Befektetői állami választottbíráskodás 2019

Szerződések: Jelenlegi helyzet és jövőbeli fejlemények

Milyen két- és többoldalú szerződéseket és kereskedelmi megállapodásokat ratifikált az Ön országa?

Ausztria eddig 69 kétoldalú beruházási szerződést írt alá és ratifikált, amelyek közül jelenleg a következő 60 állammal van hatályban: Albánia; Algéria; Argentína; Örményország; Azerbajdzsán; Banglades; Fehéroroszország; Belize; Bosznia-Hercegovina; Bulgária; Chile; Kína; Horvátország; Kuba; Cseh Köztársaság; Egyiptom; Észtország; Etiópia; Grúzia; Guatemala; Hongkong; Magyarország; Irán; Jordánia; Kazahsztán; Koszovó; Kuvait; Kirgizisztán; Lettország; Libanon; Líbia; Litvánia; Macedónia; Malajzia; Málta; Mexikó; Moldova; Mongólia; Montenegró; Marokkó; Namíbia; Omán; Paraguay; Fülöp-szigetek; Lengyelország; Románia; Oroszország; Szaúd-Arábia; Szerbia; Szlovákia; Szlovénia; Dél-Korea; Tádzsikisztán; Tunézia; Törökország; Ukrajna; Egyesült Arab Emírségek; Üzbegisztán; Vietnam; és Jemen.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés ("EUMSZ") 2009. december 1-jén lépett hatályba, és megállapította az Európai Unió ("EU") közvetlen befektetések feletti hatáskörét. Az átruházott hatáskör alapján az Európai Parlament és az EU Tanácsa elfogadta az 1219/2012/EU rendeletet, amelynek értelmében a meglévő kétoldalú beruházási megállapodások az Európai Bizottság engedélyétől függően maradnak érvényben, miután "értékelte, hogy egy vagy több rendelkezésük komoly akadályt jelent-e a harmadik országokkal kötendő kétoldalú beruházási megállapodásokról szóló tárgyalásoknak vagy azok Unió általi megkötésének" (1219/2012/EU rendelet, 5. cikk). Az Európai Bizottság jogsértési eljárást kezdeményezett továbbá 12, Ausztria által aláírt és ratifikált EU-n belüli BIT (EU-tagállamok közötti kétoldalú beruházási szerződés) tekintetében.

Ausztria 1994-ben írta alá az Energia Charta Szerződést, majd 1997-ben hivatalosan is ratifikálta azt.

Ausztriával, mint EU-tagállammal szemben számos, beruházási rendelkezéseket tartalmazó kereskedelmi megállapodás és szerződés van hatályban.

Milyen két- és többoldalú szerződéseket és kereskedelmi megállapodásokat írt alá az Ön országa, amelyeket még nem ratifikált? Miért nem ratifikálták még?

A Zimbabwéval (2000), Kambodzsával (2004) és Nigériával (2013) aláírt kétoldalú beruházási szerződések még nem léptek hatályba.

Az uniós tagállamok nemzeti parlamentjeiben ratifikálásra váró legfontosabb megállapodás az EU és Kanada közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás ("CETA"), amely 2017. szeptember 21. óta van ideiglenesen hatályban.

A Kínával, Japánnal, Mexikóval, Mianmarral, a Fülöp-szigetekkel, Tunéziával és az Egyesült Államokkal ("TTIP") folytatott tárgyalások jelenleg is folyamatban vannak.

Az uniós szinten megtárgyalt kereskedelmi megállapodásokat a tagállamok, köztük Ausztria szigorú ellenőrzésnek vetik alá. Megállapítható, hogy az említett kereskedelmi megállapodásokban foglalt hatály és vitarendezési mechanizmusok kíméletlen jogi és politikai viták tárgyát képezik.

Az Ön BIT-jei egy BIT-mintán alapulnak? Melyek a BIT-mintának a legfontosabb rendelkezései?

Ausztria rendelkezik egy 2008-ban elfogadott BIT-mintával ("BIT-mintával"). Fontos azonban emlékeztetni arra, hogy az Ausztria által aláírt és ratifikált BIT-ek túlnyomó része a BIT-modell legújabb változatát megelőzően készült. A legújabb BIT-mintának a jövőbeni hatását szintén nehéz megítélni.

