Polgári és kereskedelmi peres ügyek Ausztriában

Bírósági struktúra

A polgári bírósági eljárás a jogvita tárgyától és/vagy a követelés összegétől függően a kerületi bíróság (Bezirksgericht) vagy a regionális bíróság (Landesgericht) előtt indul. Az elsőfokú bíróság illetékességét a követelés pénzbeli értéke határozza meg. A kerületi bíróságok rendelkeznek elsőfokú hatáskörrel, ha a vitatott összeg legfeljebb 15 000 EUR, míg a 15 000 EUR-t meghaladó összegű jogvitákat a regionális bíróságok tárgyalják. A tárgyat tekintve a kerületi bíróságok jellemzően a bérleti joggal és a családjoggal kapcsolatos jogvitákat tárgyalnak, míg a regionális bíróságok a munka- és szociális jogvitákkal, a közfelelősséggel kapcsolatos ügyekkel, valamint különböző speciális jogszabályokkal (pl. közfelelősségi törvény, adatvédelmi törvény, osztrák nukleáris felelősségről szóló törvény) kapcsolatos ügyeket tárgyalnak.

A bírósági rendszer harmadik szervezeti szintjét a Bécsben, Grazban, Linzben és Innsbruckban található négy felsőbb regionális bíróság (Oberlandesgerichte, OLG) alkotja, míg a legfelsőbb fokon az osztrák legfelsőbb bíróság (Oberster Gerichtshof, OGH) működik.

A rendes bíróságokon kívül az osztrák polgári igazságszolgáltatásban a következő szakosított bíróságok működnek:

• Munka- és Szociális Bíróság (Arbeits- und Sozialgericht) Bécsben, amely kizárólag Bécsben foglalkoztatási jogvitákkal foglalkozik;
• a bécsi felsőbb tartományi bíróság, amely egyidejűleg egyetlen szakosított kartellbíróságként (Kartellgericht) is működik, és versenyjogi ügyekkel foglalkozik;
• két kereskedelmi ügyekre szakosodott bíróság:
  • Kereskedelmi ügyekkel foglalkozó kerületi bíróság (Bezirksgericht für Handelssachen);
  • a bécsi kereskedelmi bíróság (Handelsgericht Wien).

Speciális kereskedelmi bíróságok

A fent említetteknek megfelelően két kereskedelmi ügyekre szakosodott bíróság működik, amelyek kizárólag Bécsben üléseznek. Ezek a Kerületi Kereskedelmi Bíróság (Bezirksgericht für Handelssachen) és a Bécsi Kereskedelmi Bíróság (Handelsgericht Wien). Bécs területén kívül a fent említett kerületi és regionális bíróságok kereskedelmi bíróságként döntenek a rendes polgári eljárás alá tartozó ügyekben (a kivételektől eltekintve).

Kereskedelmi ügyekben eljáró kerületi bíróság

A Bécsi Kereskedelmi Ügyek Kerületi Bírósága elsőfokú hatáskörrel rendelkezik Bécs tartományban a 15 000 EUR-t meg nem haladó kereskedelmi jogviták esetében, amennyiben a kereset a kereskedelmi nyilvántartásba bejegyzett vállalkozó/jogi személy ellen irányul, és a jogvita az alperes számára üzleti vonatkozású.

A bíróság a vitatott összegtől függetlenül szövetségi hatáskörrel rendelkezik a belvízi utakról szóló törvény (Binnenschifffahrtsgesetz) szerinti jogvitákra és az európai fizetési meghagyásról szóló rendelet (Europäische Mahnklage) szerinti európai fizetési meghagyás kibocsátására.

