Szerzők
Egy nemrégiben a Legfelsőbb Bíróság előtt tárgyalt ügyben a fellebbező azzal érvelt, hogy a fellebbviteli bíróság tévedett, amikor jogi érvelését az 1 Ob 209/16s ügyre alapozta, amelyet a tárgyalási szakasz utolsó tárgyalási napjáig nem tettek közzé az online jogi információs rendszerben. A fellebbező szerint, mivel ez a határozat a javításnak a Ptk. 932. § (4) bekezdése szerinti "aránytalanságának" új értelmezéséhez vezetett, a fellebbviteli bíróságnak ezt a meglepő jogi álláspontot a Pp. 182a. §-a keretében kellett volna megvitatnia a fellebbezővel. Ha ezt megtette volna, a fellebbező - alternatívaként - azzal érvelhetett volna, hogy hajlandó a dolog kicserélésére (az aránytalan költségek ellenére). A fellebbező azzal is érvelhetett volna, hogy az alperes - ha erről kérdezik - valószínűleg kizárta volna az elszállítási és beszerelési költségekhez való hozzájárulást.
A Legfelsőbb Bíróság szerint még az állandó ítélkezési gyakorlat is változhat. A törvény csak a jogszabályokat akadályozza meg a visszamenőleges hatályú alkalmazásban, a bírósági döntéseket nem. Ezért az ítélkezési gyakorlatban bekövetkezett változások visszamenőlegesen is érvényesek, mivel nincs tilalom a bíróságok visszamenőleges hatályú jogismeret alkalmazására. A "helyes" esetjog fenntartásához fűződő érdek felülírja a jogalkalmazóknak nyújtott korábbi védelmet; ezért kiemelkedően fontos, hogy felkészüljünk az esetjog változásaira.
Az 1 Ob 209/16s ügy az Európai Bíróságnak a C-65/09. és C-87/09. sz. kapcsolódó ügyekben (Weber és Putz) hozott ítéletein alapult, amelyek végül a Polgári Törvénykönyv 932. § (4) bekezdése értelmében vett "aránytalanság" kritériumainak új értelmezéséhez vezettek. Ekként a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy az említett ügy alkalmazása e tekintetben nem tekinthető lényeges jogi hibának. Továbbá az 1 Ob 209/16s ügyet a fellebbezés benyújtásakor már közzétették az online jogi információs rendszerben. A Legfelsőbb Bíróság tehát úgy ítélte meg, hogy a bíróságoknak a polgári perrendtartás 182. szakasza szerinti kötelezettségei nem terjednek ki arra, hogy a bíráknak kötelesek az ügyvéd által képviselt felet az ügyvéd által előadott érvek jogi következményeiről tájékoztatni, nemhogy tanácsot adni e félnek.