1. Szerződések: Jelenlegi helyzet és jövőbeli fejlemények

1.1 Milyen két- és többoldalú szerződéseket és kereskedelmi megállapodásokat ratifikált az Ön joghatósága?

Ausztria eddig 69 kétoldalú beruházási szerződést ("BIT") írt alá és ratifikált, amelyek közül jelenleg a következő 60 állammal van hatályban: Albánia; Algéria; Argentína; Örményország; Azerbajdzsán; Banglades; Fehéroroszország; Belize; Bosznia-Hercegovina; Bulgária; Chile; Kína; Horvátország; Kuba; Cseh Köztársaság; Egyiptom; Észtország; Etiópia; Grúzia; Guatemala; Hongkong; Magyarország; Irán; Jordánia; Kazahsztán; Koszovó; Kuvait; Kirgizisztán; Lettország; Libanon; Líbia; Litvánia; Macedónia; Malajzia; Málta; Mexikó; Moldova; Mongólia; Montenegró; Marokkó; Namíbia; Omán; Paraguay; Fülöp-szigetek; Lengyelország; Románia; Oroszország; Szaúd-Arábia; Szerbia; Szlovákia; Szlovénia; Dél-Korea; Tádzsikisztán; Tunézia; Törökország; Ukrajna; Egyesült Arab Emírségek; Üzbegisztán; Vietnam; és Jemen.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés ("EUMSZ") 2009. december 1-jén lépett hatályba, és megállapította az Európai Unió ("EU") közvetlen befektetések feletti hatáskörét. Az átruházott hatáskör alapján az Európai Parlament és az EU Tanácsa elfogadta az 1219/2012/EU rendeletet, amelynek értelmében a meglévő BIT-ek az Európai Bizottság engedélyétől függően érvényben maradnak, miután "annak értékelése, hogy egy vagy több rendelkezésük komoly akadályt jelent-e a harmadik országokkal kötendő kétoldalú beruházási megállapodásokról szóló tárgyalásoknak vagy az Unió általi megkötésének útjában." (1219/2012 rendelet, 5. cikk). Az Európai Bizottság jogsértési eljárást kezdeményezett továbbá 12, Ausztria által aláírt és ratifikált EU-n belüli BIT (az EU-tagállamok közötti kétoldalú beruházási szerződések) tekintetében.

Ausztria 1994-ben írta alá az Energia Charta Szerződést, majd 1997-ben hivatalosan is ratifikálta azt.

Ausztriával, mint uniós tagállammal kapcsolatban számos, beruházási rendelkezéseket tartalmazó kereskedelmi megállapodás és szerződés van hatályban.

1.2 Milyen két- és többoldalú szerződéseket és kereskedelmi megállapodásokat írt alá és ratifikált még az Ön joghatósága? Miért nem ratifikálták még ezeket?

A Zimbabwéval (2000), Kambodzsával (2004) és Nigériával (2013) aláírt BIT-ek még nem léptek hatályba.

Az uniós tagállamok nemzeti parlamentjeiben ratifikálásra váró legfontosabb megállapodás az EU és Kanada közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás ("CETA"), amely 2017. szeptember 21. óta ideiglenesen hatályos: Az Európai Bíróság ("EB") a CETA-ban foglalt befektetői-állami vitarendezési mechanizmust az uniós joggal összeegyeztethetőnek nyilvánította (1/17. sz. vélemény ("CETA"), EU:C:2019:341).

Az uniós szinten megtárgyalt kereskedelmi megállapodásokat a tagállamok - köztük Ausztria - szigorúan ellenőrzik. Megállapítható, hogy az említett kereskedelmi megállapodásokban rögzített hatály és vitarendezési mechanizmusok kíméletlen jogi és politikai viták tárgyát képezik.

Az EU által megtárgyalt szabadkereskedelmi megállapodások helyzetéről szóló átfogó áttekintés a következő címen érhető el: https:// trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2006/december/tradoc_118238.pdf.

1.3 Az Ön BIT-jei egy BIT-mintán alapulnak? Melyek a BIT-mintának a legfontosabb rendelkezései?

Ausztria rendelkezik egy 2008-ban elfogadott BIT-modellel ("BIT-modell"). Fontos azonban emlékeztetni arra, hogy az Ausztria által aláírt és ratifikált BIT-ek túlnyomó része a BIT-modell legújabb változatát megelőzően készült. A legújabb BIT-mintának a jövőbeni hatását szintén nehéz megítélni.

