Célja, hogy áthidalja a szakadékot a polgári és a common law gyakorlatok a bizonyításfelvétel nemzetközi választottbírósági, Az IBA szabályok váltak szinte mindenütt használatukban a bíróságok és a felek egyaránt. Mivel széles körben alkalmazzák a nemzetközi választottbírósági eljárásokat szabályozó anyagi és eljárási jogszabályok kiegészítéseként, már régóta nem kötelező érvényű jogállással rendelkeznek, és továbbra is a nemzetközi kereskedelmi és szerződésen alapuló nemzetközi választottbírósági eljárások bizonyítási eljárásainak mércéjeként szolgálnak.

A közelmúltban megjelent a 2020 IBA szabályok a bizonyításfelvétel (a "2020 szabályok") jelzi a második felülvizsgálat óta kihirdetése 1999. Az új rendelkezések célja, hogy kodifikálják a nemzetközi választottbíráskodásban bekövetkezett legújabb fejleményeket, különösen a virtuális tárgyalások megtartásának megnövekedett igénye és szükségessége fényében. Miközben elismerik a technológiai fejlődés által előidézett kihívásokat, a főbb intézményi és ad hoc szabályok kiegészítésére is jelentős kiegészítéseket kínálnak a bizonyításfelvételi eljárás megkönnyítése és hatékonyságának optimalizálása érdekében.

Az alábbiakban átfogó áttekintést nyújtunk a legfontosabb módosításokról.

Új kiegészítések:

Terjedelem

• A 2020-as szabályok 1.2. cikke kifejezetten összehangolja az alkalmazási kört a 2010-es szabályok preambulumának (2) bekezdésével. Míg korábban nem volt szó az IBA-szabályok részleges alkalmazásáról, az új rendelkezések kifejezetten előírják azok "részben vagy egészben" történő alkalmazását.

• Abban az esetben, ellentmondások között az általános szabályok és az IBA szabályok, A bíróság alkalmazza az utóbbi "oly módon, hogy meghatározza a legjobb annak érdekében, hogy teljesíteni, amennyire lehetséges, a [mindkettő] céljait" (az átdolgozás hangsúlyozott).

Kiberbiztonság és adatvédelem (2. cikk)

i. Előzetes konzultáció a felek között (2. cikk (2) bekezdés e) pont)

• A 2020-as szabályok a kiberbiztonságot és az adatvédelmet (beleértve az adatvédelmet is) a felek előzetes konzultációját igénylő bizonyítási kérdések közé sorolták.

• A rendelkezés megerősíti annak fontosságát, hogy a technológiával kapcsolatos kérdéseket már az eljárás korai szakaszában megvitassák, hogy a bizonyításfelvétel hatékonyabb, költséghatékonyabb, biztonságosabb és adott esetben a GDPR-nak megfelelő legyen.

• A felülvizsgált cikk a meglévő iránymutatásra épül¹ és a COVID-19 válsággal összefüggésben alapvető fontosságú kiegészítés, tekintettel az adatok érzékenységére és a kibertámadások megnövekedett kockázatára.²

Távmeghallgatások (8. cikk)

i. A távoli bizonyítási meghallgatásokról szóló jegyzőkönyv (8. cikk (2) bekezdés)

• Tekintettel a COVID-19 világjárvány közvetlen következményeként a technológia használata iránti megnövekedett igényre, az újonnan bevezetett 8. cikk (2) bekezdése kifejezett keretet biztosít a távmeghallgatások lefolytatására.
• Lehetővé teszi a bíróság számára, hogy saját kezdeményezésére vagy a felek kérelmére részben vagy egészben ilyen meghallgatásokat rendeljen el.

• A bíróság pozitív kötelessége, hogy konzultáljon a felekkel, mielőtt létrehoz egy távoli meghallgatás protokoll logisztikai, eljárási és technikai kérdésekben. Annak érdekében, hogy a meghallgatás "hatékonyan, tisztességesen és a lehető legnagyobb mértékben nem szándékos megszakítások nélkül" lefolytatható legyen, a jegyzőkönyv többek között a következő kérdésekkel foglalkozhat:
  • Az alkalmazandó technológia;
  • A technológia előzetes tesztelése vagy a technológia használatára vonatkozó képzés;
  • A kezdési és befejezési időpontok, figyelembe véve különösen azt, hogy a résztvevők mely időzónákban tartózkodnak;
  • Hogyan lehet a dokumentumokat a tanú vagy a választottbíróság elé helyezni;
  • Intézkedések annak biztosítására, hogy a szóbeli vallomást tevő tanúkat ne befolyásolják vagy vonják el a figyelmüket.

ii. Szóbeli tanúvallomás (8. cikk (5) bekezdés)

• Az új szabályok elismerik a törvényszékek azon jogát, hogy engedélyezzék a szóbeli közvetlen tanúvallomást, függetlenül attól, hogy az ilyen tanúvallomás helyett írásbeli tanúvallomást vagy szakértői jelentést nyújtottak-e be.

