Beruházási szerződés választottbírósági 2021

HÁTTÉR

Külföldi befektetések

Milyen az uralkodó hozzáállás a külföldi befektetésekhez?

A Szövetségi Digitális és Gazdasági Minisztérium általános, konkrét beruházási vitákhoz nem kapcsolódó hozzáállásként azonban jelzi, hogy a kormány nyitott a kötelező erejű nemzetközi választottbíráskodásra, mint a nemzeti bíróságok megfelelő alternatívájára az alkalmazandó kétoldalú beruházási szerződések (BIT) szerinti vitarendezésben.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 2009. december 1-jén lépett hatályba, és megállapította az Európai Unió közvetlen befektetésekkel kapcsolatos hatáskörét. Az átruházott hatáskör alapján az Európai Parlament és az EU Tanácsa elfogadta az 1219/2012/EU rendeletet, amelynek értelmében a meglévő kétoldalú beruházási megállapodások az Európai Bizottság engedélyétől függően maradnak érvényben, miután "értékelte, hogy egy vagy több rendelkezésük komoly akadályt jelent-e a harmadik országokkal kötendő kétoldalú beruházási megállapodásokról szóló tárgyalásoknak vagy azok Unió általi megkötésének" (1219/2012/EU rendelet, 5. cikk). Az Európai Bizottság jogsértési eljárást kezdeményezett továbbá 12, Ausztria által aláírt és ratifikált Unión belüli BIT (az EU-tagállamok közötti kétoldalú beruházási szerződés) tekintetében.

A fentiek ellenére Ausztria aláírta a tagállamok kormányai képviselőinek 2019. január 15-én kelt nyilatkozatát az Európai Bíróság Achmea ügyben hozott ítéletének jogi következményeiről és az Európai Unión belüli beruházásvédelemről (a továbbiakban: nyilatkozat). A nyilatkozat értelmében:

• "a tagállamok között megkötött kétoldalú beruházási szerződésekben szereplő valamennyi befektető-állami választottbírósági kikötés ellentétes az uniós joggal, és ezért nem alkalmazható";
• ezek a választottbírósági kikötések "nem eredményeznek joghatásokat, többek között azon rendelkezések tekintetében, amelyek a felmondás előtt létrejött beruházások további időszakra történő meghosszabbított védelméről rendelkeznek (úgynevezett sunset vagy grandfathering klauzulák)"; és
• a befektető-állam választottbírósági kikötések alapján létrehozott választottbíróságnak nincs joghatósága, mivel az alapul szolgáló BIT-ben részes tagállam nem tett érvényes ajánlatot a választottbíráskodásra.

Ausztria eredetileg a többi aláíró állammal együtt vállalta, hogy 2019. december 6-ig "a (tagállamok) között kötött valamennyi kétoldalú beruházási szerződést többoldalú szerződéssel, vagy - amennyiben ezt kölcsönösen célszerűbbnek ismerik el - kétoldalúan felmondja". A kijelentettek ellenére Ausztria megtagadta, hogy 23 uniós tagállamhoz csatlakozva aláírja az Európai Unió tagállamai közötti kétoldalú beruházási szerződések megszüntetéséről szóló megállapodást (a továbbiakban: a megállapodás). Ez a döntés valóban üdvözlendő, mivel méltányolja azokat a jogos aggályokat, amelyek szerint az EU-n belüli kétoldalú beruházási megállapodásoknak a megállapodás eszközeivel történő megszüntetése összeegyeztethetetlen lehet a nemzetközi közjoggal.

Melyek a külföldi befektetések fő ágazatai az államban?

Az Osztrák Nemzeti Bank (OeNB) hivatalos adatbázisa szerint a közvetlen külföldi befektetések (azaz a külföldi befektetők Ausztriába irányuló befektetései) fő ágazatai a következők: szakmai, tudományos és műszaki szolgáltatások; pénzügyi közvetítés; kereskedelem; valamint vegyi anyagok, kőolajtermékek, gyógyszerek. Az OeNB honlapján átfogó bontás érhető el az egyes iparágak szerinti bontásban.

Van-e nettó beáramlás vagy kiáramlás a közvetlen külföldi befektetésekből?

Ha a befelé irányuló közvetlen befektetések bevételét összevetjük a kifelé irányuló közvetlen befektetések bevételével (azaz az osztrák befektetők külföldi befektetései), akkor megállapítható a közvetlen külföldi befektetések nettó kiáramlása (vö. a 2008. évi befelé irányuló közvetlen befektetési pozíciókat ágazatonkénti bontásban a 2008. évi kifelé irányuló közvetlen befektetési pozíciókkal az OeNB 2008. évi adatai szerint). Az előbbiektől eltérően egyes iparágakban jelentős nettó beáramlás is előfordulhat, mint például a szakmai, tudományos és műszaki szolgáltatások ágazatában.

Befektetési megállapodásokra vonatkozó jogszabályok

Ismertesse az állammal vagy állami tulajdonú szervezetekkel kötött beruházási megállapodásokra vonatkozó hazai jogszabályokat.