Az osztrák modell BIT bevezetése után aláírt BIT-ek összehasonlító elemzése az egységesség hiányát mutatja. Egyrészt a Tádzsikisztánnal és Koszovóval kötött beruházási szerződéseket szigorúan a BIT-mintának megfelelően fogalmazták meg. Ezzel szemben a Kirgizisztánnal és Kazahsztánnal kötött hasonló jellegű megállapodások néhány fontos tekintetben módosították a BIT-mintát.

Továbbá, a beruházásvédelmi rendelkezések általában az EU harmadik országokkal kötött kereskedelmi megállapodásainak részévé válnak, így korlátozva a BIT-modell tervezett célját.

Ami a BIT-modell tartalmát illeti, Ausztria minden bizonnyal egy tömör, funkcionális és fejlett platformot mutatott be a külföldi befektetések sikeres védelméhez. A legfontosabb rendelkezések biztosítják:

a. a külföldi befektetők egyenlő bánásmódja i. a nemzeti befektetőkkel és/vagy ii. a harmadik országbeli befektetőkkel szemben;

b. a nemzetközi jog normái szerinti méltányos bánásmód kötelezettsége (szorosan szabályozott kisajátítás; a beruházással összefüggésben teljesített kifizetéseknek korlátozás nélkül kell történniük, stb..); és

c. hatékony vitarendezés előtt: (i) nemzeti bíróságok előtt; (ii) a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja ("ICSID"); (iii) egyedüli választottbíró vagy egy ad hoc az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottságának ("UNCITRAL") Választottbírósági Szabályzata alapján létrehozott választottbíróság; és (iv) az egyedüli választottbíró vagy egy ad hoc a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara ("ICC") választottbírósági szabályzata szerinti bíróság.

A BIT-modell további sajátosságai közé tartozik a "befektető" és a "befektetés" fogalmak jellegzetes meghatározása, valamint egy meglehetősen széles körű ernyőzáradék. A BIT-modell fontos szempontjait részletesebben tárgyaló kommentár kényelmesen elérhető az interneten: (Hiperlink).

1.4. Az Ön joghatósága közzéteszi a más államokkal a szerződéseivel kapcsolatban kicserélt diplomáciai jegyzékeket, beleértve az új vagy utódállamokat is?

A BIT szándékolt jelentésének megállapítása céljából kicserélt diplomáciai jegyzékek ritka példája a Paraguayjal kötött BIT-hez kapcsolódik, és elektronikus formában elérhető a következő címen (Hiperlink).

1.5 Vannak-e a kormány által kiadott hivatalos kommentárok a szerződési vagy kereskedelmi megállapodások kikötéseinek szándékolt jelentéséről?

Az Osztrák Köztársaság parlamentje által ratifikált nemzetközi szerződésekhez rendelkezésre álló összes támogató anyag hivatalosan hozzáférhető elektronikus formában az alábbi címen (Hiperlink). Míg a Szövetségi Digitális és Gazdasági Minisztérium a ratifikált BIT-ek német nyelvű változatát a kísérő okiratokkal együtt elérhetővé teszi a honlapján felülvizsgálat és nyilvános ellenőrzés céljából. (Hiperlink). Az angol nyelvű változatok, valamint adott esetben a más nyelveken készült fordítások a következő címen találhatók meg (Hiperlink).

2. Jogi keretek

2.1 Az Ön joghatósága részes fele (1) a New York-i egyezménynek, (2) a Washingtoni egyezménynek és/vagy (3) a Mauritiusi egyezménynek?

Ausztria 1961. május 2-án csatlakozott a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló egyezményhez ("New York-i egyezmény"). A New York-i egyezmény Ausztriára korlátozás nélkül alkalmazandó, mivel az eredeti viszonossági fenntartást 1988-ban visszavonták.

Az államok és más államok állampolgárai közötti beruházási viták rendezéséről szóló egyezményt ("ICSID-egyezmény") 1971. május 25-én ratifikálták, és 1971. június 24-én lépett hatályba Ausztria vonatkozásában.

Ausztria nem részese a szerződésen alapuló beruházó-állami választottbíráskodás átláthatóságáról szóló ENSZ-egyezménynek ("Mauritiusi Egyezmény").

2.2 Van-e az Ön joghatóságának befektetési törvénye is? Ha igen, melyek annak legfontosabb anyagi jogi és vitarendezési rendelkezései? 

Ausztriának nincs külön (külföldi) befektetési törvénye.

2.3 Az Ön joghatósága megköveteli a külföldi befektetés hivatalos engedélyezését? Ha igen, melyek a vonatkozó követelmények és hol találhatók?