A bizonyítékok elfogadhatósága (9. cikk)

i. Jogellenesen megszerzett bizonyítékok (9. cikk (3) bekezdés)

• Az újonnan beillesztett cikk 9.3, A bíróság jogosult kizárni bizonyítékokat szerzett jogellenes eszközökkel akár saját kezdeményezésére vagy a felek külön kérésére.
• Tekintettel arra, hogy a nemzeti jogszabályok nem egységesek abban a tekintetben, hogy mi minősül bizonyítási jogellenességnek, valamint hogy milyen körülmények adhatnak okot erre, a 2020-as szabályok elismerik, hogy az ilyen meghatározáshoz olyan kérdések figyelembevételére lehet szükség, mint például:
  • A párt részvétele az említett törvénytelenségben;
  • Arányosság;
  • A bizonyíték jellege, azaz lényegessége vagy eredménymeghatározó jellege;
  • hogy a bizonyíték a nyilvánosságra került-e;
  • A jogellenesség súlyossága.

• Mivel ebben a kérdésben nincs konszenzus, az új rendelkezések széles mérlegelési jogkört biztosítanak a bíróságnak az ilyen bizonyítékok befogadásával és értékelésével kapcsolatban.

ii. Titoktartás (9. cikk (5) bekezdés)

• A 2020-as szabályok a korábbi változatban tett különbségtételre épülnek a bizonyítékként benyújtott dokumentumok és az ellenérdekű fél külön kérésére benyújtott dokumentumok között.

• A korábbi változattal ellentétben, amely nem foglalkozott a titoktartás kérdésével, a védelem köre kibővült, így az a dokumentumok előállítására irányuló kérelmek nyomán keletkezett dokumentumokra is vonatkozik.

Tartalmi változások:

Dokumentumok előállítása (3. cikk)

i. Válasz a kifogásokra (3.5. cikk)

• Az egyik legjelentősebb változás a felek azon lehetősége, hogy válaszoljanak az ellenérdekű félnek a dokumentumok benyújtására irányuló kérelmekkel szembeni kifogására. Bár a felek már a 2010-es szabályok alapján is benyújthattak kifogást, az új módosítások most már kifejezetten lehetővé teszik a felek számára, hogy "a választottbíróság utasítására és az elrendelt határidőn belül" választ adjanak.

ii. Előállítási kérelem és a felek konzultációja (3.7. cikk)

• A korábbi kötelezettséget, hogy a bíróság konzultáljon a felekkel a gyártási kérelem és az azzal kapcsolatos kifogás elbírálásakor, megszüntették. Ennek a változásnak kettős jelentősége van:

• Ez tükrözi az általános gyakorlatot, amely szerint a bíróság további konzultáció nélkül dönt a kérelemről és a kifogásról (a tanácskozás szükségességét feleslegessé teszik az iratelőállítási folyamatról szóló korábbi megbeszélések, például az ügyviteli konferencia során);
• Egyértelműen megszünteti azt a téves feltételezést, hogy a felekkel további konzultációra van szükség.

iii. Fordítás (3.12. cikk d) pont)

• Míg a 2010. évi szabályok már különbséget tettek a bizonyítékként benyújtott és az előállítási kérelemre válaszul benyújtott dokumentumok között, az új rendelkezés egyértelművé teszi, hogy az utóbbiak nem képezik a bizonyítási jegyzőkönyv részét, és így nem kell lefordítani őket.

• A fordítás benyújtásának terhe tehát azt a felet terheli, aki a bizonyítékként benyújtott dokumentumokra hivatkozik.³

Tanúvallomások és szakértői vallomások (4-6. cikk)

i. Ténytanúk (4. cikk) és a felek által kijelölt szakértők (5. cikk)

• Kibővült a második fordulóban tett tanúvallomások vagy szakértői jelentések befogadásának köre. Az új rendelkezések nem csupán a másik fél által korábban nem ismertetett kérdésekre vonatkozó beadványokat foglalják magukban, hanem lehetővé teszik "felülvizsgált vagy kiegészítő" tanúvallomások és szakértői jelentések felvételét, amennyiben ezek olyan új "fejleményeken alapulnak, amelyekkel egy korábbi tanúvallomásban [illetve szakértői jelentésben] nem lehetett volna foglalkozni".

ii. Törvényszék által kijelölt szakértők (Cikk 6)

• A 2020-as szabályok, akárcsak az előző változat, előírják, hogy a szakértők "az ügy szempontjából releváns és az ügy kimenetele szempontjából lényeges mértékben" kérhetnek tájékoztatást.