Ausztriának nincs külön külföldi befektetési törvénye. A külföldi befektetés hivatalos engedélyezése általában nem szükséges. Ugyanakkor egyes megkülönböztetésmentes nemzeti és uniós intézkedések alkalmazandók lehetnek (pl. ingatlanvásárlás, trösztellenes, energiaágazat, közbiztonság és közrend).

NEMZETKÖZI JOGI KÖTELEZETTSÉGEK

Beruházási szerződések

Határozza meg és adja meg röviden azokat a két- vagy többoldalú beruházási szerződéseket, amelyeknek az állam részese, és adja meg, hogy azok hatályban vannak-e.

Ausztria 69 kétoldalú beruházási szerződést (BIT) írt alá és ratifikált, amelyek közül a következő 60 van hatályban:

• Albánia;
• Algéria;
• Argentína;
• Örményország;
• Azerbajdzsán;
• Banglades;
• Fehéroroszország;
• Belize;
• Bosznia-Hercegovina;
• Bulgária;
• Chile;
• Kína;
• Horvátország;
• Kuba;
• Cseh Köztársaság;
• Egyiptom;
• Észtország;
• Etiópia;
• Grúzia;
• Guatemala;
• Hongkong;
• Magyarország;
• Irán;
• Jordánia;
• Kazahsztán;
• Koszovó;
• Kuvait;
• Kirgizisztán;
• Lettország;
• Libanon;
• Líbia;
• Litvánia;
• Macedónia;
• Malajzia;
• Málta;
• Mexikó;
• Moldova;
• Mongólia;
• Montenegró;
• Marokkó;
• Namíbia;
• Omán;
• Paraguay;
• Fülöp-szigetek;
• Lengyelország;
• Románia;
• Oroszország;
• Szaúd-Arábia;
• Szerbia;
• Szlovákia;
• Szlovénia;
• Dél-Korea;
• Tádzsikisztán;
• Tunézia;
• Törökország;
• Ukrajna;
• az Egyesült Arab Emírségek;
• Üzbegisztán;
• Vietnam; és
• Jemen.

Ausztriával, mint EU-tagállammal szemben különböző, beruházási rendelkezéseket tartalmazó kereskedelmi megállapodások és szerződések vannak hatályban. A Zimbabwéval (2000), Kambodzsával (2004) és Nigériával (2013) aláírt BIT-ek még nem léptek hatályba.

Ausztria 1994-ben írta alá az Energia Charta Szerződést, amelyet 1997-ben hivatalos ratifikáció követett.

Az uniós tagállamok nemzeti parlamentjeiben ratifikálásra váró legfontosabb megállapodás az EU és Kanada közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA), amely 2017. szeptember 21. óta ideiglenesen hatályos. Az Európai Bíróság a CETA-ban foglalt befektetői-állami vitarendezési mechanizmust az uniós joggal összeegyeztethetőnek nyilvánította (1/17. sz. vélemény (CETA), EU:C:2019:341).

Adott esetben jelölje meg, hogy a két- vagy többoldalú beruházási szerződések, amelyeknek az állam részes fele, kiterjednek-e a tengerentúli területekre.

Nem alkalmazható.

Módosította-e vagy kötött-e az állam olyan két- vagy többoldalú beruházási szerződéseket érintő kiegészítő jegyzőkönyveket, amelyeknek az állam részes fele?

Az Osztrák Köztársaság Jogi Információs Rendszerének honlapján PDF formátumban elérhető a BIT szándékolt jelentésének megállapítása céljából kicserélt diplomáciai jegyzékek példája.

Az állam egyoldalúan felmondott-e olyan két- vagy többoldalú beruházási szerződést, amelynek részes fele?

Ausztria egyelőre nem jelentette be egyetlen BIT egyoldalú felmondását sem.

Hangsúlyozni kell azonban, hogy a közvetlen befektetésekkel kapcsolatos hatáskörök EU-ra történő átruházásának végleges hatásai még nem tisztázottak.

Az állam több, egymást átfedő két- vagy többoldalú beruházási szerződést kötött-e?

A Szövetségi Digitális és Gazdasági Minisztérium általános, konkrét beruházási vitákhoz nem kapcsolódó hozzáállásként azonban jelzi, hogy a kormány nyitott a kötelező erejű nemzetközi választottbíráskodásra, mint a nemzeti bíróságok megfelelő alternatívájára az alkalmazandó kétoldalú beruházási szerződések (BIT-ek) szerinti vitarendezésben.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 2009. december 1-jén lépett hatályba, és megállapította az Európai Unió közvetlen befektetésekkel kapcsolatos hatáskörét. Az átruházott hatáskör alapján az Európai Parlament és az EU Tanácsa elfogadta az 1219/2012/EU rendeletet, amelynek értelmében a meglévő kétoldalú beruházási megállapodások az Európai Bizottság engedélyétől függően maradnak érvényben, miután "értékelte, hogy egy vagy több rendelkezésük komoly akadályt jelent-e a harmadik országokkal kötendő kétoldalú beruházási megállapodásokról szóló tárgyalásoknak vagy azok Unió általi megkötésének" (1219/2012/EU rendelet, 5. cikk). Az Európai Bizottság jogsértési eljárást kezdeményezett továbbá 12, Ausztria által aláírt és ratifikált Unión belüli BIT (az EU-tagállamok közötti kétoldalú beruházási szerződés) tekintetében.