A bécsi kereskedelmi bíróság

A bécsi kereskedelmi bíróság a szövetségi főváros, Bécs regionális szakbírósága. Hatáskörét, valamint a többi, kereskedelmi bíróságként eljáró regionális bíróság hatáskörét az osztrák joghatósági törvény (Jurisdiktionsnorm) 51. szakasza határozza meg, amely különbséget tesz az értékbeli joghatóság és a tárgyi joghatóság között. Az 51. szakasz (1) bekezdésének 1-8b. pontja felsorolja azokat a jogvitatípusokat, amelyek a regionális bíróságként eljáró bécsi kereskedelmi bíróság elé tartoznak, ha a vitatott érték meghaladja a 15 000 eurót. Ezek közé tartoznak többek között a vállalkozással kapcsolatos ügyletekből eredő jogviták, ha a kereset a cégjegyzékbe bejegyzett vállalkozó/jogi személy ellen irányul, és a jogvita az alperes számára vállalkozással kapcsolatos, a szerződő felek közötti üzleteladásból eredő jogviták, a részvénytársasági törvény (Aktiengesetz) és a korlátolt felelősségű társaságokról szóló törvény (GmbH-Gesetz) szerinti jogviták, valamint a termékfelelősségről szóló törvény (Produkthaftungsgesetz) szerinti jogviták.

Az osztrák joghatósági törvény 51. § (2) bekezdésének 9-11. pontja felsorolja azokat a kérdéseket, amelyek a bécsi kereskedelmi bíróság vagy a kereskedelmi bíróságként eljáró regionális bíróságok hatáskörébe tartoznak, függetlenül az összeghatártól, mint például a tisztességtelen versenyből, a szerzői jogról szóló törvény (Urheberrechtsgesetz) alapján, valamint a fogyasztóvédelmi törvény (Konsumentenschutzgesetzes) egyes rendelkezéseiből eredő jogviták.

A Bécsi Kereskedelmi Bíróság szövetségi hatáskörrel rendelkezik a szellemi tulajdonjogokkal (szabadalmak, formatervezési minták, védjegyek stb.) kapcsolatos ügyekben, valamint az Osztrák Nemzeti Bankkal szembeni nem munkaügyi perekben.

A bíróság foglalkozik továbbá a vállalati fizetésképtelenséggel, vezeti a cégjegyzéket, és fellebbviteli bíróságként jár el a fent említett kereskedelmi kerületi bíróság által tárgyalt ügyekben.

A fellebbezés szakaszai

A kerületi bírósági határozatok ténybeli és jogi kérdésekben fellebbezhetők a regionális bíróságokhoz. Végleges fellebbezéssel az osztrák legfelsőbb bírósághoz lehet fordulni. A regionális bíróságok ítéletei ellen benyújtott fellebbezések a felsőbb regionális bíróságokhoz irányulnak, míg a végső fellebbezéseket a Legfelsőbb Bíróság tárgyalja.

Általában a Legfelsőbb Bíróság tárgyalja azokat a fellebbezéseket, amelyek alapvető fontosságú jogi kérdéseket vetnek fel - például ha a jogi kérdés a jogi következetesség, kiszámíthatóság vagy fejlődés érdekében pontosításra szorul, vagy ha nincs koherens vagy korábbi Legfelsőbb Bírósági határozat.

Polgári eljárási szabályok

A polgári eljárásjogi szabályok (1) az ACCP-ben, (2) a joghatósági törvényben és (3) az osztrák végrehajtási törvénykönyvben (Exekutionsordnung) találhatók. Ezen túlmenően a szabályok különböző olyan szerződésekből is levezethetők, amelyeknek Ausztria aláírója vagy részes állama, például a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló egyezményből ("brüsszeli rendszer").

Az eljárás megindítása

Az eljárás az elsőfokú bírósághoz benyújtott keresetlevél (Klage) benyújtásával indul. A keresetlevélnek bizonyos alaki követelmények mellett tartalmaznia kell a kereset alapjául szolgáló tényeket, nyilatkoznia kell az alátámasztó bizonyítékokról, és meg kell határoznia a kereseti kérelmet. A keresetlevél a bírósághoz való beérkezést követően tekinthető hivatalosan benyújtottnak.

