Bevezetés

A Legfelsőbb Bíróság egy nemrégiben hozott határozatában a nemzetközi közúti árufuvarozási szerződésről szóló egyezmény (CMR) kapcsán felmerülő bírói kollíziós kérdésekkel foglalkozott.(1)

A CMR 1. cikkének (1) bekezdése szerint a CMR-t a közúti árufuvarozásra vonatkozó szerződésekre kell alkalmazni, ha az átvételi helyként kijelölt hely és a kiszállításra kijelölt hely (a szerződésben meghatározottak szerint) két különböző országban található, amelyek közül legalább az egyik szerződő ország.

Tények

A szóban forgó esetben a CMR a határokon átnyúló árufuvarozásra azért volt alkalmazandó, mert Dánia és Olaszország egyaránt szerződő állam. A Róma I. rendelet (593/2008 on) szubszidiáriusan alkalmazandó a felek árufuvarozási szerződésére is.

Mint egységes nemzetközi jog, a CMR elsőbbséget élvez, amennyiben maga szabályoz egy ügyet, vagy kollíziós szabályt állapít meg (Róma I. rendelet 25. cikke). A CMR által nem szabályozott kérdések, amelyek nem oldhatók meg értelmezéssel, és amelyekre nem ír elő külön jogrendszert, a kollíziós jog szerint alkalmazandó jog hatálya alá tartoznak. Ha a CMR nem alkalmazható, a Róma I. rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében foglalt kollíziós szabályok alkalmazandók az árufuvarozási szerződésre.

Ebben az esetben a felek nem választották meg a jogot, és Ausztria - ahol az alperes hajózási társaság székhelye be volt jegyezve - nem volt sem a felvételi hely (Dánia), sem a leadási hely (Olaszország), sem a feladó székhelye. Így a Róma I. rendelet 5. cikkének (1) bekezdése szerint annak az államnak a jogát kellett alkalmazni, amelyet mindkét fél az átadási helyként megjelölt (azaz Olaszországot); ezért a bíróság megállapította, hogy az olasz jogot kell alkalmazni.

Comment

A CMR elsőbbséget élvez a Róma I. rendelettel szemben, amennyiben maga is foglalkozik egy kérdéssel, vagy kollíziós szabályt állapít meg.

Végjegyzetek