A külföldi befektetés hivatalos engedélyezése általában nem szükséges. Ugyanakkor bizonyos megkülönböztetésmentes nemzeti és uniós intézkedések alkalmazandók lehetnek (pl. ingatlanvásárlás, trösztellenes, energiaágazat, közbiztonság és közrend, stb..).

3. Legutóbbi jelentős változások és viták

3.1 Melyek voltak az elmúlt évek legfontosabb ügyei a szerződések értelmezésével kapcsolatban az Ön joghatósága alatt?

Az osztrák legfelsőbb bíróság (OGH) e tárgyban hozott iránymutató ítélete (3 Nd 506/97) szerint a multinacionális megállapodásokat a nemzetközi alkalmazás szemszögéből kell vizsgálni. Egy multinacionális megállapodás elveszíti értelmét és hatékonyságát, ha szabályait kizárólag nemzeti szinten értelmeznék. Ezért az egyes szövegelemek értelmezése nem alapulhat kizárólag a nemzeti jogi nyelvezet jelentésére. Inkább azt kell vizsgálni, hogy a szerződő felek tudatosan, a sajátos nemzeti hagyományok figyelembevételével fogadták-e el ezeket a szövegrészeket.

Az OGH megállapította, hogy az egységes jog célja megköveteli, hogy a nemzetközi jogi egységet magasabbra értékeljék, mint a nemzeti jogrendbe való zökkenőmentes beilleszkedést. Bár az autonóm polgári joggal való rendszerszintű szakítást, amennyire csak lehetséges, el kell kerülni, szükség esetén a nemzetközi egységesség keretében el kell fogadni. A rendszerszerű értelmezés tehát a nemzetközi kontextusra korlátozódik.

3.2 Jelezte-e az Ön joghatósága a befektető-állam választottbírósági eljárásra vonatkozó politikáját?

Az osztrák kormány még nem jelentett be semmilyen kristályos politikát a befektető-állam választottbíráskodással kapcsolatban.

A Szövetségi Digitális és Gazdasági Minisztérium azonban általános, konkrét beruházási vitákhoz nem kapcsolódó hozzáállásként jelzi, hogy a kormány nyitott a kötelező erejű nemzetközi választottbíráskodásra, mint a nemzeti bíróságok megfelelő alternatívájára az alkalmazandó BIT-ek szerinti vitarendezésben.

A fentiek ellenére Ausztria aláírta a "A tagállamok kormányai képviselőinek nyilatkozata a Bíróság ítéletének jogi következményeiről" című dokumentumot. Achmea és a beruházások védelméről az Európai Unióban" című, 2019. január 15-i nyilatkozatáról ("Nyilatkozat"). A nyilatkozat értelmében:

• "A tagállamok között kötött kétoldalú beruházási szerződésekben szereplő valamennyi befektetői-állami választottbírósági kikötés ellentétes az uniós joggal, és ezért nem alkalmazható.";
• Ezek a választottbírósági kikötések "nem eredményeznek hatásokat, beleértve azokat a rendelkezéseket, amelyek a megszüntetés előtt megvalósított beruházások további időszakra történő meghosszabbított védelmét biztosítják (ún. sunset vagy grandfathering klauzulák)."; és
• "A beruházó-állami választottbírósági kikötések alapján létrehozott választottbíróságnak nincs joghatósága, mivel az alapul szolgáló kétoldalú beruházási szerződésben részes tagállam nem tett érvényes ajánlatot a választottbíráskodásra."

Ausztria a többi aláíró állammal együtt vállalta, hogy 2019. december 6-ig "többoldalú szerződéssel, vagy - amennyiben ezt kölcsönösen célszerűbbnek ismerik el - kétoldalúan felmondja a közöttük kötött kétoldalú beruházási szerződéseket". Egy ilyen intézkedés nemzetközi közjoggal való összeegyeztethetősége továbbra is jogi vita tárgyát képezi.

3.3. Hogyan foglalkoznak, vagy kívánnak foglalkozni az Ön joghatósága alá tartozó szerződésekben olyan kérdésekkel, mint a korrupció, az átláthatóság, a legnagyobb kedvezményes elbánás, a közvetett beruházások, az éghajlatváltozás stb.

1. Korrupció:

Az alkalmazandó jogi eszközök nem foglalkoznak egységesen a korrupció kérdésével. A BIT-modell preambuluma hangsúlyozza "annak szükségessége, hogy valamennyi kormány és civil szereplő egyaránt csatlakozzon az ENSZ és az OECD korrupcióellenes erőfeszítéseihez, különösen az ENSZ korrupció elleni egyezményéhez (2003)". A Kazahsztánnal, Kirgizisztánnal, Tádzsikisztánnal és Nigériával aláírt, a modell utáni BIT-ek preambulumai hasonló rendelkezéseket tartalmaznak.