Ha a bíróság a keresetet elfogadhatónak tartja, azt kézbesíti az alperesnek, akinek négy hét áll rendelkezésére, hogy védekezési nyilatkozatot nyújtson be, amelyben be kell mutatnia a tényeket, nyilatkoznia kell a bizonyítékokról, és tartalmaznia kell egy meghatározott kérelmet. Az alperes vagy viszontkeresetet (Widerklage) emelhet, amely önálló követelést jelent, vagy beszámítást (Aufrechnungseinrede) követelhet. Ha az alperes nem nyújtja be időben a védekezést, a felperes mulasztási ítéletet kérhet. A járásbíróság előtti elsőfokú eljárásban nem szükséges írásbeli védekezési nyilatkozatot benyújtani.

A jogalapok visszavonása/módosítása

A beadványok bármikor visszavonhatók, feltéve, hogy a követeléshez fűződő lényeges jogról lemondtak. Ha ez nem történik meg, az alperesnek bele kell egyeznie a visszavonásba. A védekezési nyilatkozat benyújtása előtt azonban a követelés a követelésekről való lemondás nélkül is visszavonható.

A beadványok módosításai általában elfogadhatóak. Magát a keresetlevelet csak a másik fél hozzájárulásával lehet módosítani, miután azt kézbesítették, bár a bíróság ennek ellenére engedélyezheti a módosítást, ha annak illetékessége fennáll, és nem áll fenn a jelentős késedelem veszélye.

Bizonyítékok

A bizonyítás az elsődleges eszköz, amellyel a felek a jogi ügy vitatott tényeivel kapcsolatos állításaikat alátámasztják. Az állítás alátámasztásának szükségességét gyakran nevezik bizonyítási tehernek. A teher az állítás jellegétől függően változhat.

Igaz, nincs előre meghatározott sorrend, amely szerint a (szóbeli és írásbeli) bizonyítékokat a tárgyaláson be kell nyújtani vagy fel kell venni. A bizonyításfelvételre a tárgyalás során kerül sor, és a felek az elsőfokú bíróság szóbeli tárgyalásának lezárásáig a jogvita tárgyával kapcsolatos új bizonyítékokat nyújthatnak be.

Figyelemre méltó, hogy a tárgyaláson benyújtott valamennyi bizonyítékot a bíró szabadon értékel, ami azt jelenti, hogy a bizonyításfelvételt követően a bíróság azt független meggyőződése szerint vizsgálja.

A bizonyítékok típusai

A bizonyítás főbb típusai, amelyeket az ACCP felsorol, az iratok (Urkunden), a tanúvallomások (Zeugen), a felek meghallgatása (Vernehmung der Parteien), a szakértői vélemények (Sachverständige) és a bírósági szemle (Augenschein). Ez a felsorolás azonban nem teljes, és a források széles köre elfogadható bizonyítékként egy követelés alátámasztására.

Dokumentumok

Általában dokumentumok nyújthatók be a bírósághoz bizonyítékként, amelyekre a felek szóbeli és írásbeli beadványaikban hivatkoznak. Az osztrák polgári eljárásjog szerint az iratok nyilvános iratokra (Öffentliche Urkunden) és magánokiratokra (Private Urkunden) oszthatók.

Közokiratok

A közokiratok a hatóságok vagy hivatalosan erre a célra kijelölt személyek (közjegyzők, építészek, tanácsadó mérnökök stb.) által kiállított iratokra, a közhitelessé nyilvánított iratokra és a külföldi hitelesített (hivatalos) iratokra (Ákr. 292. §) vonatkoznak. Az ACCP 310. szakasza szerint a hivatalos iratokat hitelesnek kell tekinteni.

Magánokiratok

A magánokiratok közé tartozik minden olyan egyéb dokumentum, amely nem tartozik a hivatalos dokumentumok kategóriájába, mint például a magánszakértői jelentések, szakértői vélemények stb. A magánokiratok bizonyító erejére vonatkozóan nincsenek jogi szabályok. Inkább a bíróság szabad bizonyításértékelésének tárgyát képezik.

