Alternatív vitarendezés: Általános áttekintés
Mi az alternatív vitarendezés?
Az alternatív vitarendezés (ADR) egy általános kifejezés, amely a jogvita megoldásának különböző módszereit foglalja magában, mielőtt peres eljáráshoz folyamodnának. Az alternatív vitarendezést sok kereskedelmi fél azért részesíti előnyben, mert lehetővé teszi számukra, hogy vitáikat gyorsan és bizalmasan rendezzék. Emellett a pereskedéssel járó jelentős költségeket is megspórolhatják. Az AVR nagyobb hangsúlyt fektet a felek autonómiájára, és a hagyományos peres eljárásnál békésebbnek tekinthető, így a felek számára potenciálisan kedvezőbb feltételeket biztosíthat kapcsolatuk megőrzéséhez és folytatásához a vita rendezése után.
Melyek az alternatív vitarendezés módszerei?
Az alternatív vitarendezési módszerek közé tartozik a választottbíráskodás, a tárgyalás, az egyeztetés, a békéltetés, a közvetítés és a bíráskodás.
Választottbírósági eljárás
A választottbíráskodás az alternatív vitarendezés legfejlettebb formája. A peres eljárás alternatívájaként szolgál, amely a felek autonómiájának elvét helyezi előtérbe. Választottbírósági intézményen keresztül vagy ad hoc alapon is lehet eljárni. Az ausztriai választottbíráskodással kapcsolatos néhány alapvető szempontot a következő fejezetben ismertetünk. A választottbíráskodásról szóló részletes útmutatót lásd a választottbíráskodással foglalkozó összefoglalónkban.[1 ] A választottbíráskodás mellett számos további vitarendezési módszer is létezik, amelyeket az alábbiakban tárgyalunk.
Tárgyalás
A tárgyalás két vagy több fél által végzett döntéshozatali folyamat, amelynek célja a megállapodás elérése. A tárgyalás során nem vesz részt harmadik fél, aki elősegíti a vitát vagy elbírálja a vitát. A tárgyalás önkéntes és nem kötelező erejű. Egyszerűen fogalmazva, a tárgyalás azt jelenti, hogy a felek megoldják és összeegyeztetik különböző álláspontjaikat a konszenzus elérése és a megállapodás elérése érdekében. A tárgyalás az alternatív vitarendezés egyik fő jellemzője, mivel lehetővé teszi a felek számára, hogy a formálisabb vitarendezési mechanizmusok elkerülése érdekében közvetlenül, bizalmasan és informálisan osszák meg egymással az információkat. A tárgyalás azonban jóhiszeműséget igényel, és nehezebb lehet, ha a felek között méretük és befolyásuk tekintetében egyenlőtlenségek vannak.
Egyeztetés
Az egyeztetés olyan peren kívüli vitarendezési mechanizmus, amely önkéntes, bizalmas és rugalmas. Gyakran fordul elő munkaügyi és fogyasztói vitákban. Egy semleges harmadik felet vesz igénybe, akit a vita rendezésére jelölnek ki. A békéltetésben részt vevő semleges harmadik felet békéltetőnek nevezik. A békéltető annyiban különbözik a közvetítőtől, hogy ítélőképességével és ajánlásaival arra ösztönzi a kijelölő feleket, hogy megoldást találjanak.
A békéltetésben részt vevő felek békés megegyezésre juthatnak, amely - mint szerződéses megállapodás - a felek által elfogadott feltételek szerint kötelező érvényű. A békéltető nem úgy hozza meg ezt a megállapodást, mint ahogyan egy választottbíró hozná meg a választottbírósági ítéletet; inkább csak segít a feleknek a megállapodás elérésében. A választott jogi formától függően (pl. ha az illetékes bíróság előtt kötik meg, vagy közjegyzői okiratba foglalják) az egyezség közvetlenül végrehajtható.