Egy példa a pre-Modell-BIT kikötés, hogy foglalkozik a kérdés a korrupció korlátozott formában lehet jól cikk 25(1)(c) az Üzbegisztán BIT, amely bevezeti a korrupciót, mint egy ok megsemmisítése a díjat, ha kimutatták a "a bíróság valamely tagja vagy a döntő szakértelmet vagy bizonyítékot nyújtó személy részéről".

2. Átláthatóság:

Az átláthatóság kérdésével a BIT-modell 6. cikke foglalkozik. Ez a rendelkezés azonnali kötelezettségeket vezetett be: (i) a BIT működését esetlegesen befolyásoló valamennyi eszköz közzététele; és (ii) az információkérésekre való válaszadás. A fentiekhez képest figyelemre méltó korlátozást írnak elő, amennyiben a kötelező hozzáférést megszüntetik a "az egyes befektetőkre vagy befektetésekre vonatkozó olyan információk, amelyek nyilvánosságra hozatala akadályozná a bűnüldözést".

A jelenleg hatályos BIT-ek némileg ellentétes megközelítést követnek a BIT-modell átláthatósági szabályaival szemben. Míg a megállapodások jelentős része a fentieknek megfelelő megfogalmazást tartalmaz (pl. az Örményországgal, Azerbajdzsánnal, Bangladeshel kötött BIT-ek, stb..), de ugyanilyen nyilvánvalóan sokan külön átláthatósági záradék nélkül (pl. a Fehéroroszországgal, Bulgáriával kötött BIT-ek, stb..). Végül, a BIT-ek harmadik csoportja az átláthatóságra vonatkozó szabályokat tartalmaz jelentős redakciókkal (lásd, például, Irán BIT, cikk 4; Kuvait BIT, cikk 3; és Líbia BIT, cikk 3, stb..).

3. A legnagyobb kedvezményre vonatkozó záradék:

Cikk 3(3) Modell BIT kimondja, hogy "[minden] Szerződő Fél a másik Szerződő Fél befektetőinek és befektetéseiknek vagy hozamaiknak legalább olyan kedvező elbánást biztosít, mint amilyet saját befektetőinek és befektetéseiknek vagy bármely harmadik állam befektetőinek biztosít.". A védelmet a "a befektetésükkel vagy hozamukkal kapcsolatos jogviták rendezése, a befektető számára kedvezőbbek közül az irányítás, üzemeltetés, fenntartás, használat, hasznosítás, értékesítés és felszámolás, valamint a vitarendezés.". (A modell-BIT-ek némelyike (pl. Fehéroroszországgal, Hongkonggal, Indiával, Malajziával, Montenegróval, Szerbiával, stb..) nem tartalmazzák a védett befektetési tevékenységek meghatározott listáját.).

4. Közvetett befektetés:

A BIT-modell közvetlen és közvetett befektetésekre egyaránt kiterjed. A modell előtti BIT-ek némelyike azonban szűkebben határozza meg a "befektetések" fogalmát, és esetleg nem terjed ki a közvetett befektetésekre (lásd, pl. az Iránnal kötött BIT).

5. Környezetvédelem:

A preambulum a modell BIT foglalkozik a kérdés a környezetvédelem annyiban, hogy előírja, hogy a szerződő államok:

• elkötelezettek a kitűzött célok iránt a környezetvédelemmel összhangban lévő módon; és
• elismeri az ENSZ Globális Megállapodásának elveit, és hogy "a beruházási megállapodások és a környezetvédelemről szóló többoldalú megállapodások [...] a globális fenntartható fejlődést hivatottak elősegíteni, és hogy az esetleges ellentmondásokat a védelmi normák enyhítése nélkül kell megoldani.".

A mintát megelőző BIT-ek általában nem tartalmaznak hasonló rendelkezéseket a preambulumukban. Ezzel az általános megfigyeléssel ellentétben a Nigériával és Tádzsikisztánnal aláírt, modell utáni BIT-ek preambulumai hasonlóak a modell BIT-hez, és csak a Kazahsztánnal és Kirgizisztánnal kötött BIT-ek preambulumai kevésbé átfogóak ebben a kérdésben, mint a modell BIT.

