Befektetői állami választottbíráskodás 2020

Szerződések: Jelenlegi helyzet és jövőbeli fejlemények

Milyen két- és többoldalú szerződéseket és kereskedelmi megállapodásokat ratifikált az Ön joghatósága?

Ausztria eddig 69 kétoldalú beruházási szerződést ("BIT") írt alá és ratifikált, amelyek közül jelenleg a következő 60 állammal van hatályban: Albánia; Algéria; Argentína; Örményország; Azerbajdzsán; Banglades; Fehéroroszország; Belize; Bosznia-Hercegovina; Bulgária; Chile; Kína; Horvátország; Kuba; Cseh Köztársaság; Egyiptom; Észtország; Etiópia; Grúzia; Guatemala; Hongkong; Magyarország; Irán; Jordánia; Kazahsztán; Koszovó; Kuvait; Kirgizisztán; Lettország; Libanon; Líbia; Litvánia; Macedónia; Malajzia; Málta; Mexikó; Moldova; Mongólia; Montenegró; Marokkó; Namíbia; Omán; Paraguay; Fülöp-szigetek; Lengyelország; Románia; Oroszország; Szaúd-Arábia; Szerbia; Szlovákia; Szlovénia; Dél-Korea; Tádzsikisztán; Tunézia; Törökország; Ukrajna; Egyesült Arab Emírségek; Üzbegisztán; Vietnam; és Jemen.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés ("EUMSZ") 2009. december 1-jén lépett hatályba, amely az Európai Unió ("EU") közvetlen befektetésekkel kapcsolatos hatáskörét rögzítette. Az átruházott hatáskör alapján az Európai Parlament és az EU Tanácsa elfogadta az 1219/2012/EU rendeletet, amelynek értelmében a meglévő kétoldalú beruházási megállapodások továbbra is érvényesek maradnak, amennyiben az Európai Bizottság engedélyezi azokat, miután "értékelte, hogy egy vagy több rendelkezésük komoly akadályt jelent-e a harmadik országokkal kötendő kétoldalú beruházási megállapodások megtárgyalása vagy megkötése előtt az Unió részéről" (1219/2012/EU rendelet, 5. cikk).Az Európai Bizottság jogsértési eljárást kezdeményezett továbbá 12, Ausztria által aláírt és ratifikált EU-n belüli BIT (EU-tagállamok közötti kétoldalú beruházási szerződés) tekintetében.

Ausztria 1994-ben írta alá az Energia Charta Szerződést, majd 1997-ben hivatalosan is ratifikálta azt.

Ausztriával, mint EU-tagállammal szemben számos, beruházási rendelkezéseket tartalmazó kereskedelmi megállapodás és szerződés van hatályban.

Milyen két- és többoldalú szerződéseket és kereskedelmi megállapodásokat írt alá az Ön joghatósága, amelyeket még nem ratifikált? Miért nem ratifikálták még?

A Zimbabwéval (2000), Kambodzsával (2004) és Nigériával (2013) aláírt BIT-ek még nem léptek hatályba.

Az uniós tagállamok nemzeti parlamentjeiben ratifikálásra váró legfontosabb megállapodás az EU és Kanada közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás ("CETA"), amely 2017. szeptember 21. óta van ideiglenesen hatályban: Az Európai Bíróság ("EB") a CETA-ban foglalt befektetői-állami vitarendezési mechanizmust az uniós joggal összeegyeztethetőnek nyilvánította (1/17. sz. vélemény ("CETA"), EU:C:2019:341).

Az uniós szinten megtárgyalt kereskedelmi megállapodások szigorú ellenőrzésnek vannak kitéve a tagállamok, köztük Ausztria részéről is. Megállapítható, hogy az említett kereskedelmi megállapodásokban rögzített hatály és vitarendezési mechanizmusok könyörtelen jogi és politikai viták tárgyát képezik.

Az EU által megtárgyalt szabadkereskedelmi megállapodások helyzetéről átfogó áttekintés található a következő címen: https://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2006/december/tradoc_118238.pdf.

Az Ön BIT-jei egy BIT-mintán alapulnak? Melyek a BIT-mintának a legfontosabb rendelkezései?

Ausztria rendelkezik egy 2008-ban elfogadott BIT-mintával ("BIT-mintával"). Fontos azonban emlékeztetni arra, hogy az Ausztria által aláírt és ratifikált BIT-ek túlnyomó része a BIT-mintának a legújabb változatát megelőzően született. A legújabb BIT-mintának a jövőben várható hatását szintén nehéz megítélni.

