Jogviták és vitarendezés 2013

PERTÁRSASÁG

Előzetesek

Milyen jogrendszerrel rendelkezik Ausztria? Vannak-e Ausztriában a polgári perrendtartásra vonatkozó szabályok?

Ausztria polgári jogi ország, tehát a jogszabályok gyűjteményes formában vannak kodifikálva. A polgári eljárásjogi szabályokat különböző törvények tartalmazzák, mint például:

• az osztrák joghatósági törvény ("Jurisdiktionsnorm", AJA), amely a bíróságok szervezetét és joghatóságát szabályozza;
• az osztrák polgári perrendtartás ("Zivilprozessordnung", ACCP), amely a polgári bíróságok előtti vitás eljárásokat szabályozza; és
• az osztrák végrehajtási törvénykönyv ("Exekutionsordnung", AEC), amely meghatározza a határozatok (valamint a választottbírósági határozatok és az előzetes jogorvoslatok) végrehajtását.

Ezen túlmenően Ausztria többek között részes fele a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági határozatok joghatóságáról és végrehajtásáról szóló egyezménynek ("Brüsszeli Egyezmény") és a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági határozatok joghatóságáról és végrehajtásáról szóló Luganói Egyezménynek.

Hogyan épül fel a polgári bírósági rendszer Ausztriában? Melyek a különböző jogorvoslati szintek, és vannak-e szakbíróságok?

Az első szinten a polgári peres eljárások vagy a kerületi bíróság ("Bezirksgerichte"), vagy a regionális bíróságok ("Landesgerichte") előtt indulnak.

A kerületi bíróságok rendelkeznek hatáskörrel a legtöbb bérleti és családjogi jogvitában (tárgyi joghatóság), valamint a 10 000 EUR-t meg nem haladó vitás összegű ügyekben (pénzbeli joghatóság). Ténybeli és jogi kérdésekben a regionális bíróságokhoz kell fellebbezni. Alapvető fontosságú jogi kérdés esetén a Legfelsőbb Bírósághoz ("Oberster Gerichtshof") is benyújtható végső fellebbezés, lásd alább.

A regionális bíróságok 10 000 EUR-t meghaladó vitás összegű ügyekben pénzügyileg illetékesek, valamint tárgyi joghatósággal rendelkeznek a szellemi tulajdonjogokkal és a versennyel kapcsolatos ügyekben, továbbá különböző speciális törvények (közfelelősségi törvény, adatvédelmi törvény, osztrák nukleáris felelősségről szóló törvény) alapján. A fellebbezéseket a felsőbb regionális bíróságokhoz ("Oberlandesgerichte") kell benyújtani. A harmadik és egyben utolsó fellebbezés a Legfelsőbb Bírósághoz irányul.

Főszabály szerint a Legfelsőbb Bírósághoz csak akkor lehet fellebbezni, ha az ügy tárgya általános érdekű jogi kérdés megoldását érinti, azaz ha annak tisztázása a jogi következetesség, kiszámíthatóság vagy fejlődés szempontjából fontos, vagy ha a Legfelsőbb Bíróság koherens és korábbi határozatai hiányoznak.

Kereskedelmi ügyekben csak Bécsben léteznek speciális kereskedelmi bíróságok ("Handelsgericht und Bezirksgericht für Handelssachen"). Ettől eltekintve a fent említett rendes bíróságok kereskedelmi bíróságként döntenek. Kereskedelmi ügyek például a kereskedelmi ügyletekkel kapcsolatos, üzletemberek vagy vállalatok elleni keresetek, tisztességtelen versenyügyek stb. További különleges bíróságok a munkaügyi bíróságok ("Arbeits-und Sozialgericht"), amelyek a munkaadók és munkavállalók közötti, a (korábbi) munkaviszonyból eredő valamennyi polgári jogi jogvitában, valamint a társadalombiztosítási és nyugdíjügyekben rendelkeznek hatáskörrel. Mind a kereskedelmi (amennyiben a kereskedelmi bíróságok ítélkeznek tanácsokban), mind a munkaügyi ügyekben laikus bírák és hivatásos bírák együttesen döntenek. A bécsi fellebbviteli bíróság kartellbíróságként ("Kartellgericht") ítélkezik a peres szinten. Ez az egyetlen kartellbíróság Ausztriában. A fellebbezésekről a Legfelsőbb Bíróság mint fellebbviteli kartellbíróság ("Kartellobergericht") dönt. Kartellügyekben is laikus bírák ülnek a hivatásos bírák mellett.

Melyek az ausztriai polgári eljárások főbb szakaszai? Mi a mögöttes időkeretük?

A keresetlevelet ("Klage") benyújtják a bírósághoz, és továbbítják az alperesnek, a védekezés benyújtására vonatkozó felszólítással együtt ("Klagebeantwortung"). Ha az alperes időben válaszol, előkészítő tárgyalásra kerül sor, amely elsősorban a további eljárás alakítását szolgálja a fő jogi és ténybeli kérdések, valamint a bizonyítással kapcsolatos kérdések (dokumentumok, tanúk, szakértők stb.) megvitatásával. Ezen túlmenően az egyezségkötési lehetőségek is szóba kerülhetnek. A beadványok cseréje után következik a főtárgyalás(ok). Az elsőfokú peres eljárások átlagos időtartama egy év. Az összetett peres ügyek azonban lényegesen hosszabb ideig is eltarthatnak. A fellebbviteli szakaszban körülbelül hat hónap elteltével születik döntés.

