A kriptovaluták 2009-es bevezetésük óta világszerte egyre nagyobb érdeklődésre tartanak számot. Míg számos állam, valamint a nemzetközi közösség még nem foglalkozott ezen új találmányok jogi szabályozásával, kereskedelmi vonatkozásban máris viták bontakoznak ki az iparágon belül. Erre ékes példa a Binance választottbírósági eljárása, amely a Binance online kereskedési platform számos részének 2021. május 19-i leállását követően alakult ki.
Mivel a kriptovaluták növekedése valószínűleg világszerte folytatódni fog, várhatóan a kriptovaluta-iparágban is várhatóak befektetési viták kialakulása. Sok befektető ugyanis minden korábbinál nagyobb mértékben fektetett be a kriptopénzekbe, ami miatt a terület hajlamos arra, hogy állami intézkedések érintsék. Az azonban még mindig nem tisztázott kérdés, hogy a kriptovalutákat befektetésekhez használó befektetők élvezhetnek-e védelmet az alkalmazandó beruházási szerződések alapján.
Ebben a cikkben röviden elemezzük, hogy a kriptopénz-befektetések a befektetési jogi szabályozás alá tartozhatnak-e, valamint megjósoljuk, hogy milyen típusú viták merülhetnek fel ezzel összefüggésben. Továbbá a kriptovaluta-befektetéseket a Befektetési Viták Rendezésének Nemzetközi Központja (ICSID) joghatósági követelményeinek szemszögéből vizsgáljuk. E cikk megírásának időpontjában nem áll rendelkezésre nyilvánosan elérhető választottbírósági ítélet, amely a kriptopénz-befektetésekkel kapcsolatos joghatóságot tárgyalná.
A kriptovaluta-vita joghatóságának megállapítása
Ahhoz, hogy a nemzetközi beruházási jog szerinti védelem teljes skáláját élvezhesse, a kriptopénz-befektetésnek az alkalmazandó beruházási szerződés, valamint az ICSID-egyezmény értelmében befektetésnek kell minősülnie, amennyiben a vitát ICSID-törvényszék elé terjesztik. Ez három lehetséges kérdést vet fel a jövőbeli kriptovaluta-vita kapcsán:
- A beruházás fogalma a beruházási szerződésekben;
- A beruházási szerződésekben szereplő területi követelmények;
- A beruházás fogalma az ICSID-egyezmény értelmében.
A beruházás fogalma a beruházási szerződésekben
A beruházás fogalma beruházási szerződésenként eltérő. Az, hogy a kriptovaluták élvezhetnek-e védelmet egy beruházási szerződés alapján, a szerződés pontos megfogalmazásától függ.
A befektetések változó jellegére tekintettel számos befektetési szerződés tágan határozza meg a befektetés fogalmát. Például az Ausztria-Kazahsztán kétoldalú beruházási szerződés (BIT) 1. cikke a befektetéseket "mindenfajta eszközként" említi, olyan eszközök nem kimerítő felsorolásával, mint a hagyományos tulajdonjogok, a társaságokban való részvétel, a pénzkövetelések és a teljesítéshez való jogok, a szellemi tulajdonjogok, a koncessziók vagy hasonló jogok.
A kriptovaluták valószínűleg az ilyen tág meghatározásokat és nem kimerítő listákat tartalmazó beruházási szerződések védelmi körébe tartoznak.
Egyes államok azonban úgy döntenek, hogy beruházási szerződéseikben korlátozzák a befektetés fogalmát. Egyes szerződések például előírják, hogy a befektetést "a fogadó állam jogszabályaival összhangban" kell megvalósítani. E korlátozás fényében a kriptovaluta-befektetők nem biztos, hogy beperelhetik azokat a fogadó államokat, amelyek ellenséges megközelítést alkalmaztak a kriptovaluták betiltásával (pl. Kína). Meg kell azonban jegyezni, hogy a megfelelési követelmény a befektetés időpontjára korlátozódik. Így a kriptovalutákat tiltó állami intézkedések a kriptovaluta-befektetések megtétele után nem befolyásolják a kriptovalutáknak az említett beruházási szerződések szerinti befektetésnek minősítését.