Az osztrák BIT-modell bevezetése után aláírt BIT-ek hasonló elemzése az egységesség hiányát mutatja. Egyrészt a Tádzsikisztánnal és Koszovóval kötött beruházási szerződéseket szigorúan a BIT-mintának megfelelően fogalmazták meg. Ezzel szemben a Kirgizisztánnal és Kazahsztánnal kötött hasonló jellegű megállapodások néhány fontos vonatkozásban módosították a BIT-mintát.

Továbbá a beruházásvédelmi rendelkezések általában az EU harmadik országokkal kötött kereskedelmi megállapodásainak részévé válnak, így korlátozva a BIT-modell tervezett célját.

Ami a BIT-modell tartalmát illeti, Ausztria minden bizonnyal egy tömör, funkcionális és fejlett platformot mutatott be a külföldi befektetések sikeres védelme érdekében. A legfontosabb rendelkezések biztosítják:

a. a külföldi befektetőkkel szembeni egyenlő bánásmódot (i) a nemzeti befektetőkkel és/vagy (ii) a harmadik országbeli befektetőkkel szemben;

b. a nemzetközi jog normáinak megfelelő tisztességes bánásmód kötelezettségét (szorosan szabályozott kisajátítás; a beruházással összefüggésben teljesített kifizetéseknek korlátozás nélkül kell történniük stb.

c. hatékony vitarendezés (i) nemzeti bíróságok, (ii) a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja ("ICSID"), (iii) az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottságának Választottbírósági Szabályzata ("UNCITRAL") alapján létrehozott egyéni vagy ad hoc választottbíróság, valamint (iv) a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara ("ICC") Választottbírósági Szabályzata alapján létrehozott egyéni vagy ad hoc választottbíróság előtt.

A BIT-modell további sajátosságai közé tartozik a "befektető" és a "befektetés" fogalmak jellegzetes meghatározása, valamint egy meglehetősen széles körű ernyőzáradék. A BIT-modell fontos szempontjait részletesebben tárgyaló kommentár kényelmesen elérhető az interneten: https://www.iisd.org/pdf/2012/austrian_model_treaty.pdf.

Az Ön országa közzéteszi a más államokkal - beleértve az új vagy utódállamokat is - a szerződéseivel kapcsolatban kicserélt diplomáciai jegyzékeket?

A BIT szándékolt jelentésének megállapítása céljából kicserélt diplomáciai jegyzékek ritka példája a Paraguayjal kötött BIT-hez kapcsolódik, és elektronikus formában elérhető a https://www.bmdw.gv.at/Aussenwirtschaft/investitionspolitik/Documents/Bilaterale_Investitionsschutzabkommen/Paraguay2.pdf oldalon .

Vannak-e a kormány által közzétett hivatalos kommentárok a szerződések vagy kereskedelmi megállapodások kikötéseinek szándékolt jelentéséről?

Az Osztrák Köztársaság parlamentje által ratifikált valamennyi nemzetközi szerződéshez rendelkezésre álló támogató anyag hivatalosan elérhető elektronikus formában a https://www.parlament.gv.at/PAKT/ weboldalon. Míg a Szövetségi Digitális és Gazdasági Minisztérium a ratifikált BIT-ek német nyelvű változatát a kísérő okiratokkal együtt a honlapján teszi hozzáférhetővé a nyilvánosság számára ( https://www.bmdw.gv.at/Aussenwirtschaft/investitionspolitik/Seiten/BilateraleInvestitionsschutzabkommen-Laender.aspx ), az angol nyelvű változatok a http://investmentpolicyhub.unctad.org/IIA/CountryBits/12 oldalon találhatók .

Jogi keretek

Az Ön országa részes fele (1) a New York-i egyezménynek, (2) a washingtoni egyezménynek és/vagy (3) a mauritiusi egyezménynek?

Ausztria 1961. május 2-án csatlakozott a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló egyezményhez ("New York-i egyezmény"). A New York-i egyezmény Ausztriára korlátozás nélkül alkalmazandó, mivel az eredeti viszonossági fenntartást 1988-ban visszavonták.

Az államok és más államok állampolgárai közötti beruházási viták rendezéséről szóló egyezményt ("ICSID-egyezmény") 1971. május 25-én ratifikálták, és Ausztriára nézve 1971. június 24-én lépett hatályba.

Ausztria nem részese a szerződésen alapuló befektetői állami választottbíráskodás átláthatóságáról szóló ENSZ-egyezménynek ("Mauritiusi Egyezmény").

Az Ön országa is rendelkezik befektetési törvénnyel? Ha igen, melyek annak legfontosabb anyagi jogi és vitarendezési rendelkezései?