Közvetítés
A közvetítés olyan vitarendezési eljárás, amelynek során a közvetítő feladata, hogy a vitás feleket elősegítse és segítse vitájuk rendezésében. A közvetítés olyan strukturált környezetet kínál, amely lehetővé teszi a felek számára, hogy közöljék aggályaikat és információt cseréljenek a vita rendezése érdekében lehetséges lépések meghatározása érdekében.
A közvetítés nem kötelező érvényű eljárás, ami azt jelenti, hogy a felek maguk döntenek arról, hogy az első találkozót követően folytatják-e a közvetítést. A közvetítés eredménye szintén nem kötelező erejű, kivéve, ha a felek önkéntesen megállapodnak egy egyezség megkötésében, ami gyakran előfordul.
A szingapúri közvetítési egyezmény
A közvetítésből eredő nemzetközi egyezségi megállapodásokról szóló ENSZ-egyezmény, más néven Szingapúri Közvetítési Egyezmény egy olyan nemzetközi megállapodás, amely nemzetközi rendszert hoz létre az egyezségi megállapodások érvényesítésére. A szingapúri közvetítési egyezmény a nemzetközi felek közötti kereskedelmi viták közvetítése után létrejött egyezségekre vonatkozik. A szingapúri közvetítési egyezményt 2021 novemberéig 55 állam írta alá.
A szingapúri közvetítői egyezmény széles körű elfogadása azt ígéri, hogy a közvetítés egyre szélesebb körben kerül alkalmazásra a nemzetközi kereskedelmi viták rendezésére, mivel a felek az egyezményt ratifikáló államokban érvényesíthetik majd a vitarendezési megállapodásaikat. A szingapúri közvetítési egyezmény szerinti egyszerűsített végrehajtási rendszert a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló egyezményhez (New York-i egyezmény) hasonlították.
Mi a különbség a közvetítés és a békéltetés között?
A közvetítés és a békéltetés közötti legfontosabb különbség a felek vitájának rendezésében a feleket segítő semleges harmadik fél megbízatása. A békéltetőnek nemcsak arra van felhatalmazása, hogy elősegítse a vitarendezést, hanem arra is, hogy különböző megoldásokat javasoljon a feleknek. Ezzel szemben a közvetítő csak a vitarendezést segíti elő, és általában nem tesz javaslatokat a feleknek.
Békéltetés
A békéltetés az alternatív vitarendezés helyreállító formája, amely a viták rendezésére összpontosít, miközben fenntartja és/vagy helyreállítja a vitás felek közötti kapcsolatokat. Az alternatív vitarendezésben alkalmazott békéltetés nem tévesztendő össze az üzleti és pénzügyi szabályozásban alkalmazott békéltetéssel. A kereskedelmi kontextusban a békéltetésnek több fajtája létezik. A bankszektorban és a számvitelben az egyeztetést annak biztosítására használják, hogy egy adott vállalkozás pénzügyi helyzete pontosan tükröződjön a banki egyenlegben és a banki tranzakciókban. A pénzügyi szabályozásban az egyeztetés biztosíthatja, hogy a vállalatok el tudjanak számolni az ügyfelek befektetéseinek nevében tartott pénzekkel. Az alternatív vitarendezésben az egyeztetés különbözik a közvetítéstől, ahol a békéltető proaktívabb szerepet vállal a megoldási javaslatok kidolgozásában és a felek megállapodásra való ösztönzésében.
Bíráskodás
A bíráskodás a vitarendezés olyan szerződéses vagy törvényes eljárása, amelynek során a vitás kérdés rendezéséről egy független és pártatlan harmadik fél dönt. Számos országban, például az Egyesült Királyságban, Ausztráliában, Hongkongban, Malajziában és más országokban a bíráskodás az építőipari viták rendezésére korlátozódik.
Ki az a bíró?
A bíró olyan személy, aki fel van ruházva azzal a hatáskörrel, hogy hivatalos döntést hozzon egy bírálati eljárásban. A bíró általában az általa eldöntendő jogvita szakértője.