Az osztrák BIT-modell bevezetése után aláírt BIT-ek összehasonlító elemzése az egységesség hiányát mutatja. Egyrészt a Tádzsikisztánnal és Koszovóval kötött beruházási szerződéseket szigorúan a BIT-modell mentén fogalmazták meg. Ezzel szemben a Kirgizisztánnal és Kazahsztánnal kötött hasonló jellegű megállapodások néhány fontos tekintetben módosították a BIT-modellt.

Továbbá a beruházásvédelmi rendelkezések általában az EU harmadik országokkal kötött kereskedelmi megállapodásainak részévé válnak, így korlátozva a BIT-modell tervezett célját.

Ami a BIT-modell tartalmát illeti, Ausztria minden bizonnyal tömör, funkcionális és fejlett platformot mutatott be a külföldi befektetések sikeres védelme érdekében. A legfontosabb rendelkezések biztosítják:

a. a külföldi befektetőkkel szembeni egyenlő bánásmódot (i) a nemzeti befektetőkkel és/vagy (ii) a harmadik országbeli befektetőkkel szemben;

b. a nemzetközi jog normáinak megfelelő tisztességes bánásmód kötelezettségét (szorosan szabályozott kisajátítás; a beruházással összefüggésben teljesített kifizetéseknek korlátozás nélkül kell történniük stb.

c. hatékony vitarendezés előtt: (i) nemzeti bíróságok; (ii) a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja ("ICSID"); (iii) az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottságának Választottbírósági Szabályzata ("UNCITRAL") alapján létrehozott egyéni vagy ad hoc választottbíróság; és (iv) a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara ("ICC") Választottbírósági Szabályzata alapján létrehozott egyéni vagy ad hoc választottbíróság.

A BIT-modell további sajátosságai közé tartozik a "befektető" és a "befektetés" fogalmak jellegzetes meghatározása, valamint egy meglehetősen széles körű ernyőzáradék. A BIT-modell fontos szempontjait részletesebben tárgyaló kommentár kényelmesen elérhető az interneten: (Hyperlink).

Az Ön joghatósága közzéteszi a más államokkal - beleértve az új vagy utódállamokat is - a szerződéseivel kapcsolatban kicserélt diplomáciai jegyzékeket?

A BIT szándékolt jelentésének megállapítása céljából kicserélt diplomáciai jegyzékek ritka példája a Paraguayjal kötött BIT-hez kapcsolódik, és elektronikus formában elérhető a (Hyperlink) oldalon.

Vannak-e a kormány által közzétett hivatalos kommentárok a szerződések vagy kereskedelmi megállapodások kikötéseinek szándékolt jelentéséről?

Az Osztrák Köztársaság parlamentje által ratifikált valamennyi nemzetközi szerződéshez rendelkezésre álló támogató anyag hivatalosan elérhető elektronikus formában a (Hyperlink) alatt. A szövetségi digitális és gazdasági minisztérium a ratifikált BIT-ek német nyelvű változatát a kísérő okmányokkal együtt a honlapján elérhetővé teszi a nyilvánosság számára (Hyperlink). Az angol nyelvű változatok, valamint adott esetben a más nyelveken készült fordítások a (Hyperlink) alatt találhatók.

Jogi keretek

Az Ön joghatósága részes fele (1) a New York-i egyezménynek, (2) a Washingtoni egyezménynek és/vagy (3) a Mauritiusi egyezménynek?

Ausztria 1961. május 2-án csatlakozott a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló egyezményhez ("New York-i egyezmény"). A New York-i egyezmény Ausztriára korlátozás nélkül alkalmazandó, mivel az eredeti viszonossági fenntartást 1988-ban visszavonták.

Az államok és más államok állampolgárai közötti beruházási viták rendezéséről szóló egyezményt ("ICSID-egyezmény") 1971. május 25-én ratifikálták, és Ausztriára nézve 1971. június 24-én lépett hatályba.

Ausztria nem részese a szerződésen alapuló befektetői állami választottbíráskodás átláthatóságáról szóló ENSZ-egyezménynek ("Mauritiusi Egyezmény").

Az Ön joghatósága is rendelkezik befektetési törvénnyel? Ha igen, melyek annak legfontosabb anyagi jogi és vitarendezési rendelkezései?

Ausztriának nincs külön (külföldi) befektetési törvénye.

Az Ön joghatósága megköveteli a külföldi beruházás hivatalos befogadását? Ha igen, melyek a vonatkozó követelmények, és hol találhatók?

A külföldi befektetések hivatalos engedélyezése általában nem szükséges, azonban bizonyos megkülönböztetésmentes nemzeti és uniós intézkedések alkalmazandók lehetnek (pl. ingatlanvásárlás, trösztellenes ügyek, energiaszektor, közbiztonság és közrend stb. terén).