Ausztriának nincs külön (külföldi) befektetési törvénye.

Előírja-e az Ön országa a külföldi befektetések hivatalos befogadását? Ha igen, melyek a vonatkozó követelmények, és hol találhatók?

A külföldi befektetések hivatalos engedélyezése általában nem szükséges. Ugyanakkor bizonyos megkülönböztetésmentes nemzeti és uniós intézkedések alkalmazandók lehetnek (pl. ingatlanvásárlás, trösztellenes ügyek, energiaszektor stb. esetén).

Legutóbbi jelentős változások és viták

Melyek voltak az elmúlt évek legfontosabb ügyei a szerződések értelmezésével kapcsolatban az Ön joghatóságán belül?

Az osztrák legfelsőbb bíróság ("OGH") iránymutató ügye (3 Nd 506/97) szerint a multinacionális megállapodásokat a nemzetközi alkalmazás szemszögéből kell vizsgálni. Egy multinacionális megállapodás elveszti értelmét és hatékonyságát, ha szabályait kizárólag nemzeti szinten értelmeznék. Ezért az egyes szövegelemek értelmezése nem alapulhat kizárólag a nemzeti jogi nyelvezet jelentésére. Inkább azt kell vizsgálni, hogy a szerződő felek tudatosan, a sajátos nemzeti hagyományok figyelembevételével fogadták-e el ezeket a szövegrészeket.

Az OGH azzal folytatta, hogy az egységes jog célja megköveteli, hogy a nemzetközi jogi egységet magasabbra értékeljék, mint a nemzeti jogrendbe való zökkenőmentes beillesztést. Bár az autonóm polgári joggal való rendszerszintű szakítást, amennyire csak lehetséges, el kell kerülni, szükség esetén a nemzetközi egységesség keretében el kell fogadni. A rendszerszerű értelmezés tehát a nemzetközi kontextusra korlátozódik.

Jelezte-e országa a befektető-állam választottbírósági eljárásra vonatkozó politikáját?

Az osztrák kormány még nem jelentett be semmilyen kristályosodott politikát a befektető-állam választottbíráskodással kapcsolatban.

A Szövetségi Digitális és Gazdasági Minisztérium azonban a konkrét beruházási vitákhoz nem kapcsolódó általános hozzáállásként jelzi, hogy a kormány nyitott a kötelező erejű nemzetközi választottbíráskodásra, mint a nemzeti bíróságok megfelelő alternatívájára az alkalmazandó BIT-ek szerinti vitarendezésben.

Hogyan foglalkoznak, vagy kívánnak foglalkozni az országa szerződéseiben olyan kérdésekkel, mint a korrupció, az átláthatóság, a legnagyobb kedvezményes elbánás, a közvetett beruházások, az éghajlatváltozás stb.

Korrupció:

A korrupció kérdésével nem foglalkoznak egységesen az alkalmazandó jogi eszközök. A BIT-modell preambuluma hangsúlyozza "annak szükségességét, hogy valamennyi kormány és civil szereplő egyaránt csatlakozzon az ENSZ és az OECD korrupcióellenes erőfeszítéseihez, különösen az ENSZ korrupció elleni egyezményéhez (2003)". A Kazahsztánnal, Kirgizisztánnal, Tádzsikisztánnal és Nigériával aláírt BIT-mintát követő BIT-ek preambulumai hasonló rendelkezéseket tartalmaznak.

A modell-BIT előtti, a korrupció kérdését korlátozott formában kezelő kikötésre példa lehet az Üzbegisztán BIT 25. cikke (1) bekezdésének c) pontja, amely a korrupciót a bírói döntés megsemmisítésének indokaként vezeti be, ha az "a bíróság tagjának vagy a döntő szakértelmet vagy bizonyítékot nyújtó személynek a részéről" bizonyított.

Átláthatóság:

Az átláthatóság kérdésével a BIT-modell 6. cikke foglalkozik. Ez a rendelkezés bevezette az azonnali kötelezettségeket: (i) a BIT működését esetlegesen befolyásoló valamennyi eszköz közzététele; és (ii) az információkérésekre való válaszadás. A fentiekhez képest figyelemre méltó korlátozást írnak elő, amennyiben megszüntetik a kötelező hozzáférést "az egyes befektetőkre vagy befektetésekre vonatkozó olyan információkhoz, amelyek nyilvánosságra hozatala akadályozná a jogérvényesítést".