A befektetés fogalmának meghatározására vonatkozó egyéb korlátozások közé tartozik a kimerítő felsorolás, bizonyos eszközök kizárása stb. Az, hogy a kriptovaluták ezekben az esetekben a befektetés fogalma alá tartoznak-e vagy sem, szerződésspecifikus lesz.
A beruházási szerződésekben szereplő területi követelmények
Számos beruházási szerződés megköveteli a befektető és a fogadó állam közötti területi kapcsolatot. Ha van ilyen, a területiség követelménye előírja, hogy a beruházásnak "a fogadó állam területén kell megvalósulnia". A kriptovaluták esetében, amelyek egy határok nélküli blokkláncban léteznek, a területiség megállapítása kihívást jelent.
Felmerült, hogy a bíróságok az Abaclat v. Argentína tesztre támaszkodhatnak a kriptovaluták területének meghatározásához. Az Abaclat kontra Argentína ügy egy kötvényekkel kapcsolatos jogvitára vonatkozott, és bevezette az immateriális javakra vonatkozó területiségtesztet. A bíróság megállapította, hogy "a befektetés helyének meghatározása elsősorban az ilyen befektetés jellegétől függ", és a kötvényekkel kapcsolatos jogvitákkal összefüggésben "a releváns kritériumnak annak kell lennie, hogy a pénzeszközöket végül hol és/vagy kinek a javára használták fel, és nem annak a helynek, ahol a pénzeszközöket kifizették vagy átutalták. "1 Így, ha a kriptovalutákat a pénzügyi eszközökhöz, például a kötvényekhez lehet hasonlítani - mindkettőnek nincs nyilvánvaló helye, de a fogadó állam számára bizonyítottan hasznosak lehetnek -, akkor a kriptovalutákra ugyanaz a teszt vonatkozhat, mint a pénzügyi eszközökre. Mindezek után a törvényszékek minden egyes eset tényállását egyedileg fogják értékelni, és nem kötelesek követni a korábbi törvényszékek által elfogadott megközelítéseket.
Az ICSID-egyezmény szerinti befektetés fogalma
Egy másik értékelendő szempont az, hogy a kriptovaluta-befektetések az ICSID-egyezményben szereplő befektetés fogalma alá tartoznak-e. Mivel az ICSID jelentős szerepet játszik a befektetési viták rendezésének nemzetközi fórumaként, elengedhetetlen a befektetés fogalmának elemzése az ICSID-egyezmény szövegén és az ICSID ítélkezési gyakorlatán keresztül.
Az ICSID-egyezmény nem határozza meg a beruházás fogalmát. Az ICSID-egyezmény 25. cikke csupán azt mondja ki, hogy "[a] Központ joghatósága kiterjed minden olyan jogvitára, amely közvetlenül egy beruházásból ered". Annak meghatározásakor, hogy a kriptovaluta az ICSID-egyezmény értelmében befektetésnek minősülhet-e, a bíróságok a négylépcsős Salini-tesztre támaszkodhatnak:
- Pénz és eszközök hozzájárulása: A kriptovaluták esetében ez a követelmény a megszerzéssel teljesül. Mivel a kriptovalutákat természetesen más eszközökkel cserélik el, valamilyen formában pénzbeli hozzájárulásról van szó;
- Bizonyos időtartam: A Salini törvényszék úgy ítélte meg, hogy a befektetésnek legalább kétéves időtartamúnak kell lennie. A Salini után a törvényszékek azonban nagyon eltérő és látszólag véletlenszerű következtetésekre jutottak a szükséges időtartam tekintetében. Például a Deutsche Bank kontra Sri Lanka ügyben eljáró bíróság úgy ítélte meg, hogy az időtartamra vonatkozó kritérium rugalmas, miközben elismerte, hogy egy egyéves szerződés is megfelel a kritériumnak. Így a kriptovalutákat érintő ügyletek összefüggésében a rövidebb időtartam nem akadályozhatja meg, hogy a kriptovalutákat befektetésként határozzák meg.