Legutóbbi jelentős változások és viták

Melyek voltak az elmúlt évek legfontosabb ügyei a szerződések értelmezésével kapcsolatban az Ön joghatóságán belül?

Az osztrák legfelsőbb bíróság ("OGH") iránymutató ügye (3 Nd 506/97) szerint a multinacionális megállapodásokat a nemzetközi alkalmazás szempontjából kell vizsgálni. Egy multinacionális megállapodás elveszti értelmét és hatékonyságát, ha szabályait kizárólag nemzeti szinten értelmeznék.Ezért az egyes szövegelemek értelmezését nem szabad kizárólag a nemzeti jogi nyelvezet jelentésére alapozni. Inkább azt kell vizsgálni, hogy a szerződő felek tudatosan, a sajátos nemzeti hagyományok figyelembevételével fogadták-e el a szöveg ezen részeit.

Az OGH a továbbiakban megállapította, hogy az egységes jog célja megköveteli, hogy a nemzetközi jogegységet magasabbra értékeljék, mint a nemzeti jogrendbe való zökkenőmentes beillesztést. Bár az autonóm polgári joggal való rendszerszintű szakítást, amennyire ez gyakorlatilag lehetséges, el kell kerülni, szükség esetén mégis el kell fogadni a nemzetközi egységesség keretében. A rendszerszintű értelmezés tehát a nemzetközi kontextusra korlátozódik.

Jelezte-e az Ön joghatósága a befektető-állam választottbírósági eljárásra vonatkozó politikáját?

Az osztrák kormány még nem jelentett be semmilyen kristályosodott politikát a befektető-állam választottbíráskodással kapcsolatban.

A Szövetségi Digitális és Gazdasági Minisztérium azonban a konkrét beruházási vitákhoz nem kapcsolódó általános hozzáállásként jelzi, hogy a kormány nyitott a kötelező erejű nemzetközi választottbíráskodásra, mint a nemzeti bíróságok megfelelő alternatívájára az alkalmazandó BIT-ek szerinti vitarendezésben.

A fentiek ellenére Ausztria aláírta a 2019. január 15-én kelt "A tagállamok kormányai képviselőinek nyilatkozata az Európai Bíróság Achmea ügyben hozott ítéletének jogi következményeiről és az Európai Unión belüli beruházásvédelemről" című nyilatkozatot ("Nyilatkozat"). A nyilatkozat értelmében:

• "A tagállamok között megkötött kétoldalú beruházási szerződésekben szereplő valamennyi befektető-állami választottbírósági kikötés ellentétes az uniós joggal, és ezért nem alkalmazható";
• Ezek a választottbírósági záradékok "nem eredményeznek hatást, többek között azon rendelkezések tekintetében, amelyek a felmondás előtt létrejött beruházások további időtartamra történő meghosszabbított védelmét írják elő (úgynevezett sunset vagy grandfathering záradékok)"; és
• "A befektető-állami választottbírósági kikötések alapján létrehozott választottbíróságnak nincs joghatósága, mivel az alapul szolgáló kétoldalú beruházási szerződésben részes tagállam nem tett érvényes ajánlatot a választottbíráskodásra".

Ausztria a többi aláíró állammal együtt vállalta, hogy 2019. december 6-ig "a közöttük kötött valamennyi kétoldalú beruházási szerződést többoldalú szerződéssel, vagy - amennyiben ezt kölcsönösen célszerűbbnek ismerik el - kétoldalúan felmondja". Egy ilyen intézkedés nemzetközi közjoggal való összeegyeztethetősége továbbra is jogi vita tárgyát képezi.

3.3. Hogyan foglalkoznak, illetve kívánnak foglalkozni az Ön joghatósága alá tartozó szerződésekben olyan kérdésekkel, mint a korrupció, az átláthatóság, a legnagyobb kedvezményes elbánás, a közvetett beruházások, az éghajlatváltozás stb.

Korrupció:

Az alkalmazandó jogi eszközök nem egységesen foglalkoznak a korrupció kérdésével. A BIT-modell preambuluma hangsúlyozza "annak szükségességét, hogy valamennyi kormány és civil szereplő egyaránt tartsa be az ENSZ és az OECD korrupcióellenes erőfeszítéseit, különösen az ENSZ korrupció elleni egyezményét (2003)". A Kazahsztánnal, Kirgizisztánnal, Tádzsikisztánnal és Nigériával aláírt, a modell utáni BIT-ek preambulumai hasonló rendelkezéseket tartalmaznak.

A modell-BIT előtti, a korrupció kérdését korlátozott formában kezelő kikötésre példa lehet az Üzbegisztán BIT 25. cikke (1) bekezdésének c) pontja, amely a korrupciót a bírói döntés megsemmisítésének indokaként vezeti be, ha az "a bíróság tagjának vagy a döntő szakértelmet vagy bizonyítékot nyújtó személynek a részéről" bizonyított.