Hogyan viszonyul az osztrák helyi igazságszolgáltatás a kizárólagos joghatósági kikötésekhez?

A kölcsönös joghatósági megállapodások megengedettek, kivéve, ha a törvény kifejezetten tiltja. Érvényes joghatósági kikötés esetén a bíróságoknak (ha nem állapodtak meg a joghatóságukról) el kell utasítaniuk az ügyet.

Milyen költségek merülnek fel Ausztriában a polgári bírósági eljárások során? Ki viseli ezeket a költségeket?

A perköltségek magukban foglalják a bírósági díjakat és - szükség esetén - a szakértők, tolmácsok és tanúk díját. Az osztrák bírósági illetékekről szóló törvény ("Gerichtsgebührengesetz") szerint a felperesnek (fellebbezőnek) kell megelőlegeznie a költségeket. Az összeget a vitatott összeg alapján határozzák meg. A határozat meghatározza, hogy ki viseli a költségeket, illetve, hogy az eljárási költségek milyen arányban oszlanak meg. Az ügyvédi költségek megtérítésére az osztrák ügyvédi díjtörvény ("Rechtsanwaltstarifgesetz") alapján kerül sor.

Vannak-e különleges szabályok a peres eljárások finanszírozására vonatkozóan Ausztriában? Megengedhetőek-e a függődíjas/függődíjas megállapodások? Milyen szabályok vonatkoznak a költségbiztosításra?

Eltérő megállapodás hiányában az ügyvédi díjak az osztrák ügyvédi díjtörvény hatálya alá tartoznak. Az óradíjra vonatkozó megállapodások megengedettek és gyakoriak. Az átalánydíj nem tilos, de peres ügyekben ritkábban alkalmazzák. Az eseti díjak csak akkor megengedettek, ha azokat nem a bíróság által megítélt összeg százalékában számítják ki ("pactum de quota litis").

Költségmentességet ("Verfahrenshilfe") nyújtanak azoknak a feleknek, akik nem engedhetik meg maguknak a költségek és díjak megfizetését. Ha az érintett fél bizonyítani tudja, hogy az anyagi lehetőségei nem elegendőek, a bírósági díjakat elengedik vagy akár el is tekinthetnek tőlük, és ingyenesen biztosítanak ügyvédet.

Ha egy külföldi indít pert, az alperes kérésére a perköltségek fedezetére óvadékot kell letétbe helyezni, hacsak nemzetközi megállapodás másként nem rendelkezik. Ez nem vonatkozik arra az esetre, ha a felperes lakóhelye Ausztriában van, vagy ha a bíróság (költség)határozata a felperes lakóhelye szerinti államban végrehajtható, vagy ha a felperes elegendő ingatlanvagyonnal rendelkezik Ausztriában.

Vannak-e korlátozások a követelés vagy keresetlevél Ausztriában történő engedményezésével kapcsolatban? Megengedhető-e, hogy a peres eljárásban nem részt vevő fél finanszírozza az eljárást?

Egyetlen kereset, amely több követelést tartalmaz, akkor megengedett, ha a követeléseket egy másik jogi személyre ruházzák át; ez a jogi személy egyedüli felperesként lép fel, ha a követelések azonos vagy hasonló jogi és ténybeli alapon nyugszanak. A koncepciót a Legfelsőbb Bíróság jóváhagyta.

A harmadik fél általi finanszírozás megengedett, és általában magasabb vitatott összegek esetén elérhető (minimum kb. 50 000 EUR), ugyanakkor rugalmasabb a díjmegállapodások tekintetében. Megjegyzendő, hogy tilosak azok a díjmegállapodások, amelyek a bevétel egy részét az ügyvédnek juttatják.

Az eljárás megindítása előtt

Van-e valamilyen különleges alaki követelmény, amelynek az eljárás megindítása előtt meg kell felelnie?

Nem, nincs.

Milyen elévülési határidők vonatkoznak a különböző követelésfajtákra az Ön polgári bíróságai előtti eljárás megindítására? Hogyan számítják ki ezeket? A határidőket anyagi vagy eljárásjogi kérdésként kezelik?

Az elévülési határidőket az anyagi jog határozza meg.

A követelések nem érvényesíthetők, ha elévültek. Az elévülés általában akkor kezdődik, amikor a jogot először lehetett volna gyakorolni. Az osztrák jog különbséget tesz hosszú és rövid elévülési idő között. A hosszú elévülési idő 30 év, és akkor alkalmazandó, ha a különös rendelkezések másként nem rendelkeznek. A rövid elévülési idő három év, és például követelésekre vagy kártérítési igényekre vonatkozik.

Az elévülésre azonban az egyik félnek kifejezetten hivatkoznia kell, de a bíróság kezdeményezésére ("hivatalból") nem vehető figyelembe.