A fentiek ellenére Ausztria aláírta a tagállamok kormányai képviselőinek 2019. január 15-én kelt nyilatkozatát az Európai Bíróság Achmea ügyben hozott ítéletének jogi következményeiről és az Európai Unión belüli beruházásvédelemről (a továbbiakban: nyilatkozat). A nyilatkozat értelmében:

• "a tagállamok között megkötött kétoldalú beruházási szerződésekben szereplő valamennyi befektető-állami választottbírósági kikötés ellentétes az uniós joggal, és ezért nem alkalmazható";
• ezek a választottbírósági kikötések "nem eredményeznek joghatásokat, többek között azon rendelkezések tekintetében, amelyek a felmondás előtt létrejött beruházások további időszakra történő meghosszabbított védelméről rendelkeznek (úgynevezett sunset vagy grandfathering klauzulák)"; és
• a befektető-állam választottbírósági kikötések alapján létrehozott választottbíróságnak nincs joghatósága, mivel az alapul szolgáló BIT-ben részes tagállam nem tett érvényes ajánlatot a választottbíráskodásra.

Ausztria eredetileg a többi aláíró állammal együtt vállalta, hogy 2019. december 6-ig "a (tagállamok) között kötött valamennyi kétoldalú beruházási szerződést többoldalú szerződéssel, vagy - amennyiben ezt kölcsönösen célszerűbbnek ismerik el - kétoldalúan felmondja". A kijelentettek ellenére Ausztria megtagadta, hogy 23 uniós tagállamhoz csatlakozva aláírja az Európai Unió tagállamai közötti kétoldalú beruházási szerződések megszüntetéséről szóló megállapodást (a továbbiakban: a megállapodás). Ez a döntés valóban üdvözlendő, mivel méltányolja azokat a jogos aggályokat, amelyek szerint az EU-n belüli kétoldalú beruházási megállapodásoknak a megállapodás eszközeivel történő megszüntetése összeegyeztethetetlen lehet a nemzetközi közjoggal.

ICSID-egyezmény

Az állam részes fele az ICSID-egyezménynek?

Az államok és más államok állampolgárai közötti beruházási viták rendezéséről szóló egyezményt 1971. május 25-én ratifikálták, és Ausztria tekintetében 1971. június 24-én lépett hatályba.

Mauritius Egyezmény

Az állam részes fele a szerződésen alapuló befektetői állami választottbíráskodás átláthatóságáról szóló ENSZ-egyezménynek (Mauritiusi Egyezmény)?

Ausztria nem részes fele a szerződésen alapuló beruházó-állami választottbíráskodás átláthatóságáról szóló ENSZ-egyezménynek.

Beruházási szerződéses program

Van-e az államnak beruházási szerződéses programja?

Igen.

A BEJÖVŐ KÜLFÖLDI BEFEKTETÉSEK SZABÁLYOZÁSA

Kormányzati beruházásösztönző programok

Van-e az államnak külföldi befektetések ösztönzésére irányuló programja?

A Szövetségi Digitális és Gazdasági Minisztérium és az Európa-, Integrációs és Külügyminisztérium közösen támogatja az osztrák befektetésösztönzési programokat.

A Szövetségi Digitális és Gazdasági Minisztérium elsősorban a külföldi befektetések gazdasági támogatásáért felelős, és átfogó áttekintést tesz közzé a külföldi befektetők számára elérhető összes támogatásról, amely online PDF formátumban elérhető.

Az Európa-, Integrációs és Külügyminisztérium és az osztrák diplomáciai képviseletek továbbra is felelősek a befektetések védelméért, vállalva az alkalmazandó BIT-ek érvényesítését és az exportellenőrzés biztosítását. Az Európa-, Integrációs és Külügyminisztérium feladatainak áttekintése online elérhető.

Alkalmazandó nemzeti jogszabályok

Határozza meg a külföldi befektetőkre és a külföldi befektetésekre alkalmazandó hazai jogszabályokat, beleértve a befektetések befogadására vagy nyilvántartásba vételére vonatkozó követelményeket.