Tanúvallomások

A bizonyítás főszabály szerint csak a peres eljárás során történik, ezért a tanúknak, valamint a feleknek is szóban kell vallomást tenniük a bíróság előtt. Tanúként történő idézés esetén a tanúk kötelesek megjelenni, vallomást tenni és esküt tenni a bíróság előtt. Amennyiben egy tanú nem jelenik meg a bíróság előtt, a bíróság a tanút a bíróság megsértésének minősítheti és büntetést szabhat ki (Ordnungsstrafe); ismételt jogsértés esetén jelenléti kényszer (zwangsweise Vorführung) kiszabását vonhatja maga után. Ha a tanú megtagadja a vallomástételt, a tanúvallomást végrehajtási eljárás útján lehet kikényszeríteni, például pénzbírság vagy szabadságvesztés kiszabásával (354. § osztrák végrehajtási törvény).

A Büntetőeljárásról szóló törvény 320. szakasza szerint az a személy, aki vagy nem volt képes a bizonyítandó tényt észlelni, vagy aki nem tudja kifejezni az észlelését, nem képes tanúskodni. Ugyanez vonatkozik a papokra, az állami tisztviselőkre és a bejegyzett közvetítőkre is a vonatkozó hivatali titoktartás tekintetében.

A felek vizsgálata

A felek meghallgatása általában segíti a bíróságot az ügy vitatott tényállásainak feltárásában, és akkor végezhető el, ha valamelyik fél kéri a bizonyításfelvételt, vagy a bíróság hivatalból hozott határozata révén (a Büntető Törvénykönyv 371. szakasza). A felek vizsgálatára is vonatkoznak a tanúk vallomásra való alkalmasságára (ACCP 320. szakasz) és a tanúvallomás megtagadásának indokaira (ACCP 321. szakasz) vonatkozó jogi rendelkezések.

Szakértői vélemények

A szakértői vélemények különösen fontosak a peres eljárásokban, mivel a szakértők olyan ismeretekkel segítik a bíróságot, amelyekkel a bírák esetleg nem rendelkeznek az ügy bonyolult tényállásaival kapcsolatban. A szakértői véleményeket elvileg a tárgyaló bíróság elé kell vinni, és azokat írásbeli jelentés formájában kell benyújtani. Az írásbeli jelentéseket a szakértőnek a szóbeli tárgyaláson ki kell fejtenie, ha a felek ezt kérik (a BKK 357. szakasza).

Bírósági ellenőrzés

A bíróság saját kezdeményezésére elrendelheti bírósági szemle lefolytatását (pl. egy eszköz vizsgálata) a jogvita eldöntése szempontjából releváns állítólagos tény tisztázása érdekében. A vizsgálati intézkedéseket jellemzően egy erre a célra kijelölt szakértő végzi, aki a vizsgálat eredményéről írásbeli szakvéleményt készít. Az ilyen vizsgálat elvégzéséhez szükséges költségeket a tényt állító fél viseli (ACCP 368. szakasz).

Dokumentumok előállítása

Amint azt az általános áttekintésben már említettük, az ACCP tartalmaz egy olyan eljárást, amelynek keretében a pereskedő felek kérhetik bizonyos dokumentumok hivatalos bizonyítékként való elfogadását. Bizonyos dokumentumok befogadása megerősítheti a tárgyalást megelőzően előterjesztett állításokat, és indokolhatja a tárgyalás folytatását. A fél a bírósághoz fordulhat az ACCP 303. szakasza alapján, ha úgy véli, hogy az ellenérdekű fél olyan dokumentummal rendelkezik, amely érdemben befolyásolja a követelését. Az ACCP 303. szakaszának (2) bekezdése szerint, ha a megkeresett fél nem tudja rendelkezésre bocsátani az iratot, akkor az irat tartalmát "a lehető legpontosabban és legteljesebb mértékben" kell leírnia. A bíróság a kérelmet a megkeresett féllel folytatott konzultációt követően bírálja el.

Ha a bíróság elfogadja az iratbetekintés iránti kérelmet, a 304. szakasz ACCP felsorolja azokat az okokat, amelyek alapján a megkeresett félnek szigorúan meg kell felelnie, nevezetesen:

• ha a fél maga támaszkodott a kért dokumentumokra az ügye részeként;
• ha a kért dokumentumok benyújtására jogszabályi kötelezettség áll fenn; vagy
• ha az iratnak lényeges szerepe van a felek közötti jogviszony létrehozásában (pl. választottbírósági megállapodás).

