában foglal minden olyan szerződést, amely egy bizonyos ténybeli eredmény ellenszolgáltatás fejében történő elérésére vonatkozik. A munkaszerződésekkel kapcsolatos elhatárolás érdekében nem terjedhet ki olyan kötelezettségre, ahol maga a tevékenység végzése a szerződés tárgya.
Jogi keret
Az EU Brüsszel I. rendelet (44/2001) 5. cikkének (1) bekezdését nyíltan kell értelmezni, és csak a különleges ügyek közé tartozó szerződések (pl. biztosítási, fogyasztói vagy munkaszerződések) esetében írja elő az elhatárolást. A szolgáltatásokra vonatkozó szerződések európai jogi fogalma magában foglalja a szolgáltatási szerződéseket, az ügynöki szerződéseket, a kereskedelmi ügynökök és brókerek szerződéseit, a franchise- és forgalmazási szerződéseket, a vegyes szerződéseket és egyéb szerződéseket, amennyiben azok tartalmazzák a tevékenység lényeges elemét.
A teljesítés helyét, amely (a rendelet 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint) a joghatóságot megalapozza, önállóan és nem jogi, hanem ténybeli szempontok alapján kell meghatározni.
Döntés
A felperes azzal érvelt, hogy az alperes vállalta a kötelezettséget egy forgalmazó szervezet létrehozására és különböző egyéb feladatok ellátására. Ennek alapján a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy az alsóbb fokú bíróságok helyesen jártak el, amikor az e megállapodás szerinti pénzkövetelést a rendelet 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett szolgáltatási szerződésből eredő követelésnek minősítették.
A bíróság azzal érvelt, hogy a teljesítés helye az egyetlen kapcsoló tényező az adásvételi szerződésből vagy szolgáltatási szerződésből eredő bármely követelés, és így valamennyi másodlagos szerződéses követelés esetében is. A joghatóságot a keresetlevélben szereplő információk alapján határozzák meg, kivéve, ha a bíróság már tisztában van azzal, hogy ezek az információk tévesek. Nincs jelentősége annak, hogy a per tárgya nem a fő szerződéses kötelezettség vagy kártérítési igény volt (ahogyan azt a fizetési meghagyásos eljárásban követelték), hanem az alperesnél maradt folyószámla egyenlegének visszatérítése. A bíróság azzal érvelt, hogy az európai jogalkotó szándéka szerint a teljesítési hely autonóm meghatározása azt célozta, hogy az összes szerződéses jogvitára vonatkozó joghatóságot egy helyen összpontosítsa, és egyetlen joghatóságot hozzon létre az ugyanazon szerződésből eredő valamennyi perre.
Comment
A "szolgáltatás" kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az magában foglaljon minden olyan szerződést, amely egy bizonyos eredmény elérésére vonatkozik, szemben egy tevékenység puszta elvégzésével, mint a munkaszerződésben.