Az eljárás megindítása

Hogyan indítják meg (adják ki és kézbesítik) a polgári eljárást Ausztriában? Milyen különböző kézbesítési módok léteznek? Mi a kézbesítés vélelmezett időpontja? Hogyan történik a kézbesítés Ausztrián kívül? Van-e Ausztriában a külföldi eljárások kézbesítésének előnyben részesített módja?

Az eljárást a keresetlevél ("Klage") bírósághoz történő benyújtásával indítják. A keresetlevél a kézhezvételt követően hivatalosan benyújtottnak minősül.

A kézbesítés általában ajánlott levélben történik (vagy ügyvédi képviselet esetén az elektronikus bírósági forgalom, azaz a bíróságokat és az ügyvédi irodákat összekötő elektronikus kommunikációs rendszer útján). Az iratot azon a napon tekintik kézbesítettnek, amikor az iratot fizikailag átadják a címzettnek (vagy megtekinthetővé teszik).

Az EU-n belül a kézbesítési rendelet (1348/2000/EK tanácsi rendelet) alkalmazandó. A nemzetközi szervezetek vagy a nemzetközi közjogi mentességet élvező külföldiek részére történő kézbesítés az osztrák Külügyminisztérium közreműködésével történik. Minden más esetben a külföldön történő kézbesítés a vonatkozó szerződésekkel (különösen a polgári perrendtartásról szóló Hágai Egyezménnyel) összhangban történik.

Rendelkezésre állnak-e Ausztriában a keresetindítást megelőző ideiglenes jogorvoslatok? Hogyan lehet ezeket kérelmezni? Melyek az ezek megszerzéséhez szükséges fő kritériumok?

Felfedezési eljárás nem létezik.

A felek azonban a keresetlevél benyújtása előtt és után is a bírósághoz fordulhatnak a bizonyítékok biztosításával kapcsolatos segítségért. A szükséges jogi érdek akkor tekinthető megalapozottnak, ha a bizonyíték jövőbeli rendelkezésre állása bizonytalan, vagy ha egy tárgy jelenlegi állapotának vizsgálata szükséges.

A végzéssel történő ideiglenes jogorvoslat különböző intézkedésekkel, például bankszámlák befagyasztásával vagy vagyontárgyak - köztük telkek - lefoglalásával biztosítható. Ezen túlmenően harmadik felek kötelezhetők arra, hogy ne fizessenek követeléseket.

Melyek a felperes beadványainak főbb elemei?

A keresetlevélben meg kell jelölni a követelés alapját képező tényeket, nyilatkozni kell az alátámasztó bizonyítékokról, és meg kell határozni a kereseti kérelmet. Ha nem kérnek fizetési meghagyást, meg kell határozni a vitatott összeget.

Lehet-e módosítani a beadványokat? Ha igen, vannak-e korlátozások?

A beadványok módosítása általában elfogadható.

Ami magát a keresetlevelet illeti, miután azt kézbesítették, az csak a másik fél hozzájárulásával módosítható. A bíróságok azonban az alperes hozzájárulása nélkül is engedélyezhetik a módosítást, ha a bíróság hatásköre fennáll, és nem áll fenn a jelentős késedelem veszélye.

A kiegészítő beadványok tekintetében eljárási korlátok vannak. Elvileg a tényállást az első tárgyalás előtt kell előadni; pl. a kiegészítő bizonyítási indítványok és a jogi kérdésekre vonatkozó nyilatkozatok az elsőfokú eljárás lezárásáig elfogadhatók.

A kereset megvédése

Melyek a védekezés főbb elemei? Az alperes előterjeszthet-e viszontkeresetet/követelést vagy beszámítási védekezést?

A védekezésben be kell mutatni a tényállást, nyilatkozni kell a bizonyítékokról, és tartalmaznia kell egy meghatározott kérelmet (elvileg a kereset teljes vagy részleges elutasítását).

Az alperes viszontkeresetet ("Widerklage") vagy beszámítási kifogást ("Aufrechnungseinrede") emelhet.

A viszontkereset olyan önálló követelést jelent, amely mégis szorosan kapcsolódik a főköveteléshez.

A beszámítás célja, hogy a bíróság elutasítsa a főkövetelést, azzal az érvvel, hogy az a felperessel szemben fennálló követeléssel szemben beszámítható.

Míg a beszámításhoz nem szükséges, hogy a bíróságnak joghatósága legyen az alperes követelése felett, addig a viszontkereset csak akkor fogadható el, ha a bíróságnak joghatósága van a követelésre.

Ezenkívül a beszámítás nem jár bírósági illetékkel.

Milyen határidőn belül kell kézbesíteni az ellenkérelmet?

A határidő négy hét. Ha az alperes nem nyújtja be időben az ellenkérelmet, (kérelemre) mulasztási ítéletet lehet hozni.

Van-e olyan mechanizmus az Önök polgári igazságszolgáltatási rendszerében, amelynek révén az alperes átháríthatja a felelősségét egy harmadik féllel szembeni kereset benyújtásával?