Átláthatóság:

Az átláthatóság kérdésével a BIT-minták 6. cikke foglalkozik. Ez a rendelkezés a következőkre vonatkozó azonnali kötelezettségeket vezette be: (i) a BIT működését esetlegesen befolyásoló valamennyi eszköz közzététele; és (ii) az információkérésekre való válaszadás. A fentiekhez képest jelentős korlátozást írnak elő, amennyiben megszüntetik a kötelező hozzáférést "az egyes befektetőkre vagy beruházásokra vonatkozó olyan információkhoz, amelyek közzététele akadályozná a jogérvényesítést".

A jelenleg hatályos BIT-ek némileg ellentétes megközelítést követnek a BIT-mintában foglalt átláthatósági szabályokkal szemben. Míg a megállapodások jelentős része a fentieknek megfelelő megfogalmazást tartalmaz (pl. az Örményországgal, Azerbajdzsánnal, Bangladesh-szel stb. kötött BIT-ek), ugyanilyen nyilvánvaló számban nem tartalmaznak külön átláthatósági záradékot (pl. a Fehéroroszországgal, Bulgáriával stb. kötött BIT-ek). Végül a BIT-ek harmadik csoportja jelentős redakciókkal tartalmazza az átláthatósági szabályokat (lásd pl. a BIT-ek harmadik csoportját), Irán BIT, 4. cikk; Kuvait BIT, 3. cikk; és Líbia BIT, 3. cikk stb.)

A legnagyobb kedvezményes elbánásról szóló záradék:

A BIT-modell 3. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy "[a]z egyes Szerződő Felek a másik Szerződő Fél befektetőinek és befektetéseinek vagy hozamainak legalább olyan kedvező bánásmódot biztosítanak, mint amilyet saját befektetőiknek és befektetéseinek vagy bármely harmadik állam befektetőinek biztosítanak".A védelem "a befektetéseik vagy hozamaik kezelése, működtetése, fenntartása, használata, hasznosítása, értékesítése és felszámolása, valamint a vitarendezés tekintetében biztosított, attól függően, hogy melyik a kedvezőbb a befektető számára." (A modell-BIT-ek némelyike (pl. Fehéroroszországgal, Hongkonggal, Indiával, Malajziával, Montenegróval, Szerbiával stb.) nem tartalmazza a védett befektetési tevékenységek meghatározott listáját.)

Közvetett befektetés:

A modell-BIT mind a közvetlen, mind a közvetett befektetésekre kiterjed. A modell előtti BIT-ek némelyike azonban szűkebb meghatározást ad a "befektetésekre", és esetleg nem terjed ki a közvetett befektetésekre (lásd pl. az Iránnal kötött BIT-et).

Környezetvédelem:

A BIT-modell preambuluma foglalkozik a környezetvédelem kérdésével, amennyiben kimondja, hogy a szerződő államok:

• elkötelezettek a környezetvédelemmel összhangban álló módon meghatározott célok mellett; és
• elismerik az ENSZ Globális Megállapodásának elveit, valamint azt, hogy "a beruházási megállapodások és a környezetvédelemről szóló többoldalú megállapodások [...] a globális fenntartható fejlődést hivatottak elősegíteni, és hogy az esetleges ellentmondásokat a védelmi normák enyhítése nélkül kell megoldani".

A modell előtti BIT-ek preambulumába általában nem építettek be hasonló rendelkezéseket. Ezzel az általános megfigyeléssel ellentétben a Nigériával és Tádzsikisztánnal aláírt modell utáni BIT-ek preambuluma hasonló a modell BIT-hez, és csak a Kazahsztánnal és Kirgizisztánnal kötött BIT-ek preambuluma kevésbé átfogó e tekintetben, mint a modell BIT.

Ami a BIT-modell szövegét illeti, a 4. cikk kifejezetten kimondja, hogy "[a] szerződő felek elismerik, hogy nem helyénvaló a beruházást a hazai környezetvédelmi jogszabályok gyengítésével ösztönözni". A modell utáni BIT-ek hasonló mértékű rendelkezéseket tartalmaznak.

A BIT-modell 7. cikkének (4) bekezdése kimondja, hogy "a Szerződő Fél megkülönböztetésmentes intézkedései, amelyeket a jogos közjóléti célok - mint például... a környezet - védelmére terveztek és alkalmaznak, nem minősülnek közvetett kisajátításnak". A Kazahsztánnal kötött BIT-en kívül más, a modell utáni BIT-ek is tartalmaznak hasonló rendelkezést.

