Az év elején az IBA Választottbírósági Bizottságának egyik alcsoportja közzétette a fizetésképtelenséggel és választottbíráskodással kapcsolatos eszköztárát (az "eszköztár").¹ Bár a projektet a koronavírus kitörése előtt kezdték el, a jelenlegi világjárvány okozta súlyos gazdasági zavarok és a vállalati fizetésképtelenségek várható jelentős növekedése miatt a legtöbb ágazatban különösen időszerű és nagy jelentőségű.

A fizetésképtelenség és a választottbíráskodás metszéspontjának kezelésére kidolgozott eszköztár a nemzetközi választottbíráskodás és a nemzeti fizetésképtelenségi jogszabályok egymással versengő közpolitikai érdekeiből eredő feszültséget vizsgálja. Konkrétabban, az útmutató a feleknek, választottbíróknak és tanácsadóknak nyújt útmutatást többek között a következő kérdésekben való eligazodáshoz: 1) a bíróság rendelkezik-e a szükséges joghatósággal, amely lehetővé teszi számára a választottbírósági eljárás folytatását; 2) a szóban forgó adós továbbra is rendelkezik-e a választottbírósági eljáráshoz szükséges jogképességgel, és 3) a kibocsátott ítélet végrehajtható-e.

A következőkben a fizetésképtelenség és a nemzetközi választottbíráskodás egymással versengő közpolitikai érdekei közötti feszültséggel, valamint az eltérő nemzeti megközelítések káros hatásával kívánunk foglalkozni, amikor ezekkel az ellentmondásos metszéspontokkal foglalkozunk. E célból a cikk az eszköztár hátterére és szerkezetére, valamint a projektet megalapozó célokra támaszkodik.

Választottbírósági eljárás kontra fizetésképtelenség

A nemzetközi választottbíráskodás és a fizetésképtelenségi jog eltérő jellege és céljai nem egyeztethetők össze könnyen, és kapcsolatuk jelentős politikai érdekellentéteket eredményezhet. Az ebben rejlő feszültséget gyakran úgy írják le, mint a közel poláris szélsőségek közötti feszültséget, amelynek során "a csődpolitika kérlelhetetlenül a központosítás felé húz, míg a választottbírósági politika a decentralizált megközelítést támogatja".²

Általánosságban elmondható, hogy a kereskedelmi választottbíráskodás egy "beleegyezésen alapuló mechanizmus a követelések bíróságon kívüli magánfórumon történő rendezésére, amely gyakran nemzetközileg végrehajtható díjat eredményez".³ Az eljárás lényege a felek autonómiájából, a titoktartásból és abból a célból fakad, hogy a felek kölcsönös megállapodását a választottbíráskodásról fenntartsák és elismerjék.

A fizetésképtelenségi eljárás ezzel szemben "a felek többsége érdekeinek rendezésére irányuló kollektív, bírósági eljárás, és általában megtiltja a fizetésképtelen féllel szembeni egyéni végrehajtási eljárások lefolytatását a kollektív érdek védelme érdekében".⁴ A választottbírósági eljárással ellentétben célja, hogy "a fizetésképtelen fél vagyonának értékét maximalizálja, és azt strukturált, központosított és átlátható eljárás keretében megfelelően felossza a harmadik fél hitelezői között".⁵

A nemzeti jogrendszerek e különböző szakpolitikai célok figyelembevételével eltérő megközelítést alkalmaznak a fizetésképtelenségi eljárásoknak a tervezett vagy folyamatban lévő választottbírósági eljárásokra gyakorolt hatásainak szabályozásában. Mivel az ilyen párhuzamos eljárások lefolytatásának hatása nagymértékben függ a székhely és a szerződés jogától, valamint a fizetésképtelenségre alkalmazandó jogtól, a nemzeti szinten egymás mellett létező válaszok és a köztük lévő harmonizáció hiánya számos kollíziós kérdést vet fel, nem utolsósorban a következők tekintetében:

• A választottbírósági eljárás elleni felszólítás végrehajtása;
• A választottbírósági eljárásra való jogképesség;
• Az államok hatásköre a belföldi és a nem belföldi választottbírósági eljárások szabályozására.