Nincs ilyen mechanizmus. Még ha a per tárgyát a per során harmadik félre ruházzák is át, az átvevő (pl. a vevő) nem csatlakozhat az eljáráshoz az ellenfél beleegyezése nélkül.

Mi történik, ha az alperes nem védi a követelést?

A felperes azt kéri a bíróságtól, hogy hozzon mulasztási ítéletet.

Az alperes vitathatja a bíróság joghatóságát?

Az alperes vitathatja a bíróság illetékességét, de ezt a lehető leghamarabb kell megtennie, azaz mielőtt a kerületi bíróságon vagy a regionális bíróságon a védekezésével együtt előterjesztené a védekezését.

Egyesítés és összevonás

Van-e olyan mechanizmus az Ön polgári igazságszolgáltatási rendszerében, amely lehetővé teszi, hogy megfelelő körülmények között egy harmadik fél csatlakozhasson a folyamatban lévő eljárásokhoz? Ha igen, melyek ezek a körülmények?

Igen, a harmadik fél beavatkozása elfogadható, ha a várható ítélet hatással lehet a harmadik fél jogi helyzetére.

Lehetővé teszi-e az Ön polgári igazságszolgáltatási rendszere megfelelő körülmények között két eljárás összevonását? Ha igen, melyek ezek a körülmények?

Igen, idő- és költségmegtakarítás céljából a bíróságok összevonhatnak két (vagy több) eljárást, amelyekben ugyanazok a felek érintettek, még akkor is, ha a végleges ítéletet a felek számára külön-külön kell kihirdetni.

Van-e megosztott tárgyalás/elkülönített eljárás?

Igen, a bíróságoknak szükségük lehet az eljárások megosztására és az egy beadványban előterjesztett követelések külön tárgyalására.

A bíróságok feladatai és hatásköre

Van-e valamilyen sajátos ügyelosztási rendszer a polgári bíróságok előtt Ausztriában? Hogyan történik az ügyek elosztása?

A bíróságok az ügyeket egy adott szenátus által rendszeresen meghatározott kritériumok alapján osztják ki.

Vannak-e az ausztriai bíróságoknak különleges ügykezelési jogosítványaik? Milyen ideiglenes kérelmeket nyújthatnak be a felek? Milyen költségvonzatai vannak?

Az eljárásokat elsősorban az ütemezésért felelős bíró irányítja. A bíró utasítja a feleket, hogy bizonyos határidőn belül nyújtsanak be beadványokat és terjesszenek elő bizonyítékokat. Szükség esetén a szakértőket is a bíró jelöli ki. A felek azonban eljárási indítványokat is benyújthatnak (pl. határidő-hosszabbítás iránti kérelmet), ugyanakkor az eljárás felfüggesztéséről is megállapodhatnak.

Milyen szankciókat szabhatnak ki a bíróságok Ausztriában a bírósági végzéseket vagy utasításokat megszegő felekkel szemben?

A felekkel szembeni szankciók kiszabására vonatkozó hatáskörök korlátozottak. Ha a beadványokat nem nyújtják be időben, azokat figyelmen kívül lehet hagyni; a felek azonban a (végső) tárgyalás végéig mindenképpen elmondhatják szóbeli nyilatkozataikat.

Ha egy tanú a tárgyaláson érvényes kifogás nélkül nem jelenik meg, vagy egyáltalán nem tesz vallomást, közigazgatási bírság kiszabására kerül sor. Az ilyen megtagadásokat a bizonyítékok mérlegelésekor is figyelembe veszik. A bíróságok jogosultak a tanúk eskü alatt történő meghallgatására is.

Van-e a bíróságoknak Ausztriában joguk arra, hogy a keresetlevél egy részét kihúzzák? Ha igen, milyen körülmények között?

A bíróságok a beadványoknak csak azokkal a részeivel foglalkoznak, amelyeket a döntés szempontjából lényegesnek tartanak.

A polgári bíróságok Ausztriában hozhatnak gyorsított eljárásban ítéletet?

Kérésre mulasztási ítéletet hoznak, ha az alperes nem nyújtja be időben a védekezését, vagy nem jelenik meg az első tárgyaláson.

Ha a kereset fizetési meghagyásra szólít fel, és a vitatott összeg nem éri el a 70 000 EUR-t, a védekezés benyújtására való felhívás helyett fizetési meghagyást bocsátanak ki (a keresetlevél alapján). Ha az alperes nem válaszol a megadott határidőn belül, a felperes végrehajtható okiratot kap, és továbbléphet a végrehajtási szakaszba. Ha az alperes válaszol, rendes peres eljárás következik.

Van-e a bíróságoknak Ausztriában hatásköre az eljárás megszüntetésére vagy felfüggesztésére? Ha igen, milyen körülmények között?

Az eljárást felfüggesztik, ha a felek ebben megállapodnak, vagy (mindketten) nem jelennek meg a tárgyaláson.

Az eljárást vagy törvény alapján szüntetik meg, például ha valamelyik fél fizetésképtelenné válik vagy megszűnik, vagy bírósági végzéssel, a bíró által mérlegelendő különböző okoktól függően.