Megismételve Ausztria nyitottságát a külföldi befektetések iránt, egyes megkülönböztetésmentes nemzeti és uniós intézkedések alkalmazandók lehetnek (pl. ingatlanvásárlás, trösztellenes, energiaágazat, közbiztonság és közrend stb. terén). Az osztrák külkereskedelmi törvény (AußWG) szerint továbbá a gazdasági ügyekért felelős miniszter jóváhagyása szükséges "az Európai Unió, az Európai Gazdasági Térség (EGT) vagy Svájc állampolgárságával nem rendelkező természetes személy, illetve az EGT-n és Svájcon kívüli, nem uniós országban letelepedett jogi személy vagy társaság által történő részesedésszerzéshez", amennyiben a befektető az AußWG 25. § a) pontjának 2. alpontjában meghatározott, az Osztrák Köztársaság számára különösen fontos iparágakban kíván irányító pozíciót szerezni vagy más módon megszerezni.

A Szövetségi Digitális és Gazdasági Minisztérium jelenleg az AußWG módosításán dolgozik, ezáltal szorosan figyelembe véve "az Unióba irányuló közvetlen külföldi befektetések átvilágítási keretének létrehozásáról" szóló (EU) 2019/452 rendeletet.

Releváns szabályozó ügynökség

Határozza meg azt az állami ügynökséget, amely szabályozza és előmozdítja a bejövő külföldi befektetéseket.

A Szövetségi Digitális és Gazdasági Minisztérium és az Európa-, Integrációs és Külügyminisztérium közösen támogatja Ausztria befektetésösztönzési programjait.

A Szövetségi Digitális és Gazdasági Minisztérium elsősorban a külföldi befektetések gazdasági támogatásáért felelős, és átfogó áttekintést tesz közzé a külföldi befektetők számára elérhető összes támogatásról, amely online PDF formátumban elérhető.

Az Európa-, Integrációs és Külügyminisztérium és az osztrák diplomáciai képviseletek továbbra is felelősek a befektetések védelméért, vállalva az alkalmazandó BIT-ek érvényesítését és az exportellenőrzés biztosítását. Az Európa-, Integrációs és Külügyminisztérium feladatainak áttekintése online elérhető.

Releváns vitarendezési ügynökség

Határozza meg azt az állami szervet, amelynek a külföldi befektetővel folytatott jogvitában a peres eljárást kézbesíteni kell.

Amennyiben az Ausztria által kötött beruházási szerződések nem rendelkeznek közvetlenül a pontalapról, a befektetőnek a vitás ügyet az Európa-, Integrációs és Külügyminisztériumnak kell kézbesítenie.

BERUHÁZÁSI SZERZŐDÉSES GYAKORLAT

BIT-minták

Van az államnak BIT-mintája?

Ausztria rendelkezik egy 2008-ban elfogadott kétoldalú beruházási szerződésmintával (BIT). Fontos azonban emlékeztetni arra, hogy az Ausztria által aláírt és ratifikált BIT-ek túlnyomó része a BIT-modell legújabb változatát megelőzően készült. A legújabb BIT-mintának a jövőben várható hatását szintén nehéz megítélni.

Az osztrák BIT-modell bevezetése után aláírt BIT-ek hasonló elemzése az egységesség hiányát mutatja. Egyrészt a Tádzsikisztánnal és Koszovóval kötött beruházási szerződéseket szigorúan a BIT-mintának megfelelően fogalmazták meg. Ezzel szemben a Kirgizisztánnal és Kazahsztánnal kötött hasonló jellegű megállapodások néhány fontos tekintetben módosították a BIT-mintát.

Ezen túlmenően a beruházásvédelmi rendelkezések általában az EU harmadik országokkal kötött kereskedelmi megállapodásainak részévé válnak, így korlátozva a BIT-mintára tervezett célt.

Ami a BIT-modell tartalmát illeti, Ausztria minden bizonnyal tömör, funkcionális és fejlett platformot mutatott be a külföldi befektetések sikeres védelme érdekében. A legfontosabb rendelkezések biztosítják:

• a külföldi befektetőkkel szembeni egyenlő bánásmódot a nemzeti befektetőkkel vagy harmadik országbeli befektetőkkel szemben; a nemzetközi jog normáinak megfelelő tisztességes bánásmód kötelezettségét (szorosan szabályozott kisajátítás, a beruházással összefüggésben teljesített kifizetéseket korlátozások nélkül kell érinteni stb.
• hatékony vitarendezés előtt:
  • nemzeti bíróságok;
  • a beruházási viták rendezésének nemzetközi központja (ICSID);
  • az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottságának Választottbírósági Szabályzata (UNCITRAL) alapján létrehozott egyéni vagy ad hoc választottbíróság; és
  • a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) Választottbírósági Szabályzata szerinti egyéni vagy eseti választottbíró.

A BIT-mintának további sajátosságai közé tartozik a "befektető" és a "befektetés" fogalmak jellegzetes meghatározása, valamint egy meglehetősen széles körű ernyőzáradék. A BIT-modell fontos szempontjait részletesebben tárgyaló kommentár online elérhető.

Előkészítő anyagok

Rendelkezik-e az állam a szerződés előkészítő anyagainak központi tárházával? Nyilvánosan hozzáférhetőek ezek az anyagok?