Az IBA eszköztár céljai

A globális gazdasági bizonytalanság és zavarok jelenlegi légkörében a vállalati fizetésképtelenségek számának növekedése valószínűleg a 2009-es pénzügyi válság idején tapasztaltakkal vetekszik. Ennek megfelelően, mivel sok félnek lesz vitája a fizetésképtelen vagy hamarosan fizetésképtelenné váló jogalanyokkal szemben, vagy fontolgatja, hogy követeléseket támaszt velük szemben, sok vállalat ésszerűen úgy dönt, hogy a vitát alternatív vitarendezési mechanizmusokon keresztül rendezi.

A nemzetközi választottbíráskodás egyre inkább az összetett, határokon átnyúló kereskedelmi viták rendezésének fő eszközévé vált. Mégis, a nemzetközi választottbírósági fizetésképtelenségi eljárások választottbírósági eljárás alá vonhatóságára vonatkozó átfogó, koherens és jól meghatározott keretrendszer hiánya bizonytalanságot és kiszámíthatatlanságot okoz. Mivel az esetek eseti alapon kerülnek elbírálásra, és ez következetlen, sőt ellentmondásos eredményeket eredményez, egyre sürgetőbbé vált a lehetséges megoldások keresése ezen a területen. Az eszköztár ezért értékes hivatkozási pontot kínál a belföldi vagy nemzetközi választottbírósági eljárásban részt vevő felek ellen indított párhuzamos fizetésképtelenségi eljárásokból eredő jogi kérdések azonosításához. A globális COVID-19 járvány társadalmi-gazdasági következményeinek fényében az általa kínált lehetséges válaszok köre hozzájárulhat a felek fizetésképtelenségéből eredő jövőbeli kockázatok mérsékléséhez.

Szerkezet

1. Nemzeti jelentések

Mivel a fizetésképtelenség végrehajtásának helye valószínűleg az a nemzeti joghatóság lesz, ahol a végrehajtást kérik, a nemzeti jelentések az eszköztár alapvető sarokkövét képezik.

A 19 ország vezető szakértőinek szerzői 35 kérdéses felmérésen alapulnak, hogy egyértelműbbé tegyék, hogyan közelítik meg a joghatósági törvények a fizetésképtelenség és a választottbíráskodás metszéspontját érintő kérdéseket a különböző körülmények között.

Az I. szakasz a nemzeti fizetésképtelenség hazai vagy külföldi választottbírósági eljárásra gyakorolt hatását vizsgálja. Három részből áll.

Az I. rész arra összpontosít, hogy a fizetésképtelenségi eljárás milyen hatással lehet a választottbírósági eljárás megindításának vagy folytatásának képességére. Az érintett kérdések közé tartoznak az automatikus felfüggesztéssel kapcsolatos kérdések; a választottbírósági eljárásból kizárt jogterületek; a fizetésképtelenség által érintett, a társaság felszámolására vagy pénzügyi rehabilitációjára irányuló választottbírósági eljárások közötti különbségtétel, valamint a fizetésképtelenségi eljárás megindításakor folyamatban lévő és a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően kezdeményezett választottbírósági eljárások közötti különbségtétel.

A II. rész olyan eljárási és adminisztratív szempontokkal foglalkozik, amelyek a választottbírósági és a fizetésképtelenségi eljárás egyidejű lefolytatásakor merülhetnek fel. Felhívja a figyelmet arra, hogy a fizetésképtelenségi eljárás megindítása milyen hatással lehet az ideiglenes intézkedések érvényességére; a fizetésképtelen felek vitarendezési képességére, valamint az adósok azon képességére, hogy saját nevükben választottbírósági eljárást folytassanak.

A III. rész a díjak végrehajthatóságát vizsgálja. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi a helyzet a követelésekkel, ha a jogerős ítéletet nem hozták meg, vagy ha az végrehajthatóvá vált; hogy a választottbírósági ítéletben szereplő hitel érvényes jogcímnek minősül-e a fizetésképtelenségi eljárás szempontjából, valamint hogy milyen további követelmények vonatkozhatnak a külföldi ítéletek elfogadására.