Választottbíróság
A választottbíráskodás a vitarendezés olyan módszere, amely a hagyományos peres eljárás legközelebbi alternatívájaként szolgál. A választottbíráskodás két vagy több fél önkéntes konszenzusával jön létre, és jellemzően választottbírósági megállapodással segítik elő, akár egy már meglévő szerződés záradékaként, akár önálló megállapodásként. A választottbíráskodás során egy független és pártatlan személyt, az úgynevezett választottbírót választják ki, aki megbízást kap arra, hogy kifejezetten a jogvitát elbírálja. A bíróság állhat egyetlen választottbíróból, vagy egy nagyobb, jellemzően három független választottbíróból álló választottbíróság részeként is kinevezhető. A választottbírák páratlan száma biztosítja a többségi döntést egy adott fél javára. Az adott jogvitában megfelelő joghatósággal rendelkező választottbíróság meghallgatja több fél kérelmét, és jogerős és kötelező érvényű ítéletet hoz, amelyet odaítélésnek neveznek. A díjat ezután a hazai bíróságok előtt lehet végrehajtani.
Mi a kötelező érvényű választottbíráskodás?
A kötelező érvényű választottbíráskodás olyan választottbírósági eljárás, amely kötelező és végrehajtható díjat eredményez. Általában minden választottbírósági eljárás kötelezőnek minősül. Mivel azonban a választottbírósági eljárás nagyobb hangsúlyt fektet a felek autonómiájára, a felek dönthetnek úgy, hogy a választottbírósági eljárást kifejezetten kötelezővé vagy nem kötelezővé teszik. A kötelező választottbíráskodás nem tévesztendő össze a kötelező választottbíráskodással, amelynek során a választottbíráskodás a peres eljárást megelőzően jogilag kikényszeríthető követelmény.
Mi a nem kötelező erejű választottbíráskodás?
A nem kötelező erejű választottbíráskodás olyan választottbírósági eljárás, amelynek eredménye egy tanácsadói ítélet, amely nem kötelező erejű és így nem végrehajtható. A gyakorlatban a nem kötelező erejű választottbírósági eljárások a folyamatban lévő egyezségi tárgyalások keretének meghatározására használhatók.
Mi a különbség a választottbíráskodás és a közvetítés között?
A választottbíráskodás és a közvetítés közötti legfontosabb különbség a semleges harmadik fél megbízatása. A választottbíráskodás során egy választottbíró dönt a vitában, és végleges, kötelező érvényű és végrehajtható ítéletet hoz.
A közvetítés során a közvetítő megkönnyíti a vita rendezését azáltal, hogy segít a legmegfelelőbb megoldás megtalálásában. A közvetítés során elért megoldás nem kötelező erejű.
Mi a különbség a választottbíráskodás és a bíráskodás között?
A döntő különbség a választottbíráskodás és az ítélkezés között az időbeli hatály. A bíráskodás sokkal gyorsabb, mint a választottbíráskodás. Ezen túlmenően a legtöbbször az ítélkezés jogszabályból ered, míg a választottbíráskodás a felek beleegyezéséből. Ezen túlmenően a bíró nem hozhat költségtérítést. Más szóval, a bíró nem rendelhet el a saját díját meghaladó költségeket. Másrészt a választottbíró sokkal rugalmasabban rendelhet el költségeket.
Díjak
A díj a választottbíróság "ítélete". Ahol a bíróságról azt mondják, hogy "ítéletet hoz", ott a választottbíróság "díjat ítél". A díjaknak több típusa létezik. Bár a díjakat általában nem lehet érdemben megváltoztatni, ha egyszer már meghozták őket, elismerésük és végrehajtásuk nemzeti peres eljárások tárgyát képezi. A legtöbb joghatóságban a New York-i egyezmény hatálya alá tartozik a díjak elismerése és végrehajtása. Ez az egyezmény szolgál a választottbírósági határozatok elismerésének és végrehajtásának nemzetközi keretéül. Jelenleg 168 ország részese az egyezménynek.