Nyilvánosságra hozatal

Melyek az alapvető közzétételi szabályok az ausztriai polgári eljárásokban? Vannak-e olyan iratcsoportok, amelyek esetében nem szükséges a nyilvánosságra hozatal?

Ha egy félnek sikerül bizonyítania, hogy az ellenérdekű fél birtokában van egy adott dokumentum, a bíróság kiadhat egy benyújtási végzést, ha: (i) a birtokában lévő fél kifejezetten hivatkozott a szóban forgó dokumentumra, mint saját állításainak bizonyítékára; ii) a birtokában lévő félnek jogi kötelezettsége van arra, hogy azt átadja a másik félnek; vagy iii) a szóban forgó dokumentum mindkét fél jogi érdekében készült, a felek közötti kölcsönös jogviszonyt tanúsít, vagy olyan írásbeli nyilatkozatokat tartalmaz, amelyek közöttük egy jogi aktus tárgyalása során születtek.

A fél nem köteles olyan iratokat bemutatni, amelyek a családi életet érintik, ha az ellenérdekű fél az iratok átadásával becsületbeli kötelezettségeket sért, ha az iratok nyilvánosságra hozatala a fél vagy más személy lejáratásához vezet, vagy büntetőjogi felelősségre vonás veszélyével jár, vagy ha a nyilvánosságra hozatal a fél olyan államilag elismert titoktartási kötelezettségét sérti, amely alól nem mentesül, vagy üzleti titkot sért (vagy bármely más, a fentiekhez hasonló okból).

Milyen szabályok vonatkoznak a titoktartásra a polgári eljárásokban Ausztriában?

Az ügyvédi szakmai titoktartási szabályok szerint nem áll fenn az iratok bemutatási kötelezettsége, kivéve, ha az ügyvéd mindkét félnek tanácsot adott a vitatott jogügylettel kapcsolatban. Az ügyvédeknek jogukban áll megtagadni a szóbeli vallomástételt, ha az információ szakmai minőségükben jutott a birtokukba.

Milyen szabályok vonatkoznak Ausztriában a harmadik fél általi közzétételre?

A bíróság elrendelheti a harmadik felek kiadását, ha (i) a harmadik félnek jogszabályi kötelezettsége van arra, hogy egy adott dokumentumot átadjon a kérelmező félnek, vagy (ii) vagy a dokumentumot mind a harmadik, mind a kérelmező fél jogi érdekkörében hozták létre, vagy a közöttük fennálló jogviszonyt igazolja, vagy olyan írásbeli nyilatkozatokat tartalmaz, amelyek közöttük egy jogi aktus tárgyalása során születtek.

Mi a bíróság szerepe a közzétételben a polgári eljárásokban Ausztriában?

A bizonyítási eljárást elsősorban a bíró alakítja. (lásd részletesen a "Milyen alapvető szabályok vonatkoznak a nyilvánosságra hozatalra a polgári eljárásokban Ausztriában?" kérdésekre adott választ. Vannak-e olyan iratcsoportok, amelyek esetében nem szükséges a nyilvánosságra hozatal?"))

Vannak-e korlátozások a nyilvánosságra hozatal útján megszerzett dokumentumok felhasználására vonatkozóan Ausztriában?

Nem, nincsenek ilyen jellegű korlátozások.

Bizonyítékok

Melyek a bizonyítás alapvető szabályai Ausztriában?

A bizonyítás a per során történik, nem pedig előtte. A feleknek be kell mutatniuk az állításaikat alátámasztó bizonyítékokat, illetve ahol a bizonyítási teher őket terheli.

Milyen típusú bizonyítékok fogadhatók el, melyek nem? Mi a helyzet különösen a szakértői bizonyítékokkal?

A bizonyítékok főbb típusai az iratok, a felek és tanúk vallomása, a szakértői vallomás és a bírósági szemle.

Az írásbeli tanúvallomások nem fogadhatók el.

A szakértők mégis írásban adják elő jelentéseiket, de gyakran meghívják őket a tárgyalásra, hogy további magyarázatokat adjanak és szóban válaszoljanak további kérdésekre.

Vannak-e különleges szabályok a ténytanúk idézésére vonatkozóan? A tanúvallomások vagy a tanúvallomások megtételére?

Nincs tanúvallomás és nincsenek írásbeli tanúvallomások.

A tanúk kötelesek megjelenni a tárgyaláson és tanúvallomást tenni. Ami a szankciókat illeti (lásd részletesen a fenti "Milyen szankciókat szabhatnak ki a bíróságok Ausztriában a bíróság végzéseit vagy utasításait megszegő félre?" kérdésekre adott választ).

E kötelezettséggel kapcsolatban léteznek korlátozások, pl. az ügyvédek, orvosok, papok kiváltságai, vagy a közeli hozzátartozók esetleges terhelésével kapcsolatban.

A tanúkat a bíró hallgatja ki, majd a felek jogi képviselői (kiegészítő) kérdéseket tesznek fel.

Vannak-e különleges szabályok a szakértő tanúk megbízására, a szakértői jelentések elkészítésére és a bírósági szakértői vallomások megtételére vonatkozóan? A szakértő az ügyfélnek vagy a bíróságnak tartozik kötelezettségekkel?