Ami a BIT-modell testét illeti, 4. cikk kifejezetten kimondja, hogy "[t]A Szerződő Felek elismerik, hogy nem helyénvaló a beruházást a hazai környezetvédelmi jogszabályok gyengítésével ösztönözni.". A modell utáni BIT-ek hasonló mértékű rendelkezéseket tartalmaznak.

Cikk 7(4) A modell BIT kimondja, hogy "a Szerződő Fél megkülönböztetésmentes intézkedései, amelyeket jogos közjóléti célok - mint például a környezet - védelmére terveztek és alkalmaznak, nem minősülnek közvetett kisajátításnak.". A Kazahsztánnal kötött BIT-en kívül más, a modell utáni BIT-ek is tartalmaznak hasonló rendelkezést.

Egy példa a Pre-Modell-BIT kikötése, amely figyelembe veszi a környezetvédelem a cikk 3(4) A BIT kötött Kuvait, amely kimondja: "a beruházásokat a fogadó szerződő államban nem lehet olyan további teljesítési követelményeknek alávetni, amelyek akadályozhatják vagy korlátozhatják bővítésüket vagy fenntartásukat oly módon, hogy azok életképességét hátrányosan befolyásolják vagy károsan befolyásolják, kivéve, ha az ilyen követelmények létfontosságúnak minősülnek a következők miatt [...] a környezet [...]."

3.4 Adott-e az Ön joghatósága felmondást bármely BIT vagy hasonló megállapodás felmondására? Melyeket? Miért?

Ausztria egyelőre nem jelentette be, hogy egyoldalúan felmondja valamelyik BIT-et.

Hangsúlyozni kell azonban, hogy a közvetlen befektetésekkel kapcsolatos hatáskörök EU-ra történő átruházásának végleges hatásai (lásd 3.2. kérdés) még meg kell határozni.

4. Eseti trendek

4.1 Milyen befektetői-állami ügyekben vett részt az Ön joghatósága, ha volt ilyen? 

E kiadvány megjelenésének napjáig Ausztria egyetlen nyilvánosan ismert befektetői-állami választottbírósági eljárásban vett részt aktívan: B.V. Belegging-Maatschappij "Far East" v. Osztrák Köztársaság (ICSID ARB/15/32 számú ügy).

Az eljárást 2015 júliusában indították a BIT alapján, amelyet Ausztria 2002-ben kötött Máltával (2004 márciusától hatályos). A mozgó befektető ezáltal azt állította, hogy Ausztria: (i) önkényes, ésszerűtlen és/vagy diszkriminatív intézkedéseket vezetett be; (ii) megtagadta a teljes körű védelmet és biztonságot; (iii) megsértette a közvetlen és közvetett kisajátítás alkalmazandó tilalmát; és (iv) megtagadta a tisztességes és méltányos bánásmódot.

A Választottbíróság októberben 2017 októberében joghatósági okokból elutasította a követeléseket, miután meghallgatta az ugyanazon év márciusában felmerült pontot.

4.2. Hogyan viszonyult az Ön joghatósága az ellene hozott ítéletek végrehajtásához?

Nem alkalmazható (lásd a fenti 4.1. kérdést).

4.3 Az ICSID-ügyekkel kapcsolatban az Ön joghatósága kezdeményezett-e megsemmisítési eljárást? Ha igen, milyen alapon?

Nem alkalmazható (lásd a fenti 4.1. kérdést).

4.4 Volt-e bármilyen peres ügy, akár az érdemi követelésekkel, akár a végrehajtással kapcsolatban?

Nem alkalmazható (lásd a fenti 4.1. kérdést).

4.5 Vannak-e közös tendenciák vagy témák, amelyek a benyújtott ügyekben azonosíthatók, akár az alapul szolgáló követelések, akár a végrehajtás vagy a megsemmisítés tekintetében?

Nem alkalmazható (lásd a fenti 4.1. kérdést).

5. Finanszírozás

5.1 Az Ön joghatósága lehetővé teszi a befektető-állami követelések finanszírozását?

Az osztrák törvényhozók még nem hoztak olyan jogszabályt, amely a peres és/vagy választottbírósági eljárásokban a harmadik fél általi finanszírozás kérdését szabályozná. A szabályozási keretet így a bíróságok is magukévá tették, amelyek (általában véve) támogatni látszottak a harmadik fél általi finanszírozás jogszerűségét a vitarendezési eljárásokban (lásd 5.2. kérdés).

A harmadik fél általi finanszírozás megengedhetősége felé való nyitottság a befektető és az állam közötti jogvitákban a jelenleg uniós szinten tárgyalt kereskedelmi megállapodásokból is eredhet. Például a közelebbről vizsgált CETA 8.26. cikke csak akkor engedi meg a harmadik fél általi finanszírozást, ha kötelezően nyilvánosságra hozzák a "a harmadik fél finanszírozó neve és címe".