A jelenleg hatályos BIT-ek némileg ellentétes megközelítést követnek a BIT-modell átláthatósági szabályaival. Míg a megállapodások jelentős része a fentieknek megfelelő megfogalmazást tartalmaz (pl. az Örményországgal, Azerbajdzsánnal, Bangladessel stb. kötött BIT-ek), egy ugyanilyen nyilvánvaló számú megállapodás külön átláthatósági záradék nélkül jön létre (pl. a Fehéroroszországgal, Bulgáriával stb. kötött BIT-ek). Végül a BIT-ek harmadik csoportja jelentős redakciókkal tartalmaz átláthatósági szabályokat (lásd pl. Irán BIT, 4. cikk; Kuvait BIT, 3. cikk; Líbia BIT, 3. cikk stb.).

A legnagyobb kedvezményes elbánásról szóló záradék:

A BIT-modell 3. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy "[a]z egyes Szerződő Felek a másik Szerződő Fél befektetőinek és befektetéseiknek vagy hozamaiknak legalább olyan kedvező bánásmódot biztosítanak, mint amilyet saját befektetőiknek és befektetéseiknek vagy bármely harmadik állam befektetőinek biztosítanak". A védelem "a befektetéseik vagy hozamaik kezelése, üzemeltetése, fenntartása, használata, hasznosítása, értékesítése és felszámolása, valamint a vitarendezés tekintetében biztosított, attól függően, hogy melyik a kedvezőbb a befektető számára". (A modell-BIT-ek némelyike (pl. Fehéroroszországgal, Hongkonggal, Indiával, Malajziával, Montenegróval, Szerbiával stb.) nem tartalmazza a védett beruházási tevékenységek meghatározott listáját.)

Közvetett befektetés:

A modell-BIT közvetlen és közvetett befektetésekre egyaránt kiterjed. A modell előtti BIT-ek némelyike azonban szűkebben határozza meg a "befektetéseket", és esetleg nem terjed ki a közvetett befektetésekre (lásd pl. az Iránnal kötött BIT-et).

Környezetvédelem:

A BIT-modell preambuluma foglalkozik a környezetvédelem kérdésével, amennyiben kimondja, hogy a szerződő államok:

• elkötelezettek a környezetvédelemmel összhangban álló módon meghatározott célok mellett; és
• elismerik az ENSZ Globális Megállapodásának elveit, valamint azt, hogy "a beruházási megállapodások és a környezetvédelemről szóló többoldalú megállapodások [...] a globális fenntartható fejlődést hivatottak elősegíteni, és hogy az esetleges ellentmondásokat a védelmi normák enyhítése nélkül kell megoldani".

A mintát megelőző BIT-ek preambulumába általában nem építettek be hasonló rendelkezéseket. Ezzel az általános megfigyeléssel ellentétben a Nigériával és Tádzsikisztánnal aláírt, modell utáni BIT-ek preambulumai hasonlóak a modell BIT-hez, és csak a Kazahsztánnal és Kirgizisztánnal kötött BIT-ek preambulumai kevésbé átfogóak e tekintetben, mint a modell BIT.

Ami a BIT-modell szövegét illeti, a 4. cikk kifejezetten kimondja, hogy "a szerződő felek elismerik, hogy nem helyénvaló a beruházást a hazai környezetvédelmi jogszabályok gyengítésével ösztönözni". A modell utáni BIT-ek is tartalmaznak hasonló tartalmú rendelkezéseket.

A BIT-modell 7. cikkének (4) bekezdése kimondja, hogy "a Szerződő Fél megkülönböztetésmentes intézkedései, amelyeket a jogos közjóléti célok - mint például... a környezet - védelmére terveztek és alkalmaznak, nem minősülnek közvetett kisajátításnak". A Kazahsztánnal kötött BIT-en kívül más, a modell utáni BIT-ek is tartalmaznak hasonló rendelkezést.

A modell előtti BIT környezetvédelmet figyelembe vevő kikötésére példa a Kuvaittal kötött BIT 3. cikkének (4) bekezdése, amely kimondja: "a beruházásokat a fogadó szerződő államban nem lehet olyan további teljesítési követelményeknek alávetni, amelyek akadályozhatják vagy korlátozhatják bővítésüket vagy fenntartásukat oly módon, hogy azok életképességét hátrányosan befolyásolják vagy károsan befolyásolják, kivéve, ha az ilyen követelmények [...] környezetvédelmi okokból [...] létfontosságúnak minősülnek [...]".

