A polgári perrendtartás XLII. cikke értelmében minden olyan fél, akinek a másik féllel szemben (akit a teljesítésért perel) érdemi információs igénye van, igényt tart a beszámoló közzétételére az érdemi igény számszerűsítésével kapcsolatos súlyos problémák enyhítése érdekében, ha a beszámoló segítheti a felperest, és ha az alperestől ésszerűen elvárható, hogy azt rendelkezésre bocsássa.

A XLII. cikknek a Legfelsőbb Bíróság előtti első alkalmazási ügyében a cikket nem értelmezték kiterjesztően, és nem állapítottak meg új anyagi jogi igényt a vagyonról való tájékoztatásra, a számlák nyilvánosságra hozatalára vagy más információra. Inkább egy olyan kötelezettséget tartott fenn, amely a polgári jogban már létezett. Ilyen kötelezettség a felek közötti magánmegállapodásokból is levezethető, ha az egyik fél felmenthető amiatt, hogy nem tud a vagyon létezéséről vagy mértékéről, és ha a másik fél nagy erőfeszítés nélkül meg tudja adni ezt a tájékoztatást, és ha ésszerű az ilyen tájékoztatás megadása.

A szerződéses jogviszonyban a számlák nyilvánosságra hozatala kötelező. Ez különösen azokra az esetekre vonatkozik, amikor a szerződés típusa olyan helyzetet eredményez, amelyben a felperesnek elnézhető, hogy nem tud a vagyon létezéséről és mértékéről, és amikor a válaszadó könnyen megadhatná ezeket az információkat, és és ésszerűen elvárható lenne, hogy ezt megtegye.

Minden olyan fél, akinek a másik féllel szemben (akit a teljesítésért perel) érdemi információs igénye van, igényt tart a beszámoló közzétételére. A XLII. cikk szerinti követelés nem másodlagos követelés, hanem általában minden olyan fél számára nyitva áll, akinek gondot okoz a másik féllel szemben fennálló, az anyagi jogon alapuló adatszolgáltatásra kötelezett teljesítési igényének számszerűsítése.

A fellebbviteli bíróság a következő ítélkezési gyakorlatot alkalmazta: amennyiben az alperes vitatta a felperesnek az alacsonyabb fokú bíróságok által helyt adott számlafeltárási igényét, az eltért a megállapított tényállástól. Ennek következtében a felperes jutalékigényének alapjául szolgáló szerződés (az öntözési projekt 2. fázisa) a szerződés időtartama alatt jött volna létre, ha az alperes nem szüntette volna meg jogellenesen a felperessel kötött tanácsadói szerződést.

Ezért a jutalékkövetelés a futamidő lejárta előtt esedékessé vált volna, ha a szerződést az eredeti terveknek megfelelően teljesítették volna. Továbbá megállapították, hogy a felperes folytatta volna tevékenységét, ha nem történt volna a jogellenes felmondás, ezért nem a felperes hibája, hogy a későbbi szerződéshez nem volt támogatás.

A bíróság a hipotetikus fordulatot használta fel a főkövetelés értelmezéséhez, amely a számla közzétételére vonatkozó követelés alapja volt, és ennek eredményeképpen a jutalék iránti igényt megerősítette. A fellebbviteli bíróság nem tévedett, amikor döntésére jutott, és a Legfelsőbb Bíróságnak a bírósági döntések kiszámíthatósága érdekében nem kellett korrigálnia. A felek közötti szerződéses megállapodásokra (a felperes által nyújtandó szolgáltatások és a szerződés alapján elért siker és a keletkezett díjak alapján járó jutalékfizetési kötelezettség) tekintettel nem volt szükség a kereskedelmi ügynökökről szóló törvényen alapuló igényre.