A modell előtti BIT környezetvédelmet figyelembe vevő kikötésére példa a Kuvaittal kötött BIT 3. cikkének (4) bekezdése, amely kimondja: "a beruházásokat a fogadó szerződő államban nem lehet olyan további teljesítési követelményeknek alávetni, amelyek akadályozhatják vagy korlátozhatják bővítésüket vagy fenntartásukat oly módon, hogy azok életképességét hátrányosan befolyásolják vagy károsan befolyásolják, kivéve, ha az ilyen követelmények [...] környezetvédelmi okokból [...] létfontosságúnak minősülnek [...]".

Az Ön joghatósága felmondta-e bármely kétoldalú beruházási szerződés vagy hasonló megállapodás felmondását? Melyiket? Miért?

Ausztria egyelőre még egyetlen BIT egyoldalú felmondását sem jelentette be.

Hangsúlyozni kell azonban, hogy a közvetlen befektetésekkel kapcsolatos hatáskörök EU-ra történő átruházásának (lásd részletesen a fenti "Jelezte-e az Ön joghatósága a befektető-állam választottbírósági eljárásra vonatkozó politikáját?" kérdésre adott választ) végleges hatásait még nem határozták meg.

Eseti tendenciák

Milyen befektető-állami ügyekben vett részt az Ön joghatósága, ha volt ilyen?

E kiadvány megjelenésének napjáig Ausztria egyetlen nyilvánosan ismert befektető-állami választottbírósági eljárásban vett részt aktívan: B.V. Belegging-Maatschappij "Far East" kontra Osztrák Köztársaság (ICSID-ügyszám: ARB/15/32).

Az eljárást 2015 júliusában kezdeményezték az Ausztria által Máltával 2002-ben kötött (2004 márciusától hatályos) BIT alapján. A mozgó befektető ezáltal azt állította, hogy Ausztria: i) önkényes, ésszerűtlen és/vagy diszkriminatív intézkedéseket vezetett be; ii) megtagadta a teljes körű védelmet és biztonságot; iii) megsértette a közvetlen és közvetett kisajátítás alkalmazandó tilalmát; és iv) megtagadta a tisztességes és méltányos bánásmódot.

A választottbíróság 2017 októberében, egy ugyanezen év márciusában felmerült kérdésben tartott meghallgatást követően joghatósági okokból elutasította a kereseteket.

Hogyan viszonyult az Ön joghatósága az ellene hozott ítéletek végrehajtásához?

Nem alkalmazható (lásd részletesen a fenti "Milyen befektető-állami ügyekben vett részt az Ön joghatósága, ha volt ilyen?" kérdésre adott választ).

Az ICSID-ügyekkel kapcsolatban kezdeményezett-e az Ön joghatósága megsemmisítési eljárást? Ha igen, milyen alapon?

Nem alkalmazható (lásd részletesen a fenti "Milyen befektető-állami ügyekben vett részt az Ön joghatósága, ha volt ilyen?" kérdésre adott választ).

Felmerült-e bármilyen műholdas peres eljárás akár az érdemi követelésekkel, akár a végrehajtással kapcsolatban?

Nem alkalmazható (lásd részletesen a fenti "Milyen befektető-állami ügyekben érintett az Ön joghatósága, ha volt ilyen?" kérdésre adott választ).

4.5 Vannak-e közös tendenciák vagy témák, amelyek a megindított ügyekből megállapíthatók, akár az alapul szolgáló követelések, akár a végrehajtás vagy a megsemmisítés tekintetében?

Nem alkalmazható (lásd részletesen a fenti "Milyen befektető-állami ügyekben vett részt az Ön joghatósága, ha volt ilyen?" kérdésre adott választ).

Finanszírozás

Az Ön joghatósága lehetővé teszi a befektető-állami követelések finanszírozását?

Az osztrák jogalkotók egyelőre nem hoztak olyan jogszabályt, amely a peres és/vagy választottbírósági eljárásokban a harmadik fél általi finanszírozás kérdését hivatott szabályozni. A szabályozási keretet tehát a bíróságok elfogadták, amelyek (általában véve) támogatni látszanak a harmadik fél általi finanszírozás jogszerűségét a vitarendezési eljárásokban (lásd részletesen a "Milyen joggyakorlat született az Ön joghatóságában a közelmúltban ebben a kérdésben, ha volt ilyen?" kérdésre adott választ alább).

A harmadik fél általi finanszírozás megengedhetősége felé való nyitottság a befektető-állami jogvitákban ezen túlmenően az uniós szinten jelenleg tárgyalt kereskedelmi megállapodásokból is eredhet. Például az alaposan vizsgált CETA 8.26. cikke csak a "harmadik fél finanszírozó nevének és címének" kötelező nyilvánosságra hozatalához kötötten engedélyezi a harmadik fél általi finanszírozást.