Felmondta-e az Ön országa bármely kétoldalú beruházási szerződés vagy hasonló megállapodás felmondását? Melyiket? Miért?

Ausztria egyelőre nem jelentette be egyetlen BIT egyoldalú felmondását sem.

Hangsúlyozni kell azonban, hogy a közvetlen befektetésekkel kapcsolatos hatáskörök EU-ra történő átruházásának (lásd részletesen a fenti "Milyen két- és többoldalú szerződéseket és kereskedelmi megállapodásokat ratifikált az országa?" kérdésekre adott válaszokat) végleges hatásai még meghatározásra várnak.

Eseti tendenciák

Milyen befektetői-állami ügyekben vett részt az Ön országa, ha volt ilyen?

E kiadvány megjelenésének napján Ausztria egyetlen nyilvánosan ismert befektető-állami választottbírósági eljárásban vett részt aktívan: B.V. BeleggingMaatschappij "Far East" kontra Osztrák Köztársaság (ICSID-ügyszám: ARB/15/32).

Az eljárás 2015 júliusában indult az Ausztria által Máltával 2002-ben kötött (2004 márciusától hatályos) BIT alapján. A mozgó befektető ezáltal azt állította, hogy Ausztria: (i) önkényes, ésszerűtlen és/vagy diszkriminatív intézkedéseket vezetett be; (ii) megtagadta a teljes védelmet és biztonságot; (iii) megsértette a közvetlen és közvetett kisajátítás alkalmazandó tilalmát; és (iv) megtagadta a tisztességes és méltányos bánásmódot.

A választottbíróság 2017 októberében, egy ugyanezen év márciusában felmerült kérdésben tartott meghallgatást követően joghatósági okokból elutasította a kereseteket.

Hogyan viszonyult országa az ellene hozott ítéletek végrehajtásához?

Nem alkalmazható (lásd részletesen a "Milyen befektető-állam ügyekben érintett az országa, ha volt ilyen?" kérdésekre adott választ. ").

Az ICSID-ügyekkel kapcsolatban kezdeményezett-e országa megsemmisítési eljárást? Ha igen, milyen alapon?

Nem alkalmazható (lásd részletesen a "Milyen befektető-állami ügyekben vett részt az országa, ha volt ilyen? ").

Felmerült-e bármilyen műholdas peres eljárás akár az érdemi követelésekkel, akár a végrehajtással kapcsolatban?

Nem alkalmazható (lásd részletesen a "Milyen befektető-állam ügyekben vett részt az országa, ha volt ilyen? ").

Vannak-e közös tendenciák vagy témák, amelyek az indított ügyekből megállapíthatók, akár az alapul szolgáló követelések, akár a végrehajtás vagy a megsemmisítés tekintetében?

Nem alkalmazható (lásd részletesen a "Milyen befektető-állami ügyekben vett részt az országa, ha volt ilyen? ").

Finanszírozás

Engedélyezi-e az Ön országa a befektető-állami követelések finanszírozását?

Az osztrák jogalkotók egyelőre nem hoztak olyan jogszabályt, amely a peres és/vagy választottbírósági eljárásokban harmadik fél általi finanszírozás kérdését hivatott szabályozni. A szabályozási keretet tehát a bíróságok elfogadták, amelyek úgy tűnik, hogy (általánosságban) támogatják a harmadik fél általi finanszírozás jogszerűségét a vitarendezési eljárásokban (lásd részletesen a "Milyen joggyakorlat született a közelmúltban az Ön joghatóságában ebben a kérdésben, ha volt ilyen?" kérdésre adott választ a fentiekben).

A harmadik fél általi finanszírozás megengedhetősége felé való nyitottság a befektető-állami vitákban a jelenleg uniós szinten tárgyalt kereskedelmi megállapodásokból is eredhet. A közelebbről vizsgált CETA 8.26. cikke például csak akkor engedélyezi a harmadik fél általi finanszírozást, ha kötelezően közzéteszik "aharmadik fél finanszírozó nevét és címét".

Milyen joggyakorlat született a közelmúltban ebben a kérdésben az Ön joghatósága területén, ha volt ilyen?

Az OGH 2013. februári mérföldkőnek számító határozata (6 Ob 224/12b) nyújt eddig a legközelebbi betekintést abba, hogy az osztrák legfelsőbb bíróság miként látja a harmadik fél általi finanszírozás jogszerűségét.