- Befektetési kockázat: A befektetési kockázat olyan helyzetet ír le, amikor a befektetők bizonytalanok a befektetésükkel kapcsolatban, és nem biztos, hogy képesek megjósolni az ügyleteik kimenetelét. A Salini bíróság elismerte, hogy a befektető által vállalt egyik kockázat a marokkói jog esetleges változása volt, amely a munkaerőköltségek növekedését eredményezhette volna. A kriptovalutákkal kapcsolatban is fennáll a szabályozási beavatkozás kockázata, akár a vonatkozó korlátozások bevezetésével, akár teljes tilalom elrendelésével.
- Hozzájárulás a fogadó állam gazdasági fejlődéséhez: A blokklánc-technológia jellege, amelyben a kriptovaluták működnek, megnehezíti, hogy megfeleljenek az utóbbi követelménynek. A fogadó állam gazdasági fejlődéséhez való hozzájárulás azonban nem mindig kötelező követelmény, és a bíróságok nem következetesen alkalmazzák. A Pey-ügyben eljáró bíróság ugyanis kijelentette, hogy a gazdasági fejlődés a befektetés "következménye", és nem kezelendő kötelező elemként a befektetés fogalmának meghatározásakor. Így, még ha a kriptovaluták nem is teljesítik a negyedik elemet, akkor is beruházásnak minősülhetnek.
Melyek a lehetséges állítások?
Ha egy külföldi befektető kriptovalutáit az alkalmazandó beruházási szerződés és az ICSID-egyezmény alapján befektetésnek minősítik, akkor a választottbíróságnak a szóban forgó jogvitához kell fordulnia ahhoz, hogy megszilárdítsa a befektető követelései feletti joghatóságát. Az ICSID-egyezmény 25. cikkének (1) bekezdésében foglaltak szerint a vitarendezési mechanizmus "bármely, közvetlenül egy beruházásból eredő jogvitára" rendelkezésre áll. A kriptovaluta-kontextusban valószínűleg felmerülő jogvitákkal kapcsolatban bizonyos feltételezések tehetők. Például számos vállalat jelenleg a kriptovalutákban történő tranzakciók képességébe fektet be. Ez sebezhetővé teszi őket a kriptovalutákkal kapcsolatos állami fellépésekkel szemben ott, ahol működnek. Ezen túlmenően az állami szabályozások részvényesként érinthetik a külföldi befektetőket is, akik esetleg kriptovalutákkal finanszíroznak. Ha a befektetők emiatt veszteségeket szenvednek, akkor bőséges jogos elvárások vagy tisztességes és méltányos bánásmóddal kapcsolatos követelések merülhetnek fel az államokkal szemben.
Következtetés
A kriptovaluta-befektetések globális előrejelzései alapján nagyon valószínűnek tűnik, hogy a kriptovaluta-befektetési jogviták valósággá válnak. Elemzésünk alapján megállapítjuk, hogy a kriptovaluta-befektetések valószínűleg az ICSID-egyezmény beruházás-definíciója és a beruházások tág fogalommeghatározásával rendelkező beruházási szerződések hatálya alá tartoznak. A befektetők azonban valószínűleg jelentős kihívásokkal és korlátozásokkal szembesülnek majd a kripto befektetések védett befektetésként való bizonyítása során a befektetés szűkítő meghatározásával rendelkező befektetési szerződések alapján. További kihívások merülnek fel a kriptovaluták helyének meghatározásakor. Mivel a kriptovalutákat határok nélküli technológiával működtetik, nehéz lesz megállapítani, hogy a kriptovalutákba történő befektetés ténylegesen a fogadó államban történt.