Ideiglenes díjak
Az ideiglenes vagy előzetes díjként is ismert ideiglenes díjat gyakran a választottbírósági eljárás korai szakaszában a bíróság ítéli oda anélkül, hogy az eljárás véget érne. Az ideiglenes ítéletek hasznosak a bíróság számára, hogy tisztázza mind az eljárási kérdéseket, mind a követelés, beszámítás vagy viszontkereset érdemi részét. Az eljárási kérdésekben az ideiglenes ítéletek a követelés elfogadhatóságával foglalkoznak, valamint megállapítják, hogy a választottbíróság rendelkezik-e joghatósággal az ügy tárgyalására. Ami egy adott követelés érdemi részét illeti, a részleges ítéletek hasznosak az alkalmazandó joggal, a szerződés érvényességével, a felelősség kérdéseivel kapcsolatos kérdések megállapításában, valamint abban, hogy egy adott követelés elévül-e valamely hazai jogszabály, például a polgári jogi igény érvényesítésére vonatkozó elévülési idő alapján.
Részleges díjak
A részleges díjazás jellemzően azt jelenti, hogy a bíróság az adott követelés érdemi részéhez képest kiegészítő jelleggel dönt az eljárás olyan aspektusairól, amelyek az adott követelés érdemi részét képezik. A részleges ítéletek vonatkozhatnak például a költségekről szóló határozatra vagy egy adott ténybeli állítással kapcsolatos nyilatkozatra.
Végleges ítéletek
Amint a neve is mutatja, a végleges ítéletet a bíróság a felek által benyújtott valamennyi követelés és kérelem tárgyában hozza meg, beleértve a költségekkel kapcsolatos kérdéseket is. A jogerős ítéletnek eljárási szempontból az a hatása is megvan, hogy a felek közötti választottbírósági eljárást lezárja.
A költségekre vonatkozó határozatok
A költségek kérdése minden választottbírósági eljárásban fontos, különösen akkor, ha az egyik fél gyengébb vagy fizetésképtelen. Ezért, bár a költségekről más határozatokban is lehet dönteni, a felek pénzügyi kötelezettségeivel kapcsolatos kérdések rendezésére külön költségtérítés alkalmazható. Ez különösen akkor igaz, ha a választottbírósági eljárás korai szakaszában az egyik fél költségeit a másik fél fizette a választottbírósági eljárás lefolytatásának biztosítása érdekében.
Díjak (módosítása) / kiegészítő díjak
Ritkán előfordulhat, hogy a választottbíróság a már meghozott végleges ítélettel együtt kiegészítő ítéletet hozhat a felmerült kérdések, a felvetett, de nem tárgyalt kérdések, illetve annak biztosítása érdekében, hogy az ítélet pontosan tükrözze a választottbíróság által már meghozott következtetéseket. A módosítások nem jelentenek új díjat, hanem olyan ügyek orvoslására szolgálnak, amelyeket meghallgattak, de nem teljes mértékben vagy nem megfelelően kezeltek az eredeti díjban. A választottbírósági ítélet, ha egyszer már meghozták, végleges. A bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy "meggondolja magát" a már meghozott döntésével kapcsolatban.
A díjak végrehajtása
A végrehajtás arra az eljárásra utal, amellyel a választottbírósági ítéletet a hazai bíróságon el lehet ismerni. Amint az említett, a kötelező érvényű választottbírósági eljárás választottbírósági ítéletként ismert ítélet meghozatalához vezet. Bizonyos esetekben a felek készségesen elfogadják és bonyodalmak nélkül hatályba léptetik a díj követelményeit. Ellenkező esetben a fél biztosíthatja a választottbírósági ítélet betartását azáltal, hogy peres úton kéri annak hazai bíróság általi elismerését, hogy további, belföldön elismert jogi kötelezettséget hozzon létre.