A második forgatókönyv, amelyben a választottbíráskodás és a fizetésképtelenség keresztezheti egymást, a II. szakaszban kerül tárgyalásra, és a vizsgált joghatóságtól eltérő joghatóságban indított fizetésképtelenségi eljárásokra, valamint az utóbbi joghatóságban lefolytatott választottbírósági eljárásokra gyakorolt hatásokra vonatkozik. A tárgyalt kérdések többek között a külföldi fizetésképtelenségi eljárások hivatalos elismerésének szükségessége, az UNCITRAL határokon átnyúló fizetésképtelenségről szóló 1997. évi mintatörvényének alkalmazhatósága, valamint a külföldi fizetésképtelenségi eljárásra vonatkozó szabályok és a fizetésképtelenségi eljárásra vonatkozó szabályok alkalmazhatósága körül forognak.⁶ és a külföldi fizetésképtelenségek elismerése az uniós fizetésképtelenségi rendelet (2015) alapján.⁷

2. Magyarázó jelentés

A magyarázó és a nemzeti jelentés ugyanazzal az általános felépítéssel rendelkezik, és együttesen kell használni. Ez utóbbitól eltérően azonban a magyarázó jelentés arra törekszik, hogy az egyes felmérési kérdések hátterét megteremtse, és összefoglalja a nemzeti jelentésekben látott uralkodó és másodlagos megközelítéseket.

3. Ellenőrző lista

Az ellenőrző lista az eszköztár utolsó részét képezi. Nem célja, hogy kimerítse az összes lehetséges árnyalatot, amely a választottbírósági eljárásra alkalmazandó konkrét jogszabályok alapján felmerülhet, és nem is célja, hogy minden olyan kérdéssel foglalkozzon, amelyet a választottbírák elé lehet terjeszteni megoldásra. Inkább egy olyan gyakorlati keretet képez, amely lehetővé teszi a választottbírák, a felek és a jogtanácsosok számára, hogy a lehető legkorábban felismerjék és kezeljék a fizetésképtelenségnek az eljárásra gyakorolt lehetséges hatását, és ezáltal elkerüljék a potenciálisan visszafordíthatatlan következményeket.

A globális recesszióval, valamint a határokon átnyúló fizetésképtelenségek és jogviták várható növekedésével szemben az egyrészről a nemzetközi választottbíráskodás, másrészről a nemzeti fizetésképtelenségi jogszabályok közötti, egymással versengő közérdekek közötti egyenlőtlenség valószínűleg egyre kritikusabbá válik. Az elmúlt években jelentős előrelépések történtek a következetesebb megközelítést biztosító szabályozás kialakítása felé. A fizetésképtelenségről szóló uniós rendelet, valamint a határokon átnyúló fizetésképtelenségről szóló UNCITRAL-modelltörvény és a fizetésképtelenségi jogról szóló jogalkotási útmutató olyan példák, amelyek azt tükrözik, hogy kívánatos a nemzetek közötti szabályozás erősítése. Egy ilyen jogalkotási útmutató kidolgozása kétségtelenül számos kihívással jár. Mindazonáltal az ezzel járó előnyök közé tartozhat a nagyobb biztonság és kiszámíthatóság a nemzetközi üzleti közösség számára, a tranzakciós költségek csökkenése, a nagyobb átláthatóság és a nemzetközi jogrendszerbe vetett nagyobb bizalom.

Az új eszköztár nem biztos, hogy olyan univerzális alapelveket kínál, amelyek képesek kezelni a választottbírósági és fizetésképtelenségi eljárások átfedéseinek széles skáláját, és nem is állítja, hogy ezt teszi. Olyan megoldásokat javasol azonban, amelyek utat mutathatnak a fizetésképtelenségi jogviták választottbírósági eljárás alá vonhatóságának megállapítására vonatkozó következetes megközelítés kialakításához.

Lábjegyzetek

1 Elérhető a következő címen: https://www.ibanet.org/LPD/Dispute_Resolution_Section/Arbitration/toolkit-arbitration-insolvency.aspx.

2 Rogers, J.; Stathard, P. [2020] "Fizetésképtelenség és nemzetközi választottbíráskodás" in Nemzetközi Választottbírósági jelentés. 14. szám, 10. oldal. Elérhető a következő címen: https://www.nortonrosefulbright.com/-/media/files/nrf/nrfweb/knowledge-pdfs/international-arbitration-report-issue-14.pdf?la=en&revision=6edf090e-2dae-4845-a812-c912f12016d0.

3 IBA Fizetésképtelenségi és választottbírósági eszköztár, supra 1, p1.

4 IBA Fizetésképtelenségi és választottbírósági eszköztár, supra 1, p1.

5 Rogers, J.; Stathard, P., Supra 2, p10.

6 Elérhető a következő címen: https://uncitral.un.org/en/texts/insolvency/modellaw/cross-border_insolvency.

7 Available via: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/en/TXT/?uri=CELEX%3A32015R0848.

E cikk tartalma általános útmutatást kíván nyújtani a témában. Az Ön konkrét körülményeivel kapcsolatban szakorvosi tanácsot kell kérni.