A bíró azonban nem rendelheti el valamely dokumentum benyújtását, ha mindkét fél kifogást emelt ellene (a PpB 183. szakaszának (2) bekezdése).

A fél továbbra is megtagadhatja a kért iratok benyújtását az ACCP 305. szakaszában felsorolt számos okból. Ezek közé tartozik, ha:

• az iratok a magán- és családi életre vonatkoznak;
• a nyilvánosságra hozatal a megkeresett fél jó hírnevének sérelmét okozná;
• a közzététel kárt okozna vagy terhelné akár a közzétevő felet, akár harmadik felet;^[1]
• a közzététel elismert kötelesség vagy üzleti titok megsértésével járna; vagy
• ha más, ugyanilyen fontos okok indokolják a közzététel megtagadását.

A peres felek közötti megkereséseken túlmenően a harmadik felek birtokában lévő iratokra vonatkozó megkeresés a 308. szakaszban foglaltak szerint is előterjeszthető. Jelenleg nincsenek olyan hivatalos indokok, amelyek alapján harmadik felek megtagadhatnák a kért dokumentumok rendelkezésre bocsátását. A bíróság azonban a harmadik felekkel ugyanúgy konzultál, mint bármely peres féllel.

Bizonyítási kötelezettség

Az ACCP 178. szakasza a feleket arra kötelezi, hogy a tényeket a valóságnak megfelelően és teljes körűen közöljék, és jelezzék az állításaik alátámasztásához szükséges bizonyítékokat. Eközben a bíróság mérlegelési jogköréből következően a bírónak jogában áll a feleket a fent említett körülmények között dokumentumok benyújtására kötelezni (lásd "Dokumentumok benyújtása"). A bíró továbbá felszólíthatja a feleket, hogy személyesen jelenjenek meg (az ACCP 183. szakaszának (1) bekezdése). Az ACCP azonban nem tartalmaz szabályokat a bizonyítékok benyújtására, a kért megjelenésre vagy a tanúvallomásra vonatkozó végzés végrehajthatóságára vonatkozóan. Ha valamelyik fél megtagadja a bíróságnak a bizonyítékok benyújtására vonatkozó utasításának teljesítését, a bíróságnak a magatartását figyelembe kell vennie a bizonyítékok szabad értékelése során (ACCP 307. szakasz (2) bekezdés). Ugyanez a szabály vonatkozik arra az esetre is, ha a fél megtagadja a megjelenést vagy a tanúvallomást (ACCP 381. szakasz).

Titoktartási kötelezettség

Az osztrák polgári jog bizonyos körülmények között fenntartja a bizonyítási kiváltságot a peres eljárásban résztvevők számára. A 321. szakasz (1) bekezdése szerint a tanú megtagadhatja a vallomástételt:

• ha a válaszok a tanút vagy más közeli személyeket megszégyenítenék, vagy büntetőjogi felelősségre vonással fenyegetnék;
• ha a válaszok közvetlen vagyoni hátrányt okoznának a tanúnak vagy más közeli személynek;
• államilag jóváhagyott titoktartási kötelezettség alá tartozó ügyekben;
• üzleti és művészeti titok tárgyát képező ügyekben; és
• szavazási ügyekben, amennyiben azokat törvényesen titkosnak nyilvánították.

A fentieken kívül az osztrák polgári perrendtartás más olyan kiváltságokat is ismer, amelyek lehetővé tehetik a tanú számára a vallomástétel megtagadását, például:

• A vallomás titkossága (a polgári perrendtartás 320. szakaszának (2) bekezdése);
• hivatali titoktartás (ACCP 320. szakasz (3) bekezdés);
• banktitok (a banki törvény (Bankwesengesetz) 38. szakaszának (1) bekezdése).
• Adatvédelem és adattitok (a 2000. évi adatvédelmi törvény (Datenschutzgesetz) 1. szakasza).
• Távközlési titoktartás (a 2003. évi távközlési törvény (Telekommunikationsgesetz) 93. szakaszának (1) bekezdése).
• Postatitkok (a postai piacról szóló törvény (Postmarktgesetz) 5. szakasza).
• Az újságírói források védelme (a médiatörvény (MedienGesetzt) 31. szakaszának (1) bekezdése).
• orvosi titoktartás (az orvosi hivatásról szóló törvény (Ärztegesetz) 54. szakaszának (1) bekezdése).
• Ügyvédi titoktartás (az ACCP 321. szakaszának (1) bekezdése, az ügyvédi törvénykönyv (Rechtsanwaltsordnung) 9. szakaszának (2) bekezdése).