A szakértő tanú a bíróságot segíti. Míg a (rendes) tanú a tényekre vonatkozóan tesz vallomást, a szakértő tanú olyan ismeretekkel látja el a bíróságot, amelyekkel a bíró nem rendelkezhet. A szakértői bizonyítás a bíróság előtt zajlik. A szakértő tanút a felek kérhetik, de a bíró saját kezdeményezésére is beidézhetik. A szakértő tanú köteles megállapításait jelentésben benyújtani. A tárgyaláson szóbeli észrevételeket és magyarázatokat kell adni (ha a felek kérik). A magánjelentések nem minősülnek az ACCP értelmében vett szakértői jelentésnek; a magánokirat státuszával rendelkeznek.

Mi a bíróság szerepe a felek bizonyításában az ausztriai polgári eljárásokban?

A bíró minden olyan bizonyítékot felvesz, amelyet relevánsnak ítél, azaz a felek és a tanúk meghallgatásával, az iratok bemutatásának elrendelésével (lásd a fenti 7. szakaszt), helyszíni szemle elrendelésével és szakértő kijelölésével.

Az iratokat és a tanúkat a félnek/feleknek kell bemutatnia. Szakértőt akkor jelölnek ki, ha legalább az egyik fél állítása ezt szükségessé teszi.

Ítéletek és végzések

Milyen különböző típusú ítéletek és végzések meghozatalára és milyen körülmények között jogosultak a polgári bíróságok Ausztriában?

Az érdemi bírósági határozatokat ítéletnek ("Urteil") nevezik. Ezeket általában a végső tárgyalást követően néhány hónappal írásban hozzák meg.

A mulasztási ítéletekkel kapcsolatban lásd részletesen a fenti "hozhatnak-e a polgári bíróságok Ausztriában gyorsított ítéletet?" kérdésekre adott választ. Az eljárási jellegű határozatokat végzésnek ("Beschluss") nevezik.

Milyen hatáskörrel rendelkeznek az Ön helyi bíróságai a kártérítésről/kamatokról/perköltségekről szóló határozatok meghozatalára?

A költségekről szóló döntés bármely bíróság jogerős határozatának része. Ez külön megtámadható. A pernyertes félnek meg kell téríteni az összes költséget, beleértve az ügyvédi díjat is, amelyet az osztrák ügyvédi díjtörvény alapján számolnak ki az általa érvényesített mértékben (arányosan).

A kártérítésről és a kamatokról szóló határozatokat akkor hozzák meg, ha az alkalmazandó anyagi jog szerint megalapozottak, kérelmezettek és előírtak.

Hogyan lehet végrehajtani a belföldi/külföldi ítéletet?

Ha az alperes nem elégíti ki az ítéletben megítélt követeléseket, a felperes kényszer-végrehajtást érhet el. Az ítéletek akkor végrehajthatók, ha jogerőre emelkedtek és kötelező érvényűvé váltak (pl. ha a megfelelő határidőn belül nem nyújtottak be fellebbezést).

A végrehajtási eljárási szabályokat az AEC tartalmazza.

Az európai ("Brüsszeli") egyezmény és a Luganói Egyezmény a külföldi határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló legfontosabb többoldalú szerződések. Ezenkívül létezik néhány kétoldalú egyezmény is.

Milyen szabályok vonatkoznak az osztrák polgári bíróság ítélete elleni fellebbezésre?

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen rendes fellebbezés ("Berufung"), a másodfokú bíróság ítélete ellen pedig fellebbezés ("Revision") létezik; (lásd részletesen a "Hogyan épül fel az osztrák polgári bírósági rendszer?" kérdésekre adott választ. Melyek a különböző jogorvoslati fokozatok, és vannak-e szakbíróságok?").

Az eljárási bírósági végzések is megtámadhatók ("Rekurs"); az eljárás elvileg ugyanazokat a szabályokat követi, mint a fellebbezés (de valamivel kevésbé informális).

Az ítélet elleni fellebbezés felfüggeszti annak jogerősségét és - kevés kivételtől eltekintve - végrehajthatóságát.

Általános szabály, hogy új állításokat, követeléseket, védekezéseket és bizonyítékokat nem lehet előterjeszteni (ezeket figyelmen kívül hagyják).

Egyéb jogorvoslati lehetőségek a megsemmisítés vagy az eljárás újraindítása iránti keresetek.

A fellebbezést követően a fellebbviteli bíróság hatályon kívül helyezheti az ítéletet és visszautalhatja az ügyet az elsőfokú bírósághoz, vagy megváltoztathatja, illetve megerősítheti az ítéletet.

ALTERNATÍV VITARENDEZÉS

Előzetesek

Milyen alternatív vitarendezési módszerek állnak rendelkezésre és milyen gyakran alkalmazzák Ausztriában? Választottbíráskodás/közvetítés/szakértői döntés/széki bíróságok (vagy más szakosodott bíróságok)/Ombudsman? (Kérjük, adjon rövid áttekintést az egyes rendelkezésre álló módszerekről.)