Milyen joggyakorlat született a közelmúltban ebben a kérdésben az Ön joghatóságában, ha volt ilyen?

Az OGH 2013. februári mérföldkőnek számító határozata (6 Ob 224/12b) nyújt eddig a legközelebbi betekintést abba, hogy az osztrák legfelsőbb bíróság miként látja a harmadik fél általi finanszírozás jogszerűségét.

Az OGH elé terjesztett releváns kérdés lényegében az volt, hogy a harmadik fél általi finanszírozásról szóló megállapodások sértik-e az osztrák polgári törvénykönyv ("ABGB") 879. § (2) bekezdésében foglalt pactum de quota litis tilalmat. Az OGH - bár tartózkodott attól, hogy erre vonatkozó döntést hozzon - arra a következtetésre jutott, hogy a fél perbeli jogállását nem befolyásolhatja a harmadik fél általi finanszírozásról szóló megállapodás megléte, még akkor sem, ha az ilyen megállapodás a pactum de quota litis szabályába ütközik.

Az OGH állásfoglalását széles körben úgy értelmezték, hogy az nemcsak a nemzeti peres eljárásokban, hanem a nemzetközi választottbíráskodásban is fenntartja a harmadik fél általi finanszírozás jogszerűségét.

Sok a peres/vitarendezési finanszírozás az Ön joghatóságán belül?

Az osztrák piac érdeklődése a harmadik fél általi finanszírozás iránt az elmúlt években folyamatosan nőtt. Különösen a nemzetközi választottbírósági eljárásokban a vitás felek hajlamosak gondosan megvizsgálni a finanszírozás előnyeit és hátrányait követeléseik biztosítása érdekében. A befektetői államközi jogviták sem képeznek kivételt.A politikai semlegesség által övezett, hagyományosan elismert választottbírósági központként az érintett befektetők világszerte erősen fontolóra veszik az osztrák vezető gyakorlatok szolgáltatásainak igénybevételét, függetlenül attól, hogy a követelések bármilyen módon kapcsolódnak-e Ausztriához vagy sem. Az így felvetni kívánt követelések jellegétől függően újra és újra tárgyalásokat folytatnak külföldi szakosodott intézményekkel a harmadik fél általi finanszírozásról szóló megállapodásokról.

A nemzetközi bíróságok és a hazai bíróságok közötti kapcsolat

A törvényszékek felülvizsgálhatják-e a hazai bíróságok büntetőeljárásait és ítéleteit?

Az osztrák jog bevett szabálya szerint a jogerős büntetőítélet jogerejét úgy kell érteni, hogy az elítélt személynek, valamint bármely harmadik félnek el kell fogadnia az ítéletet. Így egy későbbi jogvitában senki sem hivatkozhat arra, hogy nem követett el olyan cselekményt, amelyért elítélték, függetlenül attól, hogy a későbbi eljárásban az ellenérdekű fél bármilyen minőségben részt vett-e a büntetőeljárásban.

A fentiekre is figyelemmel, a nemzetközi bíróságok meglehetősen korlátozott hatáskörrel rendelkezhetnek a büntetőjogi ítélet és/vagy nyomozás hatásainak (megállapított) tényállásként történő értékelésére az államnak a befektetőkkel szemben fennálló, jogilag alkalmazandó kötelezettségeivel szemben.

A nemzeti bíróságok rendelkeznek-e hatáskörrel a választottbírósági eljárásból eredő eljárási kérdések kezelésére?

A nemzeti bíróságok beavatkozása az adott székhely és a választott választottbírósági szabályok meghatározásától függ. Általában a nemzeti bíróságok a nem-ICSID választottbírósági eljárásokban beavatkozhatnak az Ausztriában székhellyel rendelkező választottbírósági eljárásokba, ha az osztrák polgári perrendtartás ("ZPO") ezt kifejezetten előírja. A nemzeti bíróságoknak a választottbírósági eljárásból eredő eljárási kérdésekkel való megengedett foglalkozásának két csoportját lehet megkülönböztetni:

a. A választottbíróság előzetes kérésére:

• a választottbíróság által hozott ideiglenes intézkedés végrehajtása (ZPO 593. szakasz); vagy
• olyan bírósági cselekmények elvégzése, amelyekre a választottbíróságnak nincs hatásköre (pl. tanúk jelenlétére való kötelezés, dokumentumok közzétételének elrendelése stb.), beleértve a külföldi bíróságok és hatóságok megkeresését ilyen cselekmények elvégzésére (ZPO 602. szakasz).

b. A ZPO-ból eredő különleges eljárási felhatalmazások függvényében:

• ideiglenes intézkedések meghozatala (ZPO 585. szakasz);
• választottbírák kijelölése (ZPO 587. szakasz; lásd részletesen az alábbi, "Beavatkozhat-e a hazai bíróság a választottbírák kiválasztásába?" kérdésre adott választ); vagy
• dönt a választottbíró visszautasításáról (ZPO 589. szakasz).