A választottbírósági ítélet egy vagy több hazai bíróság általi elismerését a New York-i egyezmény egyszerűsíti. E nemzetközi szerződés értelmében az egyik államban elismert díjat minden más, az egyezményben szintén részes állam bíróságai is elismerik. Ez azt jelenti, hogy ha egy választottbírósági eljárásban részt vevő fél az ellenérdekű fél államában kívánja végrehajtani a választottbírósági ítéletet, akkor ezt a saját hazai államában indított eljárás útján teheti meg. 2021 októberében 168 ország írta alá az egyezményt, a legutóbbi új aláírók Belize és Malawi voltak (mindkettő 2021 márciusában).
Díjak félretétele
Amellett, hogy érvényesítésére díjat, lehetnek okok, hogy a fél, hogy kérjen egy díjat félre kell tenni. Ilyen helyzetben a fél megtámadja a díjat a félreállítás iránti kérelemmel abban az államban, amelyben a díjat hozták, vagy amely a díjat belföldinek tekinti. Az UNCITRAL nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásról szóló mintatörvényének 34. cikke (2) bekezdése szemlélteti azokat az általános indokokat, amelyek alapján a választottbírósági ítéletet hatályon kívül lehet helyezni:
- a választottbírósági megállapodás hiánya vagy a ratione personae arbitrabilitás hiánya;
- a fél meghallgatáshoz való jogának megsértése;
- a díj ultra petita;
- a bíróság összetételének hiányossága;
- a jogvita tárgya az állam joga szerint nem rendezhető választottbírósági eljárás útján; vagy
- a közrend megsértése.
Az utóbbi két okot a bíróság hivatalból vizsgálja felül.
Közvetítés-választottbíráskodás
A közvetítés-választottbíráskodás (Med-Arb) egy olyan közvetítési eljárás, amelyben a közvetítő jogosult végleges és kötelező érvényű döntést hozni, ha a felek nem tudtak megegyezni. A Med-Arb egyre népszerűbb a kereskedelmi felek körében, mivel lehetővé teszi számukra, hogy először rendezzék vitáikat anélkül, hogy egy külső harmadik fél kötelező érvényű ítéletet hozna. Ha nem járnak sikerrel, mindig van esélyük arra, hogy választottbírósághoz forduljanak.
Online vitarendezés (ODR)
Az online vitarendezés olyan alternatív vitarendezésre utal, amely a digitális távközlést és az internetet használja a viták tárgyalásának médiumaként. Az internet alternatív vitarendezés elősegítésére való felhasználásának lehetőségéről már évek óta folyik vita. Elfogadásának néhány előnye közé tartozik a távmeghallgatással elérhető jelentős megtakarítás, valamint az utazás szükségtelenné válásával megtakarított többletidő, és a meghallgatás időpontjának rugalmasabbá válása. Ugyanakkor az ezzel járó hátrányok, mint például a hackerekkel kapcsolatos biztonsági aggályok, a titoktartás, az eltérő időzónák közötti eljárási méltányosság és a rejtett költségek. Mindezek a megfontolások a közelmúltig akadályozták az OVR bevezetését.
A COVID-19 világjárványt követően a közegészségüggyel kapcsolatos aggodalmak és az utazási tilalmak elterjedtsége újragondolásra késztetett. Ennek egyik lehetséges oka az lehet, hogy a folyamatban lévő jogviták száma jelentősen megnőtt a világjárvány idején, mivel a COVID-19 szabályozás miatt megnövekedett a szerződések száma. Több választottbírósági intézmény az intézményi szabályzatában olyan külön rendelkezéseket fogadott el, amelyek kifejezetten rendelkeznek a távmeghallgatásról. Bár ezek az elfogadások nemrégiben történtek, valószínű, hogy a jövőben is itt maradnak.