A Legfelsőbb Bíróság véleményt ad ki a megállapító határozatokról
Szerző: Klaus Oblin
A Legfelsőbb Bíróságnak a közelmúltban a megállapító határozatokkal kapcsolatos kérdésekkel kellett foglalkoznia. Például, a bíróság az elévülésről való döntés során egyszerűen abból indulhat-e ki, hogy a követelés ténybeli alapja fennáll? Továbbá, hozhat-e a bíróság megállapító ítéletet egy jog fennállásáról akkor is, ha ez a jog egy feltétel teljesülésétől függ?
Elévülésről szóló ideiglenes ítélet
A polgári perrendtartásról szóló törvény 393a. szakasza úgy rendelkezik, hogy ha a fél az elévülésre hivatkozik, a bíróság - hivatalból vagy kérelemre - a kifogásról ítéletben határozhat, kivéve, ha a keresetet emiatt el kell utasítani. Ez a rendelkezés 2011 májusában lépett hatályba.
A Legfelsőbb Bíróság 2012. április 24-én hozott határozatot(1) amelyben kimondta, hogy a 393a. szakasz lehetővé teszi a bíróság számára, hogy a (negligált) elévülési időre vonatkozóan ideiglenes határozatot hozzon. Az ilyen határozat csak a lehetséges, nem pedig a fennálló elévülést értékeli, és az esetlegesen kiterjedt bizonyítási eljárás megindítása előtt megfellebbezhető a tényállás alapját illetően.
Az ilyen ideiglenes ítélet nem zárja ki, hogy a követelést később bizonyítékok hiányában elutasítsák. Az elévülésről szóló ideiglenes ítélet jellegéhez tartozik, hogy a követelés esetleges elévülésének külön vizsgálata, amelynek ténybeli alapja még nem biztos, megköveteli annak előzetes feltételezését, hogy a követelésnek van jogalapja.
Megállapító határozatok feltételes követelésekre vonatkozóan
A törvény 228. szakasza előírja, hogy a felperes olyan határozatot kérhet, amely megállapítja egy bizonyos jog vagy jogviszony fennállását vagy hiányát, vagy elismeri egy okirat hitelességét vagy annak hiányát, feltéve, hogy a felperesnek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy az ilyen jogviszony vagy jog, illetve az okirat hitelessége rövidesen bírósági határozattal megállapításra kerüljön.
Egy második határozatban(2) a Legfelsőbb Bíróság a feltételes jogokkal összefüggésben vizsgálta a megállapító ítélethez fűződő jogi érdek követelményeit. A jogi érdek követelménye akkor teljesül, ha objektív bizonytalanság áll fenn valamely követelés fennállását vagy terjedelmét illetően, amely a megállapító ítélet kötelező erejével feloldható. A jogi érdek akkor is feltételezhető, ha a vitatott jog fennállása vitatott, ami tényleges bizonytalanságot eredményez. Ez különösen akkor érvényes, ha a bizonytalanságot az alperes magatartása okozza.
Továbbá, a megállapítási eljárásban való önálló jogi érdek megállapításához elegendő, ha a felperes bizonyítja, hogy jogi vagy kereskedelmi cselekményeivel korlátozva van. Ha az egyezségi megállapodás hatálya nem egyértelmű és értelmezési teret hagy, az ilyen korlátozottság feltételezhető.
A feltételes jogok csak akkor állapíthatók meg megállapító ítélet útján, ha az ügy összes jogteremtő ténye biztos, és csak a megfelelően és pontosan meghatározott feltétel nem teljesült még. A jelen ügyben a bíróság úgy ítélte meg, hogy egy szükséges hatósági engedély (amely egy ajtó áthelyezésére és az ajtó mögötti terület objektumba való integrálására vonatkozik) nem minősülhetett nem megfelelően és pontosan meghatározottnak.