Milyen jogszabályok szabályozzák a választottbírósági eljárás végrehajtását?

Ausztria mind a New York-i, mind az ICSID-egyezmény részes fele (lásd részletesen a fenti "Az Ön joghatósága részes fele (1) a New York-i egyezménynek, (2) a Washingtoni egyezménynek és/vagy (3) a Mauritiusi egyezménynek?" kérdésre adott választ). Mindazonáltal mindkét nemzetközi jogi eszköz (lásd a III. és azt követő cikkeket. New York-i egyezmény; 54. és azt követő cikk. ICSID-egyezmény) a nemzeti eljárási szabályoktól várják a megfelelő végrehajtást.

Az osztrák jogalkotó egyértelmű különbséget tesz a hazai (azaz az Ausztriában megállapított választottbírósági székhelyű választottbírósági eljárásban hozott) és a külföldi (azaz az Ausztrián kívüli választottbírósági székhelyű választottbírósági eljárásban hozott) választottbírósági határozatok végrehajtására vonatkozó szabályok között.

Az előbbiek esetében az osztrák végrehajtási törvény ("EO") 1. szakasza kimondja, hogy a fellebbezéssel nem támadható belföldi ítéletek (beleértve az egyezségi megállapodásokat is) közvetlenül végrehajthatók, mivel azok természetüknél fogva végrehajtási jogokat ruháznak rájuk.

A fentiekkel ellentétben az EO III. címe (403. és azt követő szakaszok) a belföldi végrehajtást megelőzően megköveteli a külföldi választottbírósági ítéletek hivatalos elismerését, kivéve, ha a díjakat a végrehajthatóság előzetes külön nyilatkozata nélkül kellene végrehajtani (i) egy alkalmazandó nemzetközi megállapodás (pl. az elismerésre és végrehajtásra vonatkozó viszonossági kötelezettséget tartalmazó szerződések), vagy (ii) az Európai Unió jogi aktusa alapján.

Milyen mértékben rendelkeznek a választottbírói mentességet biztosító jogszabályok?

Az alkalmazandó osztrák jog a választottbírák abszolút mentességével szemben a jogi felelősség fogalmát részesíti előnyben. A ZPO 594. § (4) bekezdése e tekintetben egyértelműen kimondja, hogy "[a]z a választottbíró, aki a kijelölés elfogadásából eredő kötelezettségének egyáltalán vagy nem időben tesz eleget, a felekkel szemben felelős minden olyan kárért, amelyet a kijelölés jogtalan megtagadása vagy késedelme okozott".

Vannak-e korlátai a felek választottbírók kiválasztására vonatkozó autonómiájának?

A felek választottbírók kiválasztására vonatkozó autonómiájának nincsenek kifejezett korlátai. Mindazonáltal hangsúlyozni kell, hogy a ZPO 587. szakaszának általánosan elfogadott értelmezése csak természetes személyek választottbíróvá történő kinevezését teszi lehetővé. Továbbá, aktív osztrák bírák nem járhatnak el választottbíróként.

Ha a felek által választott választottbíró-kiválasztási módszer sikertelen, van-e alapértelmezett eljárás?

Igen. A ZPO 587. szakaszának (3) bekezdése szerint, ha a felek által a választottbírák kiválasztására elfogadott módszer a felsorolt okok valamelyike miatt sikertelen, "bármelyik fél kérheti a bíróságtól a szükséges kijelölést, kivéve, ha a megállapodás szerinti kijelölési eljárás más módot biztosít a kijelölés biztosítására".

A félreértések elkerülése végett, amennyiben a felek nem jutnak megállapodásra a kijelölési eljárásról, a ZPO 587. cikkének (2) bekezdése kifejezetten meghatározza az alkalmazandó alapértelmezett kijelölési eljárást.

Beavatkozhat-e a hazai bíróság a választottbírák kiválasztásába?

A hazai bíróságok a ZPO 587. szakaszának (3) bekezdésével összhangban felkérhetők a választottbírák kijelölésére (lásd részletesen a fenti "Ha a felek által választott választottbírák kiválasztására választott módszer sikertelen, van-e alapértelmezett eljárás?" kérdésre adott választ).

Elismerés és végrehajtás

Milyen jogi követelmények vonatkoznak egy ítéletre a végrehajtás szempontjából?