A törvény által előírt legfontosabb bíróságon kívüli módszerek a választottbíráskodás, a közvetítés (főként családjogi ügyekben) és a békéltető testületek lakásügyi vagy távközlési ügyekben.

Ezenkívül különböző szakmai testületek (ügyvédek, közjegyzők, orvosok, építőmérnökök) rendelkeznek vitarendezési mechanizmusokról a tagjaik közötti vagy a tagok és az ügyfelek közötti viták tekintetében.

Az osztrák választottbírósági törvény (amelyet az ACCP tartalmaz) lényegében tükrözi az UNCITRAL nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásról szóló mintatörvényét, ugyanakkor nagyfokú függetlenséget és autonómiát biztosít a választottbíróságnak.

Milyen jogszabályok vagy szabályok szabályozzák az alternatív vitarendezés különböző módszereit?

A választottbírósági törvényt az 577-618 ACCP szakaszok szabályozzák. Ezek adják a választottbírósági eljárások általános keretét, mind a hazai, mind a nemzetközi választottbírósági eljárások esetében. A fogyasztókra és a munkavállalókra külön szabályok vonatkoznak.

A közvetítést a polgári jogi közvetítésről szóló törvény ("Zivilrechts-Mediations-Gesetz") szabályozza.

A közvetítők képzett szakértők, akik jóváhagyott módszereket alkalmaznak. A közvetítő segítségével elért megoldás bíróság előtt nem végrehajtható.

Vannak-e olyan jogterületek Ausztriában, amelyeken nem lehet a választottbíráskodást/közvetítést/szakértői döntést/székeket/ombudsmanokat alternatív vitarendezési eszközként alkalmazni?

Minden vagyoni jellegű követelés általában arbitrálható, kivéve a családjoggal kapcsolatos követeléseket és a bérbeadó és bérlő közötti vitákat. További kivételek vonatkoznak a munkajoggal kapcsolatos vitákra és a kartelltörvényre.

Tudnak-e a helyi bíróságok segítséget nyújtani azoknak a feleknek, akik az alternatív vitarendezés rendelkezésre álló módszereire kívánnak hivatkozni? Például a bíróság - a választottbíróság megalakulása előtt vagy után - ideiglenes vagy ideiglenes védelmi intézkedéseket (azaz a végső eredményig visszatartó végzéseket) hozhat-e a választottbírósági eljárás támogatására, kényszerítheti-e a bíróság a feleket választottbírósági eljárásra, ha így állapodtak meg, vagy kötelezi-e a bíróság a feleket közvetítésre vagy szakértői megállapításra? Van-e valami, ami ebben az összefüggésben Ausztriára jellemző?

Az osztrák bíróságok csak akkor avatkozhatnak be választottbírósági ügyekbe, ha erre az 577-618. szakaszok alapján kifejezetten jogosultak. A bíróságok beavatkozása az ideiglenes intézkedések meghozatalára, a választottbírák kinevezésében való közreműködésre, a visszautasító határozatok felülvizsgálatára, a választottbírói megbízatás idő előtti megszüntetéséről szóló határozatra, az ideiglenes és biztosítási intézkedések végrehajtására, a bíróságok közreműködésére olyan bírósági cselekményekben, amelyek elvégzésére a választottbíróságnak nincs hatásköre, a választottbírósági ítélet hatályon kívül helyezése iránti kérelemről szóló határozatra, a választottbírósági ítélet létének vagy nem létének megállapítására, valamint a díjak elismerésére és végrehajtására korlátozódik.

A választottbíróság - vagy bármelyik fél a választottbíróság jóváhagyásával - kérheti a bíróságot olyan bírósági cselekmények (pl. idézés kézbesítése, bizonyításfelvétel) elvégzésére, amelyekre a választottbíróságnak nincs hatásköre.

Mennyire kötelező erejűek a rendelkezésre álló alternatív vitarendezési módszerek természetüknél fogva? Van-e például fellebbezési jog a választottbírósági ítéletekkel és szakértői határozatokkal szemben, vannak-e szankciók a közvetítés megtagadásáért, és kell-e a bíróságnak szankcionálnia a közvetítés során elért egyezségi megállapodásokat? Van-e valami, ami ebben az összefüggésben Ausztriára jellemző?

A választottbírósági ítélettel szemben a bírósághoz csak a választottbírósági ítélet hatályon kívül helyezése iránti kérelemmel lehet fordulni. Ez vonatkozik a joghatósággal kapcsolatos választottbírósági ítéletekre is. A hatályon kívül helyezés iránti kérelmet attól a naptól számított három hónapon belül kell benyújtani, amikor a felperes kézhez kapta a választottbírósági ítéletet.

A választottbírósági ítéletet hatályon kívül kell helyezni, ha nincs érvényes választottbírósági megállapodás, vagy ha a választottbíróság megtagadta joghatóságát annak ellenére, hogy érvényes választottbírósági megállapodás volt, ha valamelyik fél képtelen volt érvényes választottbírósági megállapodást kötni, ha valamelyik felet nem értesítették megfelelően a választottbíró kijelöléséről vagy a választottbírósági eljárásról, vagy egyébként nem volt képes az ügy előterjesztésére, ha a választottbírósági ítélet olyan jogvitával foglalkozik, amelyre a választottbírósági megállapodás nem terjed ki, vagy a választottbírósági megállapodás hatályán vagy a felek választottbírósági eljárás alá vételén kívül eső kérdésekben hozott döntéseket tartalmaz, ha a választottbíróság összetétele vagy összetétele sérti a vonatkozó szabályokat, és ha a választottbírósági eljárást az osztrák közrend megsértésével folytatták le.