Az Osztrák Köztársaság parlamentje által ratifikált valamennyi nemzetközi szerződéshez rendelkezésre álló támogató anyag online elérhető. A Szövetségi Digitális és Gazdasági Minisztérium a ratifikált BIT-ek német nyelvű változatát a kísérő okiratokkal együtt elérhetővé teszi a honlapján felülvizsgálat és nyilvános ellenőrzés céljából. Az angol és adott esetben más nyelvekre lefordított változatok szintén elérhetők az interneten.

Hatály és lefedettség

Mi a beruházási szerződések tipikus alkalmazási köre?

Befektetői képesítések

Az Ausztria által kötött beruházási szerződések - némileg kevésbé egységesen - számos olyan jogi minősítést írnak elő, amelyet egy külföldi befektetőnek teljesítenie kell ahhoz, hogy érdemi védelemben részesüljön. Míg mind a természetes személyek, mind a jogi személyek (azaz a vállalkozások) általában "befektetőknek" tekinthetők, további követelmények a következők:

A bejegyzés vagy üzleti tevékenység fő helye

A BIT-modell 1. cikkének (3) bekezdése a vállalkozást többek között úgy határozza meg, mint "valamely szerződő fél alkalmazandó joga szerint alapított vagy szervezett vállalkozást". A székhelyre vonatkozó követelményt több megkötött BIT kifejezetten előírja (pl. Ausztria-Belorusz BIT 1. cikk (2) bekezdés; Ausztria-Argentína BIT 1. cikk (2) bekezdés b) pont; stb.). Az alapvetően a székhely követelménye bizonyos esetekben helyettesíthető a szerződő felek valamelyikének jogalanya által a befektető felett gyakorolt (előzetes) meghatározó befolyás megállapításával (pl. 1. cikk (2) bekezdés c) pont, Ausztria-Egyiptom BIT; I. cikk (2) bekezdés, Ausztria-Kuwait BIT; stb.).

Lényeges üzleti tevékenység végzése

A BIT-minták 1. cikkének (3) bekezdése kimondja továbbá, hogy a vállalkozásnak "érdemi üzleti tevékenységet kell folytatnia [a fogadó államban]". A fentiekkel összhangban számos BIT hivatkozik a tényleges üzleti tevékenységre vonatkozó kötelezettségre (pl. 1. cikk (2) bekezdés b) pont, Ausztria-Chile BIT).

A szerződő féltől függő következetlen minősítések

A BIT-ek jelentős része a "befektető" fogalmának meghatározásához kapcsolódó követelményeket minden szerződő fél számára külön-külön határozza meg (pl. I. cikk (2) bekezdés, Ausztria-Kuwait BIT).

A kedvezmények megtagadása

A BIT-mintával összhangban számos megkötött BIT kifejezetten megtagadja a védelmet azokban az esetekben, amikor a fent meghatározott követelmények nem teljesülnek. Az ilyen rendelkezés legjobb példája az Ausztria és Üzbegisztán közötti BIT 10. cikkében található, amely kimondja:

[egy] Szerződő Fél megtagadhatja e megállapodás előnyeit a másik Szerződő Fél befektetőjétől és annak befektetéseitől, ha egy nem Szerződő Fél befektetői tulajdonolják vagy ellenőrzik az előbb említett befektetőt, és a befektető nem folytat jelentős üzleti tevékenységet annak a Szerződő Félnek a területén, amelynek joga szerint alapították vagy szervezték.

A "befektetés" meghatározása

A BIT-mintában a védett "befektetés" magában foglal minden olyan eszközt, amely "közvetlenül vagy közvetve" a védett befektető tulajdonában vagy ellenőrzése alatt áll. Ezt a bevallottan általános meghatározást némileg korlátozzák az alkalmazandó BIT-ek által előírt további megfontolások:

A közvetlen és közvetett befektetések megkülönböztetése

Míg az Ausztria által kötött beruházási szerződések túlnyomó része mindkét esetben jóváhagyja a védelmet, egyesek nem mennek olyan messzire, hogy védelmet biztosítsanak a közvetett vagy nem nyereségérdekelt befektetéseknek (pl. az Ausztria-Irán BIT 1. cikkének (1) bekezdése).

Területi követelmény és jogszerűség

A befektetések általában akkor élveznek védelmet, ha a szerződő fél területén és annak törvényeivel és rendeleteivel összhangban valósulnak meg (pl. 1. cikk (3) bekezdés, Ausztria-Malajzia BIT).

A visszamenőleges hatály kérdései

Az Ausztria által kötött beruházási szerződések jelentős többsége vagy védelmet biztosít egy meghatározott időponttól kezdődően végrehajtott beruházásoknak (pl. 9. cikk, Ausztria-Oroszország BIT), vagy nem tesz különbséget a szerződés hatálybalépése előtt és után végrehajtott beruházások védelmének megítélésében (pl. 24. cikk, Ausztria-Kuba BIT).

Védelem

Milyen érdemi védelem áll jellemzően rendelkezésre?