A New York-i egyezmény IV. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint a választottbírósági ítélet elismerését kérőnek be kell nyújtania az eredeti választottbírósági ítéletet (vagy annak hitelesített másolatát), valamint az eredeti választottbírósági megállapodást (vagy annak hitelesített másolatát). A ZPO 614. cikkének (2) bekezdése e tekintetben a bíró mérlegelési jogkörébe utalja annak eldöntését, hogy a kérelmezőtől kérje-e a vonatkozó választottbírósági megállapodás (vagy annak hitelesített másolatának) benyújtását.Mivel az illetékes kerületi bíróságok csak azt vizsgálják, hogy a formai követelmények teljesülnek-e, az osztrák Legfelsőbb Bíróság álláspontja ezzel kapcsolatban formalisztikusabb volt - annak vizsgálatát írják elő, hogy a végrehajtási engedély iránti kérelemben szereplő adós neve összhangban van-e a választottbírósági ítéletben szereplő névvel.

A fentieken túlmenően a választottbírósági ítéletre a ZPO 606. szakasza is vonatkozhat, amely előírja, hogy a választottbírósági ítéletnek (i) írásosnak és (ii) a választottbírák által aláírtnak kell lennie. A felek megállapodásának hiányában további formai követelmények is alkalmazhatók.

Milyen alapon ellenállhat a fél a választottbírósági ítélet elismerésének és végrehajtásának?

Az osztrák bíróságok nem jogosultak a választottbírósági ítéletet érdemben felülvizsgálni. A választottbírósági ítélet ellen nincs lehetőség fellebbezésre. Lehetőség van azonban arra, hogy a választottbírósági ítélet (mind a joghatósági, mind az érdemi döntések) hatályon kívül helyezése iránt nagyon konkrét, szűk körben, nevezetesen a következő indokok alapján indítsanak keresetet:

• a választottbíróság elfogadta vagy megtagadta a joghatóságot, bár nem létezik választottbírósági megállapodás vagy érvényes választottbírósági megállapodás;
• a fél nem volt képes választottbírósági megállapodást kötni az adott félre alkalmazandó jog szerint;
• valamelyik fél nem tudta előterjeszteni ügyét (pl. nem kapott megfelelő értesítést a választottbíró kijelöléséről vagy a választottbírósági eljárásról);
• a választottbírósági ítélet olyan kérdésre vonatkozik, amelyet a választottbírósági megállapodás nem irányzott elő, vagy amely nem tartozik a választottbírósági megállapodás feltételei közé, vagy a választottbírósági eljárásban kért jogorvoslaton túlmutató kérdésekre vonatkozik - ha az ilyen hibák a választottbírósági ítélet elválasztható részét érintik, akkor ezt a részt hatályon kívül kell helyezni;
• a választottbíróság összetétele nem felelt meg a ZPO 577-618. §-ainak vagy a felek megállapodásának;
• a választottbírósági eljárás nem felelt meg, vagy a választottbírósági ítélet nem felel meg az osztrák jogrendszer alapelveinek (ordre public); és
• ha teljesülnek a hazai bíróság által a ZPO 530. § (1) bekezdése szerinti ügy újbóli megnyitásának feltételei.

Milyen álláspontot foglaltak el az Önök hazai bíróságai a szuverén mentelmi jog és az állami vagyon elleni behajtás tekintetében?

A külföldi országok csak szuverén jogkörük mértékéig élveznek mentességet a cselekmények tekintetében. A mentesség nem vonatkozik a magánüzleti jellegű magatartásokra. Az Ausztriában lévő külföldi vagyon tehát a céljától függően mentesül a végrehajtás alól: ha azt kizárólag magánügyletekre szánják, akkor lefoglalható és végrehajtás alá vonható; ha azonban szuverén hatáskörök gyakorlására szánják (pl.Az OGH egy vonatkozó határozatában megállapította (lásd 3 Ob 18/12), hogy az állami vagyonra nem vonatkozik általános mentesség, hanem a kötelezett állam kötelessége bizonyítani, hogy a végrehajtási eljárás felfüggesztése során az EO 39. szakasza szerint szuverén hatalommal járt el.

Milyen ítélkezési gyakorlat vizsgálta a társasági fátyol kérdését az állami vagyonnal kapcsolatban?

Tanulságos esetjog hiányában ésszerű lehet azt a következtetést levonni, hogy a társasági fátyol áttörése a szuverén vagyon tekintetében jogilag megengedett lenne, amennyiben a szuverén mentesség hatályára vonatkozó szabályok (lásd részletesen a fenti "Milyen álláspontot foglaltak el az Önök hazai bíróságai a szuverén mentesség és az állami vagyon elleni behajtás tekintetében?" kérdésre adott választ) kiegészülnek a társasági fátyol áttörésére vonatkozó alkalmazandó jogszabályi követelmények teljesítésével.