5.2 Milyen joggyakorlat született a közelmúltban ebben a kérdésben az Önök joghatóságában, ha van ilyen?

A 2013. februári OGH-határozat (6 Ob 224/12b) nyújt eddig a legközelebbi betekintést abba, hogy az osztrák legfelsőbb bíróság miként ítéli meg a harmadik fél által nyújtott finanszírozás jogszerűségét.

Az OGH elé terjesztett releváns kérdés lényegében az volt, hogy a harmadik féllel kötött finanszírozási megállapodások sértik-e a pactum de quota litis az osztrák polgári törvénykönyv ("ABGB") 879. § (2) bekezdésében előírt tilalom. Az OGH, bár nem hozott erre vonatkozó döntést, arra a következtetésre jutott, hogy a fél perbeli jogállását nem befolyásolhatja a harmadik féllel kötött finanszírozási megállapodás megléte, még akkor sem, ha az ilyen megállapodás a Polgári Törvénykönyvbe ütközőnek minősülne. pactum de quota litis szabály.

A gazdaság OGH széles körben értelmezték, mint fenntartása jogszerűségét harmadik fél finanszírozás nem csak a nemzeti peres eljárásokban, hanem a nemzetközi választottbírósági.

5.3 Sok a peres/vitarendezési finanszírozás az Ön joghatóságán belül?

Az osztrák piac érdeklődése a harmadik féltől származó finanszírozás iránt az elmúlt években folyamatosan nőtt. Különösen a nemzetközi választottbírósági eljárásokban a vitás felek hajlamosak arra, hogy gondosan feltárják a finanszírozás előnyeit és hátrányait követeléseik biztosítása érdekében. Ez alól a befektető-állami viták sem jelentenek kivételt. A politikai semlegesség által övezett, hagyományosan elismert választottbírósági központként az érintett befektetők világszerte erősen fontolóra veszik az osztrák vezető gyakorlatok szolgáltatásainak igénybevételét, függetlenül attól, hogy a követelések bármilyen módon kapcsolódnak-e Ausztriához vagy sem. Az így felvetni kívánt követelések jellegétől függően újra és újra tárgyalásokat folytatnak külföldi szakosodott intézményekkel harmadik féllel kötött finanszírozási megállapodásokról.

6. A nemzetközi bíróságok és a hazai bíróságok közötti kapcsolat

6.1 A törvényszékek felülvizsgálhatják-e a hazai bíróságok büntetőeljárásait és ítéleteit?

Az osztrák jog bevett szabálya szerint a jogerősség egy végleges a büntető ítéletet úgy kell értelmezni, hogy az elítélt személynek, valamint bármely harmadik félnek el kell fogadnia az ítéletet. Így egy későbbi jogvitában senki sem hivatkozhat arra, hogy nem követte el azt a cselekményt, amelyért elítélték, függetlenül attól, hogy a későbbi eljárásban az ellenérdekű fél bármilyen minőségben részt vett-e a büntetőeljárásban.

Az említettekre is figyelemmel, a nemzetközi bíróságok meglehetősen korlátozott hatáskörrel rendelkezhetnek a következők értékelésére hatások a büntetőítélet és/vagy a nyomozás mint (megállapított) tényállás az állam bármely alkalmazandó kötelezettségével szemben a oldalon. a befektetők a jog szerint.

6.2 A nemzeti bíróságok rendelkeznek-e hatáskörrel a választottbírósági eljárás során felmerülő eljárási kérdésekben?

A nemzeti bíróságok beavatkozása az adott székhely és a kiválasztott választottbírósági szabályok meghatározásától függ. Általánosságban elmondható, hogy a nemzeti bíróságok a nem ICSID választottbírósági eljárásokban beavatkozhatnak az Ausztriában lefolytatott választottbírósági eljárásokba, ha az osztrák polgári perrendtartás ("ZPO") kifejezetten így rendelkezik. A nemzeti bíróságoknak a választottbírósági eljárás során felmerülő eljárási kérdésekben való megengedett beavatkozásának két csoportját lehet megkülönböztetni:

a. A választottbíróság előzetes kérésére:

• a választottbíróság által hozott ideiglenes intézkedés végrehajtása (ZPO 593. szakasz); vagy
• olyan bírósági cselekményeket végezhet, amelyekre a választottbíróságnak nincs hatásköre (pl. tanúk jelenlétére való kötelezés, dokumentumok közzétételének elrendelése, stb..), beleértve a külföldi bíróságok és hatóságok megkeresését is, hogy ilyen intézkedéseket tegyenek (ZPO 602. szakasz).

b. A ZPO-ból eredő különleges eljárási engedélyek függvényében:

• ideiglenes intézkedések meghozatala (ZPO 585. szakasz);
• választottbírák kijelölése (ZPO 587. szakasz; lásd az alábbi 6.7. kérdés); vagy
• dönt a választottbíró kihívásáról (ZPO 589. szakasz).