Az OGH elé terjesztett releváns kérdés lényegében az volt, hogy a harmadik fél általi finanszírozási megállapodások sértik-e az Osztrák Polgári Törvénykönyv ("ABGB") 879. § (2) bekezdésében foglalt pactum de quota litis tilalmat. Az OGH, bár nem hozott erre vonatkozó döntést, arra a következtetésre jutott, hogy a fél perbeli jogállását nem befolyásolhatja a harmadik féllel kötött finanszírozási megállapodás megléte, még akkor sem, ha az ilyen megállapodás sérti a pactum de quota litis szabályt.

Az OGH állásfoglalását széles körben úgy értelmezték, hogy az nemcsak a nemzeti peres eljárásokban, hanem a nemzetközi választottbíráskodásban is fenntartja a harmadik fél általi finanszírozás jogszerűségét.

Sok a peres/vitarendezési finanszírozás az Ön joghatóságán belül?

Az osztrák piac érdeklődése a harmadik fél általi finanszírozás iránt az elmúlt években folyamatosan nőtt. Különösen a nemzetközi választottbírósági eljárásokban a vitás felek hajlamosak arra, hogy gondosan feltárják a finanszírozás előnyeit és hátrányait követeléseik biztosítása érdekében. Ez alól a befektető-állami viták sem képeznek kivételt. A politikai semlegességgel rendelkező, hagyományosan elismert választottbírósági központként az érintett befektetők világszerte erősen fontolóra veszik az osztrák vezető gyakorlatok szolgáltatásainak igénybevételét, függetlenül attól, hogy a követelések bármilyen módon kapcsolódnak-e Ausztriához vagy sem. Az így felvetni kívánt követelések jellegétől függően újra és újra tárgyalásokat folytatnak külföldi szakosodott intézményekkel harmadik féllel kötött finanszírozási megállapodásokról.

A nemzetközi bíróságok és a hazai bíróságok közötti kapcsolat

A törvényszékek felülvizsgálhatják-e a hazai bíróságok büntetőeljárásait és ítéleteit?

Az osztrák jog bevett szabálya szerint a jogerős büntetőítélet jogereje úgy értendő, hogy az elítéltnek, valamint bármely harmadik félnek el kell fogadnia az ítéletet. Így egy későbbi jogvitában senki sem hivatkozhat arra, hogy nem követte el azt a cselekményt, amelyért elítélték, függetlenül attól, hogy a későbbi eljárásban az ellenérdekű fél bármilyen minőségben részt vett-e a büntetőeljárásban.

A fentiekre is figyelemmel, a nemzetközi bíróságok meglehetősen korlátozott hatáskörrel rendelkezhetnek a büntetőjogi ítélet és/vagy nyomozás hatásainak (megállapított) tényállásként történő értékelésére az államnak a befektetőkkel szemben fennálló, jogilag alkalmazandó kötelezettségeivel szemben.

A nemzeti bíróságok rendelkeznek-e hatáskörrel a választottbírósági eljárásból eredő eljárási kérdések kezelésére?

A nemzeti bíróságok beavatkozhatnak a választottbírósági eljárásba, ha az osztrák polgári perrendtartás ("ZPO") kifejezetten így rendelkezik. A nemzeti bíróságoknak a választottbírósági eljárás során felmerülő eljárási kérdésekben való megengedett beavatkozásának két csoportját lehet megkülönböztetni:

a. A választottbíróság előzetes kérésére:

• a választottbíróság által hozott ideiglenes intézkedés végrehajtása (ZPO 593. szakasz); vagy
• olyan bírósági cselekmények elvégzése, amelyekre a választottbíróságnak nincs hatásköre (pl. tanúk jelenlétére való kötelezés, dokumentumok közzétételének elrendelése stb.), beleértve a külföldi bíróságok és hatóságok megkeresését ilyen cselekmények elvégzésére (ZPO 602. szakasz).

b. A ZPO-ból eredő különleges eljárási felhatalmazások függvényében:

• ideiglenes intézkedések meghozatala (ZPO 585. szakasz);
• választottbírák kijelölése (ZPO 587. szakasz; lásd részletesen a fenti "Beavatkozhat-e a hazai bíróság a választottbírák kiválasztásába?" kérdésekre adott választ); vagy
• dönt a választottbíró visszautasításáról (ZPO 589. szakasz).

Milyen jogszabályok szabályozzák a választottbírósági eljárás végrehajtását?