A polgári eljárás főbb szakaszai

Az időben benyújtott védekezés benyújtását követően az előzetes tárgyalásra (Vorbereitende Tagsatzung) általában 6-10 héten belül kerül sor. Itt a felek a további eljárás megkönnyítése érdekében megvitatják a főbb jogi és ténybeli kérdéseket. Ezen túlmenően az egyezségkötési lehetőségek is megvitatásra kerülhetnek. A bíróság már az előzetes meghallgatást követően ítéletet hozhat, és lezárhatja az eljárást.

Ha az eljárás folytatódik, az iratváltásra kerül sor. Ezt követően egy vagy több bizonyítási tárgyalás(ok) következik(nek). E meghallgatások időpontját általában az előzetes tárgyaláson állapítják meg.

Az elsőfokú eljárások időtartama jelentősen változik. Az átlagos időtartam egy év, de összetett peres ügyekben ennél lényegesen hosszabb is lehet. A fellebbviteli szakaszban a határozatokat körülbelül hat hónap elteltével hozzák meg.

Finanszírozás

A perköltségek Ausztriában főként bírósági költségekből, ügyvédi díjakból és bizonyítási költségekből állnak. Az ügyvédi díjakra - eltérő megállapodás hiányában - az osztrák ügyvédi díjtörvény (Rechtsanwaltstarifgesetz) vonatkozik. Ausztriában általános és megengedett, hogy az ügyvédek megállapodott óradíj alapján dolgoznak. Az átalánydíj nem tilos, de peres ügyekben ritkábban alkalmazzák.

Költségáthárítás

Az osztrák polgári peres eljárásokban az az alapszabály, hogy a vesztes fizeti a perköltségeket (az úgynevezett vesztes fizet elv). Ez általában azt jelenti, hogy mindhárom költséget - a bírósági költségeket, az ügyvédi díjakat és a bizonyítási költségeket - kevés kivételtől eltekintve a per vesztese fizeti. Ha valamelyik fél csak részben nyer, a költségek arányosan oszlanak meg a felek között. Az osztrák ügyvédi díjtörvény (Rechtsanwaltstarifgesetz) és a bírósági díjtörvény (Gerichtsgebührengesetz) kiszámíthatóságot biztosít a leendő felperes által várható költségek tekintetében.

Harmadik fél általi finanszírozás

Ausztriában nincsenek külön törvényi szabályok a harmadik fél általi finanszírozásra vonatkozóan. A harmadik fél általi finanszírozás viszonylag új keletű Ausztriában, de a gyakorlatban elfogadott, és az osztrák legfelsőbb bíróság 2013-ban jóváhagyta (6 Ob 224/12b). A harmadik fél általi finanszírozás mind a felperesek, mind az alperesek számára elérhető, és nincs korlátozás a harmadik fél által finanszírozható peres ügyek típusaira vonatkozóan. Ezt mind peres, mind választottbírósági eljárásokban alkalmazzák a legkülönfélébb polgári/kereskedelmi jogvitákban. Vannak azonban korlátozások abban az esetben, ha egy ügyvéd harmadik fél finanszírozóként jár el, mivel az ügyvédek számára tilos kizárólag függő díjazás alapján dolgozni.

Várható díj

A függő díjmegállapodások csak akkor megengedettek, ha azokat nem a bíróság által megítélt összeg százalékában számítják ki (pactum de quota litis). Tilos az olyan eseti díjmegállapodások, amelyek az ügyvédet a felperes által elért összeg egy bizonyos százalékának behajtására jogosítják fel.