6.3 Milyen jogszabályok szabályozzák a választottbírósági eljárás végrehajtását?

Ausztria mind a New York-i, mind az ICSID-egyezmény részes fele (lásd fenti 2.1. kérdés). Mindazonáltal mindkét nemzetközi eszköz (lásd III. cikk stb.. New York-i egyezmény; 54. cikk stb.. ICSID Egyezmény) a nemzeti eljárási szabályok megfelelő végrehajtása érdekében.

Az osztrák törvényhozók egyértelmű különbséget tesznek a belföldi (Vagyis. a választottbírósági eljárás során a választottbírósági székhelye Ausztriában van) és külföldi (Vagyis. a választottbírósági eljárás során a választottbírósági székhelye Ausztrián kívül található) választottbírósági ítéletek.

Az előbbi esetében az osztrák végrehajtási törvény ("EO") 1. szakasza kimondja, hogy a fellebbezéssel nem érintett belföldi díjak (beleértve az egyezségi megállapodásokat is) közvetlenül végrehajthatók, mint eredendően végrehajtási jogcímek.

A fentiekkel ellentétben a III. cím EO (403. szakasz) et seq.) megköveteli a külföldi választottbírósági díjak hivatalos elismerését a hazai végrehajtást megelőzően, kivéve, ha a díjakat anélkül kellene végrehajtani, hogy előzetes külön nyilatkozatot a végrehajthatóságról (i) egy alkalmazandó nemzetközi megállapodás alapján (pl. szerződések alkalmazandó kötelezettséget a kölcsönösség elismerése és végrehajtása), vagy (ii) az Európai Unió jogi aktusa.

6.4 Milyen mértékben rendelkeznek a választottbíró mentelmi jogáról szóló jogszabályok?

Az alkalmazandó osztrák jog a választottbírák abszolút mentelmi jogával szemben a jogi felelősség fogalmát részesíti előnyben. A ZPO 594. § (4) bekezdése e tekintetben egyértelműen kimondja, hogy "[a]n választottbíró, aki a kinevezésének elfogadásából eredő kötelezettségének egyáltalán nem vagy nem időben tesz eleget, felelős a felekkel szemben minden olyan kárért, amelyet a jogosulatlan elutasítás vagy késedelem okozott.".

6.5 Vannak-e korlátai a felek autonómiájának a választottbírák kiválasztásában?

Nincsenek kifejezett korlátozások a felek autonómiája választottbírák kiválasztására. Mindazonáltal hangsúlyozni kell, hogy a ZPO 587. szakaszának általánosan elfogadott értelmezése csak természetes személyek választottbírói kinevezését teszi lehetővé. Továbbá, aktív osztrák bírák nem járhatnak el választottbíróként.

6.6 Ha a felek által a választottbírák kiválasztására választott módszer sikertelen, van-e alapértelmezett eljárás?

Igen. A ZPO 587. szakasza (3) bekezdésének megfelelően, ha a felek által a választottbírák kiválasztására megállapított módszer a felsorolt okok valamelyike miatt nem sikerül,"bármelyik fél kérheti a bíróságtól a szükséges kinevezés megtételét, kivéve, ha az elfogadott kinevezési eljárás a kinevezés biztosításának más módját írja elő.".

A kétségek elkerülése végett, amennyiben a felek nem jutnak megállapodásra a kinevezési eljárásról, az alkalmazandó alapértelmezett kinevezési eljárást a ZPO 587. cikkének (2) bekezdése kifejezetten meghatározza.

6.7 Beavatkozhat-e a hazai bíróság a választottbírák kiválasztásába?

A hazai bíróságok a ZPO 587. szakaszának (3) bekezdésével összhangban felkérhetők választottbírák kijelölésére (lásd a fenti 6.6. kérdést).