Ausztria mind a New York-i, mind az ICSID-egyezmény részes fele (lásd részletesen a "Részesül-e az országa (1) a New York-i egyezményben, (2) a washingtoni egyezményben és/vagy (3) a mauritiusi egyezményben?" kérdésekre adott választ fentebb). Mindazonáltal mindkét nemzetközi eszköz (lásd a III. és azt követő cikkeket. New York-i egyezmény; 54. és azt követő cikk. ICSID-egyezmény) a nemzeti eljárási szabályoktól várják a megfelelő végrehajtást.

Az osztrák jogalkotó egyértelmű különbséget tesz a hazai (azaz az Ausztriában megállapított választottbírósági székhelyű választottbírósági eljárásban hozott) és a külföldi (azaz az Ausztrián kívüli választottbírósági székhelyű választottbírósági eljárásban hozott) választottbírósági határozatok végrehajtására vonatkozó szabályok között.

Az előbbiek esetében az osztrák végrehajtási törvény ("EO") 1. szakasza kimondja, hogy a fellebbezéssel nem támadható belföldi ítéletek (beleértve az egyezségi megállapodásokat is) közvetlenül végrehajthatók, mivel azok természetüknél fogva végrehajtási jogokat ruháznak rájuk.

A fentiekkel ellentétben az EO III. címe (403. és azt követő szakaszok) a belföldi végrehajtást megelőzően megköveteli a külföldi választottbírósági ítéletek hivatalos elismerését, kivéve, ha a díjakat a végrehajthatóság előzetes külön nyilatkozata nélkül kellene végrehajtani (i) egy alkalmazandó nemzetközi megállapodás (pl. az elismerésre és végrehajtásra vonatkozó viszonossági kötelezettséget tartalmazó szerződések), vagy (ii) az Európai Unió jogi aktusa alapján.

Milyen mértékben rendelkeznek a választottbírói mentességet biztosító jogszabályok?

Az alkalmazandó osztrák jog a választottbírák abszolút mentességével szemben a jogi felelősség fogalmát részesíti előnyben. A ZPO 594. § (4) bekezdése e tekintetben egyértelműen kimondja, hogy "[a]z a választottbíró, aki a kijelölés elfogadásából eredő kötelezettségének egyáltalán nem vagy nem időben tesz eleget, a felekkel szemben felelős a kijelölés jogtalan megtagadásából vagy késedelméből eredő valamennyi kárért".

Vannak-e korlátai a felek választottbírók kiválasztására vonatkozó autonómiájának?

A felek választottbírók kiválasztására vonatkozó autonómiájának nincsenek kifejezett korlátai. Mindazonáltal hangsúlyozni kell, hogy a ZPO 587. szakaszának általánosan elfogadott értelmezése csak természetes személyek választottbírói kinevezését teszi lehetővé. Továbbá, aktív bírák nem járhatnak el választottbíróként.

Ha a felek által választott választottbírói kiválasztási módszer nem működik, van-e alapértelmezett eljárás?

Igen. A ZPO 587. § (3) bekezdése szerint, ha a felek által a választottbírák kiválasztására elfogadott módszer a felsorolt okok valamelyike miatt sikertelen, "bármelyik fél kérheti a bíróságtól a szükséges kijelölést, kivéve, ha az elfogadott kijelölési eljárás más módot biztosít a kijelölés biztosítására".

A félreértések elkerülése végett, amennyiben a felek nem jutnak megállapodásra a kijelölési eljárásról, a ZPO 587. cikkének (2) bekezdése kifejezetten meghatározza az alkalmazandó alapértelmezett kijelölési eljárást.

Beavatkozhat-e a hazai bíróság a választottbírák kiválasztásába?

A hazai bíróságok a ZPO 587. szakaszának (3) bekezdésével összhangban felkérhetők a választottbírák kijelölésére (lásd részletesen a fenti "Ha a felek által választott választottbírák kiválasztására választott módszer sikertelen, van-e alapértelmezett eljárás?" kérdésekre adott választ).

Elismerés és végrehajtás

Milyen jogi követelmények vonatkoznak egy ítéletre a végrehajtás szempontjából?

A New York-i Egyezmény IV. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint a választottbírósági ítélet elismerését kérőnek be kell nyújtania az eredeti választottbírósági ítéletet (vagy annak hitelesített másolatát), valamint az eredeti választottbírósági megállapodást (vagy annak hitelesített másolatát). A ZPO 614. szakaszának (2) bekezdése e tekintetben a bíró mérlegelési jogkörébe utalja annak eldöntését, hogy a kérelmezőtől kérje-e a vonatkozó választottbírósági megállapodás (vagy hitelesített másolat) benyújtását. Mivel az illetékes kerületi bíróságok csak azt vizsgálják, hogy a formai követelmények teljesülnek-e, az osztrák Legfelsőbb Bíróság álláspontja ezzel kapcsolatban formalisztikusabb volt - annak vizsgálatát írják elő, hogy a végrehajtási engedély iránti kérelemben szereplő adós neve összhangban van-e a választottbírósági ítéletben szereplő névvel.