Az Ausztria által kötött beruházási szerződések általában a következő védelmet írják elő, ritka kivételes korlátozásoktól eltekintve:

• tisztességes és méltányos bánásmód;
• (közvetlen és közvetett) kisajátítás elleni védelem; legnagyobb kedvezményes elbánás;
• megkülönböztetésmentesség és nemzeti elbánás védelme; teljes védelem és biztonság; és
• ernyőzáradék.

Vitarendezés

Melyek a leggyakrabban alkalmazott vitarendezési lehetőségek a külföldi befektetők és az Ön állama közötti beruházási viták esetében?

Az osztrák BIT-ek leggyakrabban az ICSID intézményes választottbírósági vagy UNCITRAL ad hoc eljárást írnak elő az adott BIT-ből eredő viták rendezésére választandó fórumként. Az előbbiekkel ellentétben egyes BIT-ek további lehetőséget biztosítanak a Stockholmi Kereskedelmi Kamara szabályai (pl. az Ausztria-Oroszország BIT 7. cikke) vagy az ICC szabályai (pl. az Ausztria-Kuba BIT 11. cikke) szerinti választottbírósági eljárásra.

Titoktartás

Van-e az államnak bevett gyakorlata a beruházási választottbíráskodásban a titoktartás megkövetelésére?

Nem alkalmazható.

Biztosítás

Van-e az államnak befektetési biztosítási ügynöksége vagy programja?

Az osztrák befektetők a Multilaterális Beruházási Garanciaügynökséget létrehozó egyezmény alapján biztosítást igényelhetnek a fejlődő országokba történő befektetésekhez. Ausztria 1997-ben egyike lett annak a 25 iparosodott országnak, amely tagja ennek az okmánynak.

Az osztrák befektetők továbbá kérhetik a külföldi befektetések politikai kockázatok elleni biztosítását. Az Osterreichische Kontrollbank AG (OeKB) által nyújtott "G4 garancia" általában az EU-n és az OECD-n kívüli piacokra vonatkozik. E szolgáltatások áttekintése az OeKB weboldalán érhető el.

BERUHÁZÁSI VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI ELJÁRÁS TÖRTÉNETE

A választottbírósági eljárások száma

Hány ismert beruházási szerződéses választottbírósági eljárásban vett részt az állam?

A cikk megírásának időpontjában Ausztria egy nyilvánosan ismert befektetői-állami választottbírósági eljárásban vett részt aktívan: BV Belegging- Maatschappij "Far East" kontra Osztrák Köztársaság (ICSID ARB/15/32 számú ügy). Az eljárás 2015 júliusában indult az Ausztria által Máltával 2002-ben kötött (2004 márciusától hatályos) BIT alapján. Az indítványozó befektető ezáltal azt állította, hogy Ausztria:

• önkényes, ésszerűtlen vagy diszkriminatív intézkedéseket vezetett be; megtagadta a teljes védelmet és biztonságot;
• megsértette a közvetlen és közvetett kisajátítás alkalmazandó tilalmát;
• és megtagadta a tisztességes és méltányos bánásmódot.

A választottbíróság 2017 októberében, az ugyanezen év márciusában felmerült kérdésben tartott meghallgatást követően joghatósági okokból elutasította a követeléseket.

Iparágak és ágazatok

Az államot érintő beruházási választottbírósági eljárások általában konkrét iparágakra vagy beruházási ágazatokra vonatkoznak?

Nem alkalmazható.

A választottbíró kiválasztása

Az állam a választottbíróságok kijelölésére hagyományosan alapértelmezett mechanizmusokat alkalmaz, vagy az állam hagyományosan konkrét választottbírókat jelöl ki?

Nem alkalmazható.

Védelem

Az állam jellemzően védekezik-e a befektetési igényekkel szemben? Adja meg részletesen az állam befektetési jogvitákhoz igénybe vett belső jogtanácsosát.

Nem alkalmazható.

AZ ÁLLAMMAL SZEMBENI ÍTÉLETEK VÉGREHAJTÁSA

Végrehajtási megállapodások

Az állam részes fele a végrehajtásra vonatkozó nemzetközi megállapodásoknak, például a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 1958. évi ENSZ-egyezménynek?

Ausztria 1961. május 2-án csatlakozott a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló egyezményhez (New York-i egyezmény). A New York-i egyezmény Ausztriára korlátozás nélkül alkalmazandó, mivel az eredeti viszonossági fenntartást 1988-ban visszavonták.

Díjmegfelelés

Az állam általában önként teljesíti az ellene hozott beruházási szerződéses ítéleteket?

Nem alkalmazható.

Kedvezőtlen ítéletek

Ha nem, fellebbez-e az állam a hazai bíróságoknál vagy a választottbírósági eljárás helye szerinti bíróságoknál a kedvezőtlen ítéletek ellen?

Nem alkalmazható.