Költségmentesség

Ausztriában rendelkezésre áll a költségmentesség (Verfahrenshilfe), amelyet azok a felek kapnak, akik nem tudják megfizetni a perköltségeket és a perköltségeket, és ha az ügynek nincs semmi esélye a sikerre. A költségmentesség megadása esetén a bírósági illetékeket elengedik, sőt eltekintik azok megfizetésétől, és ingyenesen biztosítanak ügyvédet.

A polgári és kereskedelmi ügyekkel összefüggésben az ACCP 63. szakasza kimondja, hogy a költségmentesség elvileg nemcsak természetes személyek, hanem jogi személyek, például társaságok számára is igénybe vehető. A vállalati költségmentesség elsődleges feltétele, hogy mind a kérelmező vállalatnak, mind pedig az egyes "gazdasági résztvevőknek" ne legyenek a per lefolytatásához szükséges pénzeszközei. Ezenkívül a szóban forgó per nem lehet reménytelen, azaz kell, hogy legyen némi kilátás a sikerre.

Ausztriában a költségmentesség terjedelme lehet részleges vagy széleskörű, de azt egy konkrét peres ügyre vonatkoztatva kell megállapítani. A költségmentesség biztosítása mentességet biztosíthat a bírósági illeték megfizetése alól, valamint fedezheti a tanúk díját, a szakértőkkel, tolmácsokkal, fordítókkal és értékelőkkel kapcsolatos díjakat, valamint a készpénzkiadásokat és a további peren kívüli tevékenységeket. Az osztrák költségmentesség jogi tanácsadást biztosít, ha a törvény által előírt bírósági eljárás megköveteli ügyvéd jelenlétét (pl. 5000 eurót meghaladó értékű jogvita esetén).

Jogi költségbiztosítás és az esemény utáni (ATE) biztosítás

Ausztriában széles körben elérhető és használatos a jogvédelmi biztosítás, amely - az egyedi biztosítási kötvénytől függően - a bírósági eljárásokból eredő költségek széles körére terjedhet ki, beleértve a fél költségeit és a másik fél költségeiért való esetleges felelősséget is. A biztosítás maximális fedezete és alkalmazhatósága bizonyos típusú jogvitákra azonban korlátozott lehet, és azt ráadásul a kárt okozó esemény bekövetkezése előtt kell megkötni.

Az esemény utáni biztosítás Ausztriában még gyerekcipőben jár. Eddig csak arról tudunk, hogy külföldi biztosítók csak kevés jogvitában kínálták fel.

A bíróságok hatásköre és feladatai

Amint fentebb említettük, Ausztriában inkvizítoriális jogrendszert alkalmaznak, amely a bíró által vezetett tárgyalásokra támaszkodik. Alkotmányos szinten a bírák függetlenek (független) (a szövetségi alkotmánytörvény (Bundes-Verfassungsgesetz, B-VG) 87. cikke), és nem lehet őket hivatalukból eltávolítani vagy áthelyezni (unabsetzbar und unversetzbar) (BV-G 88. cikk).

A bíró a bíróság elé terjesztett jogvitákat az előterjesztett bizonyítékok és érvek alapján bírálja el és dönti el, és nem foglalkozik olyan kérdéssel, amelyet a felek nem terjesztettek elő. A bírák ellenőrzik az ügyek irányítását, és a tárgyalás megfelelő lefolyásának biztosítása érdekében utasítják a feleket, hogy a bíróság ütemtervének megfelelően nyújtsanak be beadványokat és terjesszenek elő bizonyítékokat. Ezen túlmenően a bíróság valamelyik fél kérelmére végzéseket hozhat, kikényszerítheti bármely személy jelenlétét a tárgyaláson, és büntetéseket szabhat ki az ítéletei és végzései betartásának kikényszerítése érdekében. A bíró kérdéseket intézhet az ügyvédhez vagy a tanúkhoz (a Btk. 182. § (1) bekezdése), és dönthet bármilyen bizonyíték felvételéről, amelyről azt várja, hogy hozzájárul a tényállás valósághű megállapításához. Az eljárás lefolytatásának dokumentálása érdekében a bírónak bírósági jegyzőkönyvet kell készítenie (ACCP 207-217. szakasza).