A fentieken túlmenően a választottbírósági ítéletre a ZPO 606. szakasza is vonatkozhat, amely előírja, hogy a választottbírósági ítéletnek (i) írásosnak és (ii) a választottbírák által aláírtnak kell lennie. A felek megállapodásának hiányában további formai követelmények is alkalmazhatók.

Milyen alapon ellenállhat a fél a választottbírósági ítélet elismerésének és végrehajtásának?

Az osztrák bíróságok nem jogosultak a választottbírósági ítéletet érdemben felülvizsgálni. A választottbírósági ítélet ellen nincs lehetőség fellebbezésre. Lehetőség van azonban arra, hogy a választottbírósági ítélet (mind a joghatósági, mind az érdemi döntések) hatályon kívül helyezése iránt nagyon konkrét, szűk körben, nevezetesen a következő okok alapján indítsanak keresetet:

• a választottbíróság elfogadta vagy megtagadta a joghatóságot, bár nem létezik választottbírósági megállapodás vagy érvényes választottbírósági megállapodás;
• a fél nem volt képes választottbírósági megállapodást kötni az adott félre alkalmazandó jog szerint;
• valamelyik fél nem tudta előterjeszteni ügyét (pl. nem kapott megfelelő értesítést a választottbíró kijelöléséről vagy a választottbírósági eljárásról);
• a választottbírósági ítélet olyan kérdésekre vonatkozik, amelyekről a választottbírósági megállapodás nem rendelkezik, vagy amelyek nem tartoznak a választottbírósági megállapodás feltételei közé, vagy a választottbírósági eljárásban kért jogorvoslaton túlmutató kérdésekre vonatkozik - ha az ilyen hibák a választottbírósági ítélet elválasztható részét érintik, akkor ezt a részt hatályon kívül kell helyezni;
• a választottbíróság összetétele nem állt összhangban a ZPO 577-618. §-ával vagy a felek megállapodásával;
• a választottbírósági eljárás nem felelt meg, vagy a választottbírósági ítélet nem felel meg az osztrák jogrendszer alapelveinek (ordre public); és
• ha teljesülnek a hazai bíróság által a ZPO 530. § (1) bekezdése szerinti ügy újbóli megnyitásának feltételei.

Milyen álláspontot foglaltak el az Önök hazai bíróságai a szuverén mentelmi jog és az állami vagyon elleni behajtás tekintetében?

A külföldi országok csak szuverén kapacitásuk mértékéig élveznek mentességet a keresetekkel kapcsolatban. A mentesség nem vonatkozik a magánjellegű kereskedelmi jellegű magatartásokra. Az Ausztriában lévő külföldi vagyon tehát a céljától függően mentesül a végrehajtás alól: ha kizárólag magánügyletekre szánják, lefoglalható és végrehajtás alá vonható; ha azonban szuverén hatáskörök gyakorlására (pl. nagykövetségi feladatok ellátására) szánják, nem rendelhető el végrehajtási intézkedés. Az OGH egy vonatkozó határozatában (lásd 3 Ob 18/12) megállapította, hogy az állami vagyonra nem vonatkozik általános mentesség, ehelyett a kötelezett állam kötelessége bizonyítani, hogy a végrehajtási eljárás felfüggesztése során az EO 39. szakasza szerint szuverén hatalommal járt el.

Milyen ítélkezési gyakorlat vizsgálta a társasági fátyol kérdését az állami vagyonnal kapcsolatban?

Tanulságos ítélkezési gyakorlat hiányában ésszerű lehet azt a következtetést levonni, hogy a társasági fátyol áttörése a szuverén vagyon tekintetében jogilag megengedett lenne, amennyiben a szuverén mentesség hatályára vonatkozó szabályok (lásd részletesen a "Milyen álláspontot foglaltak el az Önök hazai bíróságai a szuverén mentesség és az állami vagyon elleni behajtás tekintetében?" kérdésekre adott választ fentebb) kiegészülnek a társasági fátyol áttörésére vonatkozó alkalmazandó jogszabályi követelmények teljesítésével.