A végrehajtást akadályozó rendelkezések

Adja meg részletesen azokat a hazai jogi rendelkezéseket, amelyek akadályozhatják az állam területén belül a választottbírósági határozatok végrehajtását.

Az osztrák törvényhozók egyértelmű különbséget tesznek a belföldi (azaz az Ausztrián kívüli választottbírósági székhelyű választottbírósági eljárásban hozott) és a külföldi (azaz az Ausztrián kívüli választottbírósági székhelyű választottbírósági eljárásban hozott) választottbírósági határozatok végrehajtására vonatkozó szabályok között.

Az előbbiek esetében az osztrák végrehajtási törvény 1. szakasza kimondja, hogy a fellebbezéssel nem érintett belföldi ítéletek (beleértve az egyezségi megállapodásokat is) közvetlenül végrehajthatók, mint amelyek természetüknél fogva végrehajtási jogokat ruháznak rájuk.

A fentiekkel ellentétben az osztrák végrehajtási törvény III. címe (403. és azt követő szakaszok) a belföldi végrehajtást megelőzően megköveteli a külföldi választottbírósági határozatok hivatalos elismerését, kivéve, ha a határozatok egy alkalmazandó nemzetközi megállapodás (pl. az elismerésre és végrehajtásra vonatkozó viszonossági kötelezettséget tartalmazó szerződések) vagy az Európai Unió jogi aktusa alapján a végrehajthatóság előzetes külön nyilatkozata nélkül is végrehajthatók.

A New York-i Egyezmény IV. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint a kérelmezőnek, aki a választottbírósági ítélet elismerését kéri, be kell nyújtania az eredeti ítéletet (vagy annak hitelesített másolatát), valamint az eredeti választottbírósági megállapodást (vagy annak hitelesített másolatát). Az osztrák polgári perrendtartás (ZPO) 614. szakaszának (2) bekezdése e tekintetben a bíró mérlegelési jogkörébe utalja annak eldöntését, hogy a kérelmezőtől kérje-e a vonatkozó választottbírósági megállapodás (vagy annak hitelesített másolatának) benyújtását. Mivel az illetékes kerületi bíróságok csak azt vizsgálják, hogy a formai követelmények teljesülnek-e, az osztrák legfelsőbb bíróság álláspontja ezzel kapcsolatban formalisztikusabb - azt követeli meg, hogy vizsgálják meg, hogy a végrehajtási engedély iránti kérelemben szereplő adós neve megfelel-e a választottbírósági ítéletben szereplő névnek.

Az említetteken túlmenően a választottbírósági ítéletre a ZPO 606. szakasza is vonatkozhat, amely előírja, hogy a választottbírósági ítéletet írásban kell elkészíteni és a választottbíráknak alá kell írniuk. A felek megállapodásának hiányában további formai követelmények is alkalmazhatók.

Az osztrák bíróságok nem jogosultak a választottbírósági ítélet érdemi felülvizsgálatára. A választottbírósági ítélet ellen nincs lehetőség fellebbezésre. Lehetőség van azonban arra, hogy a választottbírósági ítélet (mind a joghatósági, mind az érdemi döntések) hatályon kívül helyezése iránt keresetet indítsanak nagyon konkrét, szűk körű indokok alapján, nevezetesen:

• a választottbíróság elfogadta vagy megtagadta a joghatóságot annak ellenére, hogy nincs választottbírósági megállapodás vagy érvényes választottbírósági megállapodás;
• a fél nem volt képes választottbírósági megállapodást kötni az adott félre alkalmazandó jog szerint;
• valamelyik fél nem tudta előterjeszteni ügyét (pl. nem kapott megfelelő értesítést a választottbíró kijelöléséről vagy a választottbírósági eljárásról);
• a választottbírósági ítélet olyan kérdésre vonatkozik, amelyet a választottbírósági megállapodás nem irányzott elő, vagy amely nem tartozik a választottbírósági megállapodás feltételei közé, vagy a választottbírósági eljárásban kért jogorvoslaton túlmutató kérdésekre vonatkozik (ha az ilyen hibák a választottbírósági ítélet elválasztható részét érintik, akkor ezt a részt hatályon kívül kell helyezni);
• a választottbíróság összetétele nem felelt meg a ZPO 577-618. §-ainak vagy a felek megállapodásának;
• a választottbírósági eljárás nem felelt meg, vagy a választottbírósági ítélet nem felel meg az osztrák jogrendszer alapelveinek (ordre public); és
• ha teljesülnek a hazai bíróság által a ZPO 530. § (1) bekezdése szerinti ügy újbóli megnyitásának feltételei.