• A bíróság és a szakértők közötti tekintélyelvű egyenértékűségre vonatkozó minden javaslat aláásására törekedve azonban a következő mondatot eltávolították: "a bíróság által kinevezett szakértőnek az ilyen információk vagy hozzáférés kérésére vonatkozó hatásköre megegyezik a választottbíróság hatáskörével".

• Az új módosítások egyértelművé teszik, hogy az információval vagy a hozzáféréssel kapcsolatos viták rendezése - beleértve a titoktartási kérdéseket is - a bíróság hatáskörébe tartozik.

A 2020-as szabályok üdvözlendő iránymutatást és időszerű, előremutató keretet kínálnak a bizonyításfelvétel során felmerülő legújabb kihívások kezelésére. Miközben a bevált gyakorlatok körét kibővítik (pl. az iratok fordítása, az iratbetekintési kérelmekkel szembeni kifogások), az új módosítások fenntartják a szükséges rugalmasságot ahhoz, hogy a bizonyítási eljárást az adott ügy követelményeihez, valamint a felek igényeihez és elvárásaihoz igazítsák.

Az új kiegészítések azonban jelentős hiányosságokat hagynak maguk után, például a következők tekintetében:

• A kiváltságok és a jogi akadályok mértéke: Tekintettel az e kérdésre vonatkozó eltérő nemzeti jogszabályokra, a szabályok, bár elismerik a felek elvárását a titoktartásra, nem írnak elő határozott normát a titoktartásra való hivatkozásra.

• Az "elektronikus formában tárolt adatok" jelentése: Míg a szabályzat lehetővé teszi az elektronikusan tárolt információk azonosítását "meghatározott fájlok, keresőkifejezések, egyéni vagy egyéb keresési módok" segítségével, nem ad részletesebb leírást vagy meghatározást arról, hogy mi minősülhet "elektronikus formában tárolt dokumentumnak".

• A hátrányos következtetések levonása: A szabályok nyitva hagyják például, hogy a felek mit kellene foglalkozni a kérelemben, hogy és ha igen, milyen időpontban a bíróság tájékoztatja a feleket a szándékáról, hogy hátrányos következtetések levonására saját kezdeményezésére, vagy hogy a felek lehetőséget kapnak, hogy válaszoljon a várható következtetés.

Annak ellenére, hogy a fent említett kérdések továbbra is megoldatlanok, dicséretes, hogy a 2020-as szabályok kifejezetten elismerik a fizikai, személyes meghallgatásokról a távolról történő meghallgatásokra való áttérést. Az erre a viszonylag újszerű gyakorlatra vonatkozó iránymutatásuk felbecsülhetetlen kiindulópontot nyújt a videokonferencia vagy más kommunikációs technológia segítségével történő meghallgatások megszervezéséhez. Ami azonban talán még ennél is fontosabb, hogy a felülvizsgálat megnyitotta az utat annak lehetősége előtt, hogy a távoli vagy hibrid meghallgatások a választottbírósági gyakorlat szerves részévé váljanak, nem pedig a jelenlegi idők átmeneti jelenségévé.

Lábjegyzetek

1. Pl. az ICCA-IBA nemzetközi választottbírósági adatvédelmi ütemterv-tervezet; ICCA-New York City Bar-CPR jegyzőkönyv a nemzetközi választottbíráskodásban a kiberbiztonságról.

2. Amint azt a Kína és a Fülöp-szigetek közötti tengeri határvitát érintő 2015-ös választottbírósági eljárás során (PCA 2013-19. sz. ügy) láthattuk, lásd http://www.pcacases.com/web/sendAttach/1503.

3. Továbbra is érvényes, hogy a bizonyítékokat fordítással kell ellátni, ha a dokumentum nyelve eltér a választottbírósági eljárás nyelvétől.

E cikk tartalma általános útmutatást kíván nyújtani a témában. Az Ön konkrét körülményeivel kapcsolatban szakorvosi tanácsot kell kérni.