Továbbá, a választottbírósági ítéletet hatályon kívül lehet helyezni, ha fennállnak azok az előfeltételek, amelyek mellett a bírósági ítélet ellen felülvizsgálati kérelem benyújtásával lehet fellebbezni az 530. szakasz (1) bekezdése, 1-5. számok ACCP szerint. Ez a rendelkezés határozza meg azokat a körülményeket, amelyek mellett bűncselekmények vezettek egy bizonyos díj kiadásához. Az ezen indokok alapján történő hatályon kívül helyezés iránti kérelmet az adott bűncselekményre vonatkozó ítélet jogerőre emelkedésétől számított négy héten belül kell benyújtani.

A díjat akkor is hatályon kívül lehet helyezni, ha a vitás ügy a hazai jog szerint nem dönthető, és végül, ha a választottbírósági ítélet sérti az osztrák közrendet.

Ami a közvetítést illeti (lásd részletesen a "Hogyan épül fel a polgári bírósági rendszer Ausztriában?" kérdésekre adott választ. Melyek a különböző jogorvoslati szintek, és vannak-e szakbíróságok?").

Alternatív vitarendezési intézmények

Melyek a legfontosabb alternatív vitarendezési intézmények Ausztriában?

Az Osztrák Szövetségi Gazdasági Kamara Bécsi Nemzetközi Választottbírósági Központja (VIAC) Ausztria legjelentősebb (nemzetközi kereskedelmi) választottbírósági intézménye. A választottbírósági eljárások lefolytatásának keretét a "VIAC Választottbírósági és Egyeztetési Szabályzata ("Bécsi Szabályzat")" néven említik.

Az említett alternatív vitarendezési mechanizmusok közül bármelyik kötelező és végrehajtható megoldást nyújt?

A választottbírósági határozatok ugyanúgy kötelezőek és végrehajthatóak, mint az állami bíróságok jogerős, kötelező erejű határozatai. A külföldi választottbírósági határozatok elismerése és végrehajtása szintén az AEC szabályait követi.

Nincs különbség a közvetítő közreműködésével és a közvetítő közreműködése nélkül elért egyezségek között.

Trendek és fejlemények

Vannak-e tendenciák a különböző alternatív vitarendezési módszerek alkalmazásában?

Az osztrák választottbírósági törvény 2006. július 1-jei hatálybalépését a nemzetközi üzleti és jogi közösség pozitívan fogadta. A jogszabály felhelyezte Ausztriát a nemzetközi választottbíráskodás helyszínének térképére, mivel a bíróságok törvényileg kötelesek szükség esetén segíteni a választottbírósági eljárások zökkenőmentes lefolytatását, és csak korlátozott körülmények között avatkoznak be.

Kérem, legfeljebb 300 szóban foglalja össze az Ausztriában az említett alternatív vitarendezési módszerek alkalmazását érintő aktuális kérdéseket vagy eljárásokat.

A Legfelsőbb Bíróság 2012. július 11-i határozatában (3 Ob18/12m, 2012. július 11.) tisztázta az állami mentesség és a választottbírósági ítélet végrehajtása közötti kapcsolatot.

Egy liechtensteini társaság kérelmet nyújtott be a bécsi kerületi bírósághoz, hogy a Cseh Köztársasággal szemben hajtsa végre a Prágában indított ad hoc eljárásban hozott választottbírósági ítéletet. A liechtensteini társaság a Cseh Köztársaság által a bécsi Belvedere Múzeumnak kölcsönadott három műtárgy lefoglalását kérte. A Bécsi Kerületi Bíróság, mint elsőfokú bíróság, végrehajthatónak nyilvánította a díjat és jóváhagyta a lefoglalást, azonban a végrehajtási eljárást leállította, miután a Külügyminisztériumtól értesítést kapott, amely szerint a képek nem képezik kereskedelmi forgalom tárgyát, és ezért állami mentesség alá eshetnek. A Cseh Köztársaság azzal is érvelt, hogy a műalkotásokat úgy kell tekinteni, mint amelyek az ország szuverén céljait szolgálják, és így mentesülnek a végrehajtási eljárás alól. A fellebbviteli bíróság követte ezeket az érveket, és elutasította a végrehajtási kérelmet. A Legfelsőbb Bíróság felülbírálta a határozatot, és megállapította, hogy csak a szuverén célokat szolgáló állami tulajdon mentesül a végrehajtás alól - a Cseh Köztársaság minden tulajdona nem mentesül általános szabályként. A Legfelsőbb Bíróság ezután megállapította, hogy nem a kérelmező feladata annak bizonyítása, hogy a tárgyak nem mentesek, ez a végrehajtás ellen kifogást emelő külföldi állam feladata.