Az országok csak szuverén kapacitásuk mértékéig élveznek szuverén mentességet a keresetek tekintetében. A mentesség nem vonatkozik a magánjellegű kereskedelmi jellegű magatartásokra. Az Ausztriában lévő külföldi vagyon tehát a céljától függően mentesül a végrehajtás alól: ha kizárólag magánügyletekre szánják, akkor lefoglalható és végrehajtás alá vonható; ha azonban szuverén hatáskörök gyakorlására (pl. követségi feladatok) szánják, akkor nem rendelhető el végrehajtási intézkedés. Az osztrák legfelsőbb bíróság (OGH) egy vonatkozó határozatában (lásd 3 Ob 18/12) megállapította, hogy az állami vagyonra nem vonatkozik általános mentesség, hanem a kötelezett állam kötelessége bizonyítani, hogy a végrehajtási eljárás felfüggesztése során az osztrák végrehajtási törvény 39. szakasza szerint szuverén hatalommal járt el.

Tanulságos ítélkezési gyakorlat hiányában ésszerű lehet azt a következtetést levonni, hogy a társasági fátyol áttörése az állami vagyon tekintetében jogilag megengedett lenne, amennyiben a szuverén mentesség hatályára vonatkozó szabályok kiegészülnek a társasági fátyol áttörésére vonatkozó alkalmazandó jogszabályi követelmények teljesítésével.

FRISSÍTÉS ÉS TENDENCIÁK

Az elmúlt év legfontosabb fejleményei

Vannak-e az Ön joghatóságában kialakulóban lévő tendenciák vagy aktuális témák?

A Szövetségi Digitális és Gazdasági Minisztérium általános hozzáállásként, amely nem kapcsolódik egyetlen konkrét beruházási vitához sem, jelzi azonban, hogy a kormány nyitott a kötelező erejű nemzetközi választottbíráskodásra, mint a nemzeti bíróságok megfelelő alternatívájára az alkalmazandó kétoldalú beruházási szerződések (BIT-ek) szerinti vitarendezésben.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 2009. december 1-jén lépett hatályba, és megállapította az Európai Unió közvetlen befektetésekkel kapcsolatos hatáskörét. Az átruházott hatáskör alapján az Európai Parlament és az EU Tanácsa elfogadta az 1219/2012/EU rendeletet, amelynek értelmében a meglévő kétoldalú beruházási megállapodások az Európai Bizottság engedélyétől függően maradnak érvényben, miután "értékelte, hogy egy vagy több rendelkezésük komoly akadályt jelent-e a harmadik országokkal kötendő kétoldalú beruházási megállapodásokról szóló tárgyalásoknak vagy azok Unió általi megkötésének" (1219/2012/EU rendelet, 5. cikk). Az Európai Bizottság jogsértési eljárást kezdeményezett továbbá 12, Ausztria által aláírt és ratifikált Unión belüli BIT (az EU-tagállamok közötti kétoldalú beruházási szerződés) tekintetében.

A fentiek ellenére Ausztria aláírta a tagállamok kormányai képviselőinek 2019. január 15-én kelt nyilatkozatát az Európai Bíróság Achmea ügyben hozott ítéletének jogi következményeiről és az Európai Unión belüli beruházásvédelemről (a továbbiakban: nyilatkozat). A nyilatkozat értelmében:

• "a tagállamok között megkötött kétoldalú beruházási szerződésekben szereplő valamennyi befektetői-állami választottbírósági kikötés ellentétes az uniós joggal, és ezért nem alkalmazható";
• ezek a választottbírósági kikötések "nem eredményeznek joghatásokat, többek között azon rendelkezések tekintetében, amelyek a felmondás előtt létrejött beruházások további időszakra történő meghosszabbított védelméről rendelkeznek (úgynevezett sunset vagy grandfathering klauzulák)"; és
• a befektető-állam választottbírósági kikötések alapján létrehozott választottbíróságnak nincs joghatósága, mivel az alapul szolgáló BIT-ben részes tagállam nem tett érvényes ajánlatot a választottbíráskodásra.

Ausztria eredetileg a többi aláíró állammal együtt vállalta, hogy "felmondja az összes olyan kétoldalú beruházási szerződést, amelyet a következők között kötöttek

(EU-tagállamok) többoldalú szerződéssel, vagy - amennyiben ezt kölcsönösen célszerűbbnek ismerik el - kétoldalúan" 2019. december 6-ig. A kijelentettek ellenére Ausztria megtagadta, hogy 23 uniós tagállamhoz csatlakozva aláírja az Európai Unió tagállamai közötti kétoldalú beruházási szerződések megszüntetéséről szóló megállapodást (a továbbiakban: a megállapodás). Ez a döntés valóban üdvözlendő, mivel méltányolja azokat a jogos aggályokat, amelyek szerint az EU-n belüli kétoldalú beruházási megállapodásoknak a megállapodás eszközeivel történő megszüntetése összeegyeztethetetlen lehet a nemzetközi közjoggal.

Koronavírus

Milyen sürgősségi jogszabályokat, segélyprogramokat és egyéb, az Ön szakterületére jellemző kezdeményezéseket hajtott végre az Ön állama a világjárvány kezelése érdekében? Módosították-e a meglévő kormányzati programokat, törvényeket vagy rendeleteket az említett aggályok kezelése érdekében? Milyen bevált gyakorlatok ajánlottak az ügyfelek számára?