7. Elismerés és végrehajtás

7.1 Milyen jogi követelmények vonatkoznak a végrehajtási célú odaítélésre?

Cikke szerint IV(1)(a) New York-i Egyezmény, kérelmező elismerését kérő díjat kell benyújtani az eredeti díjat (vagy hitelesített másolat) valamint az eredeti választottbírósági megállapodás (vagy hitelesített másolat). A ZPO 614. szakaszának (2) bekezdése e tekintetben a bíró mérlegelési jogkörébe utalja annak eldöntését, hogy a kérelmezőtől kérje-e a vonatkozó választottbírósági megállapodás (vagy hitelesített másolat) benyújtását. Mivel az illetékes kerületi bíróságok csak azt vizsgálják, hogy a formai követelmények teljesülnek-e, az osztrák Legfelsőbb Bíróság álláspontja ezzel kapcsolatban formalisztikusabb volt - annak vizsgálatát írják elő, hogy a végrehajtási engedély iránti kérelemben szereplő adós neve összhangban van-e a választottbírósági ítéletben szereplő névvel.

Amellett, hogy az említett, díjat lehet alávetni szakasz 606 ZPO előírja, hogy a díjat, hogy (i) írásban, és (ii) által aláírt választottbírák. A felek megállapodásának hiányában további formai követelmények is alkalmazhatók.

7.2 Milyen alapon ellenállhat a fél a díj elismerésének és végrehajtásának?

Az osztrák bíróságok nem jogosultak a választottbírósági ítélet érdemi felülvizsgálatára. A választottbírósági ítélet ellen nem lehet fellebbezni. Lehetőség van azonban arra, hogy a választottbírósági ítélet (mind a joghatósági, mind az érdemi díjak) hatályon kívül helyezésére irányuló keresetet indítsanak nagyon konkrét, szűk körű indokok alapján, nevezetesen:

• a választottbíróság elfogadta vagy megtagadta a joghatóságot, bár nincs választottbírósági megállapodás vagy érvényes választottbírósági megállapodás;
• az egyik fél nem volt képes arra, hogy a választottbírósági megállapodást kössön az adott félre alkalmazandó jog szerint;
• a fél nem tudta előterjeszteni ügyét (pl. nem kapott megfelelő értesítést a választottbíró kinevezéséről vagy a választottbírósági eljárásról);
• a díjat olyan kérdésre vonatkozik, amelyet nem terveztek, vagy nem tartozik a feltételek a választottbírósági megállapodás, vagy olyan kérdésekre vonatkozik, túlmutat a kért enyhítés a választottbírósági - ha az ilyen hibák vonatkoznak elválasztható része a díjat, ilyen része kell hatályon kívül helyezni;
• a választottbíróság összetétele nem volt összhangban a ZPO 577-618. szakaszaival vagy a felek megállapodásával;
• a választottbírósági eljárás nem, vagy a választottbírósági ítélet nem felel meg az osztrák jogrendszer alapelveinek (ordre public); és
• ha a belföldi bíróság ügyének a ZPO 530. § (1) bekezdése szerinti újbóli megnyitására vonatkozó feltételek teljesülnek.

7.3. Milyen álláspontot foglaltak el az Önök nemzeti bíróságai a szuverén mentelmi jog és az állami vagyon elleni behajtás tekintetében?

A külföldi országok csak szuverén kapacitásuk mértékéig részesülnek mentességben. A mentesség nem vonatkozik a magánjellegű kereskedelmi jellegű magatartásokra. Az Ausztriában lévő külföldi vagyon tehát a céljától függően mentesül a végrehajtás alól: ha kizárólag magánügyletekre szánják, akkor lefoglalható és végrehajtás alá vonható; ha azonban szuverén hatáskörök gyakorlására (pl. követségi feladatok ellátására) szánják, akkor nem rendelhető el végrehajtási intézkedés. Az OGH egy vonatkozó határozatában a kérdésben arra a következtetésre jutott (lásd 3 Ob 18/12), hogy az állami vagyonra vonatkozó általános mentesség nem szerepel, hanem a kötelezett állam kötelessége bizonyítani, hogy a végrehajtási eljárás felfüggesztése során az EO 39. §-a szerint szuverén hatalommal járt el.

7.4 Milyen ítélkezési gyakorlat vizsgálta a vállalati fátyol kérdését az állami vagyonnal kapcsolatban?

Tanulságos ítélkezési gyakorlat hiányában ésszerű lehet arra a következtetésre jutni, hogy a társasági fátyol áttörése a szuverén vagyon tekintetében jogilag megengedett lenne mindaddig, amíg a szuverén mentesség hatályára vonatkozó szabályok (lásd fenti 7.3. kérdés) kiegészülnek a társasági fátyol áttörésére vonatkozó jogszabályi követelmények teljesítésével.